LizaGazdija

Hétfőtől nagycsoportos lesz Flóra. Az előbb született, erre itt tartunk. Kicsit ijesztő. Azt mondta, az oviban szeretne majd angolra járni. Kíváncsi leszek, hogyan éli majd meg - szerintem az ovis nyelvóráknak nincs sok értelme, de tény, hogy kárt sem tesznek senkiben. Annak meg nagyon örülök, hogy érdekli az angol. A füle miatt - talán egyszer végére érek annak a bejegyzésnek is - úszni most ősszel nem jár majd, és a karatét sem szeretné folytatni (pedig már sárga öves!), de azért nem unatkozunk majd. Lesz iskolaelőkészítő, gyerektorna és magyar ovi is egy-egy délután. Azt beszéltük meg, nem kötelező egész évben ugyanarra a sportra járni, ki lehet próbálni többfélét, de amennyi időre befizetjük, azt végig kell csinálni. A gyerektornát 7 hetes egységekben kell fizetni, és szerintem nagyon fogja szeretni a gyerek, de majd meglátjuk.

Vagy két hete szenvedtünk, mint a kutya. Hiába tártuk ki az ablakot éjjel, a nappal tapasztalt pokoli hőség után ilyenkor sem moccant meg a levegő. Milonka épp a napokban írta, számára az igazi nyár az, amikor éjjel sem hűl le a levegő, számomra viszont ez igazi szenvedés. De ma végre "csak" 28 fok volt az eddigi 33-35 fokok után, és olyan jó kis hűvös van éjjel, végre már! Nem tudom, mi lesz velem, ha továbbra is egyre hosszabb ideig tartanak majd a hőhullámok, de kicsit félek. Tegnap értük el a mélypontot Tomival és Violával (Flóra Pesten nyaralt): rövid, 1-2 órás megszakításokkal délután 3-ig aludtunk, mint akiket leütöttek. Utána sem jutottunk ki a lakásból (én meg a gyerek), csak szuszogtunk hol ide, hol oda ülve/fekve. Amikor kimostam a zuhanyzót, közben háromszor vert le a víz - ez nem normális dolog. Tomi kivonszolta magát, mert vásárolni kellett, meg találkozott az egyik húgával, de nagyon szenvedett a 35 fokban és tűző napon. Szeretem a nyarat, de mindig is úgy érez...

Sokkal többször szeretnék írni, és nem csak a lányokról, de annyira nincs idő semmire, hogy hajjaj. Múlt hét óta megint dolgozom, és bár a második napon mindjárt ápolási szabadságra kellett mennem, mert mindkét kisasszony belázasodott már a munka előtti napon (első nap a nagynénjük vigyázott rájuk, második napra nem találtam senkit), tök hamar visszarázódtam. Régen gagyi könyvből kellett volna tanítanunk, ezért mindenki a kedvenc angol tankönyvét használta, most viszont egy szuper sorozatból dolgozunk, így csak kiegészítő anyagokat kell nyomtatni. Általában is sokkal kevesebbet kell nyomtatni meg fénymásolni, sokkal egyszerűbb lett az adminisztráció, és egy ideje már a (7 év után ismét) 12 hetes tanfolyamok után minden oktató kap egy hét szabadságot, ha kér. A szemem is könnybe lábadt, annyira gyönyörű ez, bár élni nem fogok vele, azt hiszem. Aki nem él vele, az dolgozik az üres hetében is, amikor nincs saját csoport. A kollégák szeretettel fogadtak, ez jólesett. Amikor elmentem, 25 fő...

Amikor először olvastam, hogy készül a film, úgy gondoltam, biztos nem fogom megnézni. Voltak ugyan Barbie babáim gyerekkoromban, szerettem is őket, de sosem voltam rajongó, és felnőttként sem lettem az. Amikor láttam, hogy Margot Robbie lesz Barbie, és kikerültek az első képek a forgatásról, akkor már úgy éreztem, lehet, hogy ez egy jó vígjáték lesz. Amikor pedig megnéztem az előzetest, már biztos voltam benne, hogy meg szeretném nézni a filmet. És, amióta végigolvastam egy cikket, ahol screenshotokkal illusztrálva összeszedték Margot Robbie és Ryan Gosling a filmmel kapcsolatos interjúinak legviccesebb pillanatait, már kifejezetten vártam. Múlt szombaton kaptam is kimenőt estére, és beültem az egyik angol nyelvű moziba, ami nincs messze tőlünk. (Imádom, hogy több angol mozi is van a városban, és nem kell vadászni az eredeti nyelvű filmeket. Bár megbékültem a német nyelvvel, amióta itt élek, azért amerikai/angol filmet német szinkronnal nem szeretek nézni.) Nagyon kíváncsi voltam, én ...

