Kés, eper, számok, betűk

 Viola epret kért, elő is vettem.

- Én vágom föl!
- Biztos, hogy nem. Ez éles kés. Még egy kicsit nőnöd kell, hogy vághass vele.
- Ha nagy leszek. Anya leszek.
- Akkor már mindenképp.
- De még kicsi vagyok.
- Igen, de mindig nősz, egyre nagyobb leszel.
- Nőlök. Anyához nőlök. Anya meg hozzám nő.

Kiderült, hogy mire ő nagy lesz, addigra én kicsi, és ő lesz az anyukám. Ez utóbbit Flóra kb. 3-tól 4 éves koráig kétnaponta elmondta. Érdekes.

Flóra is nagyon jókat mond sokszor, pl.:

- Ha én anyuka leszek, úgy fogom csinálni a gyerekeimmel, hogy csak nyáron veszek nekik fagyit, akkor is, ha nagyon meleg lesz tavasszal.

Bölcs. (Én úgy csinálom ilyen klímaváltozásos időkben, hogy tavasszal is fagyizunk, ha 26 fok fölé megy a hőmérséklet, és se nem köhög, se nem náthás senki.)

Én kb. 5 évesen tanultam meg szótagolva olvasni, Flóra ennyi idős korára már elszámolt százig. Most, 6 évesen ezerig is sikerül (kis segítséggel). Sok nevet le tud már írni nagy nyomtatott betűvel, de az olvasás idáig nem érdekelte, csak néha stresszelt be, mi lesz, ha úgy megy suliba, hogy nem tud olvasni. Mindig megnyugtattam, hogy majd ott megtanul, azért megy, ugye. Tegnap megkérdezte egy csomó betű nevét, majd összeolvasta az első két szavát: hobbit, hogy. Izgalmas időszak ez (is) :)