LizaGazdija

Ma már nem voltam szabadságon, megkezdődött a munka. Egy 13 fős csoportban helyettesítek. Múlt hétfő óta többször láttam a céges e-mailek között a nagyfőnök üzenetét, miszerint érthetetlen és felháborító, hogy egyesek még most is túlórákat írnak be maguknak, amikor jelenleg ezt aztán végképp semmi sem indokolja. Már ekkor láttam, hogy ezt azért hiheti, mert valószínűleg sosem próbált még hirtelen online oktatásra váltani. Tök egyértelmű volt számomra, hogy az amúgy csoportonként napi három óra most tökre nem három óra lesz, hanem inkább több, mondjuk négy. De ami ma jött el, arra nem számítottam. Konkrétan reggel 8-tól délután 1-ig csak angoloztam, és nem készültem el, még van vagy egy óra munkám, csak egyelőre kedvem nincs hozzáfogni, pedig kellene. És nem írhatok be, csak három órát. Persze ebben benne van, hogy eddig csak egy-egy fővel angoloztam online, ami könnyű, a 13 fős csoport viszont feladja a leckét, főleg, hogy persze sokaknak van kínja (az egyiknek nincs nete, a mási...

Flóra ma színek szerint rakta sorba a kilenc bowlingbábuját, tehát egymás mellé a két sárgát, a két kéket, a két zöldet és a három pirosat. Tök magától, kérés nélkül, és korábban sem gyakoroltuk. Feltehetőleg kaszkadőrnek készül: felmászik a székre, onnan be az etetőszékébe, vagy a fotelből a pelenkázóra, onnan be az ágyába. Kicsit izgulok, nem bírom nézni ezeket a mutatványokat. Vasárnap megpróbáltunk kirándulni egyet (korlátozott mértékben sikerült, kicsit sokan voltak kint, inkább hazajöttünk), készülődés közben a gyerek gyömöszölte a lábára a cipőt, de nem járt sikerrel. Én: Segítsek felvenni a cipődet? Flóra: Jaaa, bitte. :D Nem is az visel meg ebben a helyzetben, hogy nehéz itthon (nem nehéz), vagy kikészít a gyerek (nem készít ki, konkrétan sokkal könnyebb vele, mint mikor csak ketten vagyunk rá, és bölcsiben tölti a fél napot), hanem a következők: 1. nem lehet tudni, meddig fog tartani ez az egész, 2. ennek megfelelően azt sem lehet tudni, mikor találkozom legközelebb ...

Míg sokak számára a karantén remek lehetőség arra, hogy végre sokat-sokat olvassanak, nálam ez máshogy alakul. Amíg eljártam dolgozni, tök gyorsan haladtam a könyvekkel, minden nap olvastam egy órát (oda felet, haza felet). Amióta itthon vagyok, egy sor nem sok, annyit sem olvastam, ezzel visszatértem a gyes alatt megszokott olvasásmennyiséghez. Keddig szabadságon vagyok, úgy volt, aznap értekezünk a főnökömmel, hogyan tovább. Ilyenekről ábrándoztam, hogy kérek két hét további szabadságot olyan megoldással, hogy gyűjtöm a mínusz órákat, úgyis hamar visszajönnek, ha újraindul az élet. Erre tegnap érkezett az e-mail, hogy az egyik kolléganő kiíratta magát (a rizikócsoportba tartozik, hétfőn nem várta meg a nagyfőnököt, és szerintem azt hitte, be kell majd járnunk, ezért elrohant orvoshoz), és a csoportját szerdától én veszem át. Vicces módon az olyan esetekben, amikor van egy láblógatós meg egy kevésbé láblógatós út, az én életem ritkán fordul a láblógatós irányába. Valahogy sosem alak...

