LizaGazdija

Az unokaöcsém, aki vasárnap óta Flóra keresztapja*, abba a lakásba költözött egy éve, ahol én laktam 2008-tól 2015-ig, aztán 2016-ig minden hétvégén, 2017 karácsonyáig havi egy-két hétvégén, azóta meg látogatóként fordulok meg néhány havonta. A cuccaim 90%-a maradt, amikor kijöttem Bécsbe, és azóta is ott voltak. Dani beköltözésekor megkérdeztem, mit vigyek el a lakásból, és ő csak a ruhásszekrény egyik felének kiürítését kérte, ezt akkor meg is tettem. Nem időzött olyan sokat a lakásban, mert két hetet van otthon, két hetet külföldön, de most összeköltözött a barátnőjével, akit viszont zavartak a dolgaim, amit megértek, úgyhogy most a bútoraimon, a könyveimen és az edényeimen-evőeszközeimen kívül mindent ki- illetve elpakoltam két nap alatt. A könyveket nem tudom így hirtelen hová tenni (kb. 2000 kötetről van szó), a többit meg tudják használni az új lakók. Bőven nosztalgiáztam is pakolás közben. Az ott töltött gyerekkor most annyira nem jött már elő, mert abból az időszakból nem ke...

Nagyon szeretem a régi fényképeket, akár városrészleteket, akár embereket (rokonokat vagy idegeneket) ábrázolnak, ebből kifolyólag több ilyen tematikájú csoportnak is tagja vagyok a Facebookon. A Bécs régi képeken kellemes, otthonos hely. Valaki feltesz egy 50-70-100 éves képet a családjáról egy bécsi helyszínen, és beindul a sztorizgatás, nosztalgiázás: ó, az én nagypapám is kályhás volt, de szerettem bemenni a boltjába; ó, mi is minden vasárnap Schönbrunnban sétáltunk, de jó is volt; ilyenek. Vadidegenek kapcsolódási pontot találnak helyekben, eseményekben, és jó hangulat alakul ki, mindenki kicsit visszaemlékszik a régi, szép időkre, az esetleg már elhunyt szeretteire. Megható. A Budapest régi képeken kicsit szomorú hely. Jó, nagyon. Ott is vannak ilyenek, mint amiket fentebb írtam. De nagyon sok az egyéb eset. Valaki feltesz egy képet, és ezren esnek a torkának, hogy ez már volt, ill. ilyet minek ide kitenni, kommunista/náci (de többnyire kommunista), aki feltette, majd két táb...

Csütörtök este rekordot döntöttünk: a 2,5 órás Bécs-Bp. távot 4 óra alatt tettük meg. Gondoltam, ez akkor örökös rekord lesz, ehhez képest már meg is dőlt: negyed 7-kor indultunk vissza, most fél 11 múlt, és még jó 20-30 perc a lakás (és akkor azt hagyjuk is, hogy fullon van a kocsi cuccal, amit még fel is kell hordani). Igen, Flóra is itt van, alszik, csak remélhetem, hogy éjjel is fog, mert én tudnék. Ja, és öten ülünk a kocsiban. UPDATE: 11 után értünk haza, 4 óra 45 perc kb. Megint meg kell állapítanom, hogy ezt az utat csak és kizárólag vonattal érdemes megtenni, mert amúgy siralmas.

Július 24-én aludt először légzésfigyelő nélkül, és azóta is úgy alszik. Most már nagylány, elmúlt másfél éves - ezt a gépet egyéves korig javasolják, és amúgy sem tudnánk elvinni nyaralni, úgyhogy mindenképp le kellett állni róla, csak nehezen vettük rá magunkat, mert még elég élénken emlékszünk az elején a sok légzésvisszaesésre. Már magabiztosan feláll kapaszkodás nélkül, és elég sokáig tud álldogálni. Egyre többször próbál meg lépegetni is, és öt-hat lépés már megy fenékre ülés nélkül. Iszonyú büszke magára, mondjuk megértem, én is büszke vagyok rá. Alacsonyabb ágyra/kanapéra már simán felmászik, a mi ágyunkra még nem tud, de szorgosan gyakorol. Egyre többször szeretne egyedül, segítség nélkül enni, használja a villát és a kanalat is. Több-kevesebb sikerrel, persze. A névnapjára kapott egy babakocsit, mármint egy játékot, nagyon szép, fából van, picike, azt három-négy próbálkozásból megtanulta úgy tolni, hogy ne essen orra. Egész nap fel-alá cirkál vele a lakásban, elképesztően c...