Végére értem. Hosszú menet volt, talán két évig néztem a 9 évadot, de nekem megérte. Ritkán nézek meg valamit kétszer, de az egészen valószínűnek tűnik, hogy az Office első 3-4 évadát újrázom majd, plusz azon felül is 5-10 részt. Akár többször is. Több cikket olvastam arról, milyen idétlen okok vezettek odáig, hogy a 7. évad végén elveszítették Steve Carrellt, Michael, a vérciki, bunkó, sokszor ostobán viselkedő, mégis nagyon szerethető főnök megformálóját. Azt is írják, hogy az ő távozása után lejtmenet következett a nézettségben, és épp csak elevickéltek valahogy a 9. évad végéig. Fura ez nekem. Szerintem két béna időszak volt, a 6. évad közepe (Michael ide vagy oda) és a 8. évadban Nellie (szerencsére) rövid főnöksége. Egyébként az utolsó két évad is nagyon szórakoztató volt, sok humorral, jó sztorikkal. Szóval nem értem, mi bajuk volt a nézőknek. Az is igaz, hogy a 9. évad végére még nem laposodott el, nem fordult gagyiba a sorozat, szóval végül is jókor fejezték be. De az utolsó k...

kezdődik itthon, aztán visszamegyek dolgozni, és feltehetőleg soha többet nem leszek már GYES-en. Ez némi szomorúsággal tölt el, meg rám is ijeszt, hogy az itthoni dolgokat most kell elrendezni, később talán már nem lesz időm munka mellett. Tomival úgy gondoltuk, két vagy három gyerekünk lesz. Ő viccesen szokta mondani, megnézzük, milyen a kettő, és, ha nagyon rosszak, akkor nem vállalunk harmadikat. Én gyerekkorom óta éreztem, hogy két lányom lesz, de lehetett volna szó harmadikról. Nem rosszak egyáltalán a hölgyek, de, ahogy mondani szoktam nekik, el lehet itt fáradni elég alaposan minden nap. Hiszti hiszti hátán, minden azonnal kell, a késleltetés gyakorlás alatt áll. Aztán vannak a remek ötletek, pl. ma, amikor fél kiló liszttel sikerült beteríteni a fél nappalit - oké, felsöpört utána a főkolompos, de engem eléggé lefárasztott a látvány, már csak azért is, mert sokszor elmondtam már, hogy nem főzhetnek játékból igazi hozzávalókkal az igazi fazékban. Szórakoztatás plusz házimunka, ...

Van egy rózsaszín, kutyás, tavaszi-őszi sapink, amit Flóra kapott két éve. Nagyon szerette hordani, amíg jó volt rá. Két éve ősszel kiesett a táskámból, amit másnap vettem észre. Flóra nagyon szomorú volt, én meg gondoltam, végigjárom az előző napi útvonalunkat, hátha meglesz még. Meg is lett, valaki felakasztotta a játszótér kerítésére. Nagy volt az öröm meg a meglepetés, hogy egy nap elteltével még ott volt, ahol elhagytuk. Kimostam magas hőfokon, és lehetett is használni tovább. Idén tavasszal már Viola hordta, neki is nagyon tetszik, hogy tiszta "vauvau" az egész. Egy hideg, júniusi szombaton azt vettem észre, hogy eltűnt. Pénteken Tomi vitte programozni a hölgyeket, és, mivel metróztak is, gondoltam, felesleges keresni a sapit. Elindultunk kirándulni délután, és a házunk melletti mélygarázs behajtóján mindjárt belebotlottunk. Ezúttal a földön töltötte a majdnem egy egész napot, átmehetett rajta több tucat kocsi, és még eső is esett, szóval rémes állapotban volt szegény. ...