Nem mintha lenne babánk, de állandóan elfelejtem, hogy Flóra már nagyon messze van a babaságtól. Éppen vágtat a csoportszobába az ovis farsang napján. Katicajelmezt barkácsoltunk neki az apjával, plusz a lábán katicás gumicsizma, de az sajnos ezen a képen nem látszik. Egész nap szövegel, magyaráz, gyönyörűen kifejezi magát, bár még ritkán tesz egymás mellé két szót, és sokszor a kiejtése sem tökéletes. Néhány új fejlemény: báti - bácsi Adda - Anna Meji - Meli Az apa és a papa keveredik benne, a nagypapáját is következetesen apának szólítja. Ez abból adódik, hogy Tomi itthon apa, a bölcsiben viszont papa, szóval nem csodálkozom. Majd letisztulnak ezek a dolgok. vauvau báti - A bácsi sétáltatja a kutyát. hama - enni kér jajajajaja! - nagyon-nagyon igen. neinneinnein / nemnemnemnemnem - nagyon nem :D játék hápi / ápi - kacsa paci - ló oppá - hoppá (rengeteg pével, minden esetben, amikor valami leesik vagy kiborul, akár véletlenül, akár direkt - inkább direkt) És ren...

hogy ha nincsenek tüneteink, az alapvetően három dolgot tud jelenteni. 1. Makkegészségesek vagyunk, nem kaptuk el a betegséget, juhú. 2. Elkaptuk a vírust, de nem betegített meg minket, viszont hordozók vagyunk, tehát akivel találkozunk, azt potenciálisan megfertőzhetjük és megbetegíthetjük. 3. Elkaptuk a vírust, és hamarosan meg is fog betegíteni minket, csak még nem tartunk ott, a lappangási időszakban vagyunk, amikor is még fogalmunk sincs arról, mi vár ránk, viszont már vidáman fertőzünk. Az a gyönyörű ebben, hogy soha senki sem tudhatja, rá a három közül melyik igaz, és még ha tudnánk is, hogy ránk az első, akkor sem érné meg kimenni az utcára, mert a másik két típusú embertől simán elkaphatjuk még mindig. Király lenne, ha mindenki otthon maradna, és minden cég home office-ra küldene mindenkit, akit csak lehet. Az tuti, hogy ebből durva gazdasági válság lesz, de azért még mindig inkább ez, mint hogy ezerszámra haljanak meg emberek, nem? Hihetetlen, de egy pesti kocsma tegna...

Tominak két munkahelye van, abból jön össze a kb. teljes munkaidő - azt mondja, neki így jó, mert így nem mindig ugyanoda kell járni, nem mindig egyfélét kell csinálni, változatosabb. Az egyik munkahelye beállt a szemét cégek sorába, és a szombati, külön a cégek segítésére vonatkozó kormánybejelentést meg sem várva minden alkalmazottat kirúgott azzal, hogy majd később visszaveszi őket. Inkább nem kommentálom, kommentáltam eleget szóban az elmúlt napokban. A másik helyen kiadták neki a rendkívüli szabadságot, amit most vezetett be a kormány: 3 hét, gyerekeseknek szól. Utána meglátjuk, mi lesz, de csak húsvét után nyit újra a hotel, ez már tuti. Nekem tegnap 8-ra be kellett menni, mintha rendes munkanap lenne. A kollégák többsége ott volt, mindenki a saját termében ült, illetve néha összejöttünk többen egy teremben, ilyenkor igyekeztünk minél nagyobb távolságot tartani egymástól. Azt lehetett tudni, hogy dél körül jön a nagyfőnök, aztán egykor szóltak, hogy kettőre érkezik. Meg is jött...

bezár a bölcsi (meg minden suli, ovi, az egyetemek talán már mától). Kíváncsi leszek, mi oktatási intézménynek minősülünk-e, és ha nem, mi lesz a stratégia (legalább öt kollégának van olyan kicsi gyereke, akit nem lehet egyedül hagyni otthon, és rengeteg hallgatónknak is), és vajon az éves szabink megy-e el most. Érdekes napok-hetek-hónapok jönnek, az már biztos. Van olyan hallgatóm, aki már most annyira bepánikolt, hogy nem tud órára járni, mert fizikailag rosszul lesz, ha ki kell jönnie a lakásából. Mondjuk, nyugodt én sem vagyok, nagyon szeretném, ha elkerülné a családunkat ez a vírus, mert bár a nagy többség túléli, de mégis kva szar lehet a kétoldali tüdőgyulladás, amivel sokaknál jár, és jó lenne, ha nem kellene megtapasztalni, pontosan milyen, plusz van komoly alapbetegséggel élő és/vagy 70-80 év fölötti rokonunk is. Haza most a tervekkel ellentétben valószínűleg sokáig nem megyünk, nehogy mi vigyük oda valamelyikünk családjához, na meg nem lenne jó véletlenül a határ magyar old...