Mi is megnéztük a sorozatot Tomival. Én előzetesen annyit tudtam, hogy felrobbant az atomerőmű egyik blokkja, a környék máig lakhatatlan, rengetegen megbetegedtek/meghaltak a baleset miatt, és három búvárnak le kellett mennie a blokk alá, ami egyenlő volt a biztos halállal. Nagyon durva belegondolni, hogy semmi furát nem érez az ember, mégis ott van a levegőben valami, amit belélegez, ami érintkezik a bőrével, és hetek-hónapok múlva a halálát okozza. Abba is, hogy valaki hozzáér a robbanás után a blokk körül heverő grafithoz, a keze azonnal szénné ég, és néhány nap/hét múlva már halott. Ahogyan a sérüléseket ábrázolták, az brutális volt, a moszkvai kórházi jelenetek viseltek meg talán a legjobban. Meg amikor belegondoltam, hogy az ember éli szépen az életét, aztán történik valami, ami egy pillanat alatt borít mindent - szerencsétlen tűzoltó szerencsétlen feleségének esetében például, aki elveszítette a férjét, a gyerekét meg az otthonát is. Elképesztő volt számomra, hogy másfél nap...

Mindig acsarkodás lesz abból az anyukák között, ha előkerül a téma, szabad-e vízzel nyakon önteni egy hisztiző gyereket. Én úgy vagyok vele, hogy velem nem csinálták, én is inkább kihagynám. Mégis betekintést nyertem abba, mennyire hatásos. És teljesen. Már nem tudom, miért toporzékolt Flóra, bár általában azért szokott, ha nem elég gyorsan érkezik a falat, és ekkor is épp etettem, szóval valószínűleg megint túl lassú voltam. Nekiállt vörös fejjel üvölteni, úgyhogy akartam adni neki egy kis vizet inni, mert az gyakran segít a leállásban. De ő ki akarta venni a kezemből a poharat,  hogy egyedül iszik, persze hiszti közben, széles mozdulatokkal. Mondtam neki, én itatom, mert ha ilyen durván veszi el a poharat, leönti magát. Csak ordított tovább, végül kitépte a kezemből. Jól arcon löttyintette magát, sőt a feje búbja is vizes lett. A hisztit mintha elvágták volna, abban a pillanatban tökéletesen lenyugodott a gyerek. A módszer tehát hatásos, de azért örülök, hogy ő próbálta ki sa...

Az 1-es villamoson utaztunk Kelenföld felé anyuval és Flórával, akkor hallottam a beszélgetést nagypapa és unokája között. Kislány: Tudod, mikor utaztam utoljára vonaton? Akkor, amikor a Flórához mentem. Nagypapa: Hol is lakik a Flóra? Érden? Kislány: Nem, hanem ööö... ööö... ott, ahol... az aaaa... nem jut most eszembe a neve. Valami boltban. Nagypapa: Boltban biztosan nem lakik. Kislány: Igen, de ahhoz van köze. Izé... ööö... Mindegy, hagyjuk ezeket a neveket! Nagyon mosolyogtam. Megfejtés: Martonvásár. Nem mertem beledumálni a beszélgetésükbe, így nem derült ki, igazam van-e, de teljesen biztos vagyok benne, hogy igen, mert a vásárnak köze van a bolthoz, és az érdi vonalon van a település. Mindenesetre nagyon-nagyon aranyos jelenet volt.