... régi képeken
Nagyon szeretem a régi fényképeket, akár városrészleteket, akár embereket (rokonokat vagy idegeneket) ábrázolnak, ebből kifolyólag több ilyen tematikájú csoportnak is tagja vagyok a Facebookon.
A Bécs régi képeken kellemes, otthonos hely. Valaki feltesz egy 50-70-100 éves képet a családjáról egy bécsi helyszínen, és beindul a sztorizgatás, nosztalgiázás: ó, az én nagypapám is kályhás volt, de szerettem bemenni a boltjába; ó, mi is minden vasárnap Schönbrunnban sétáltunk, de jó is volt; ilyenek. Vadidegenek kapcsolódási pontot találnak helyekben, eseményekben, és jó hangulat alakul ki, mindenki kicsit visszaemlékszik a régi, szép időkre, az esetleg már elhunyt szeretteire. Megható.
A Budapest régi képeken kicsit szomorú hely. Jó, nagyon. Ott is vannak ilyenek, mint amiket fentebb írtam. De nagyon sok az egyéb eset. Valaki feltesz egy képet, és ezren esnek a torkának, hogy ez már volt, ill. ilyet minek ide kitenni, kommunista/náci (de többnyire kommunista), aki feltette, majd két táborra szakadnak a kommentelők, és heves anyázás alakul ki, ami a kommentelési lehetőség letiltásába / a kép törlésébe szokott torkollni.
Rájöttem, miért van ez a különbség. Ausztria csak tíz évig állt megszállás/felszabadítás alatt, akkor is négyen ültek a nyakukon, nem csak egy, így számukra akár az ötvenes évek is egyértelműen szép emlékeket idéznek.
És akkor kicsit elszontyolodom. Olyan igazságtalan, hogy ők tíz év négyes megszállással/felszabadítással megúszták, és még csak forradalom sem lett belőle, tök békésen tessékelték ki a nem idevalókat, nálunk meg úgy alakultak a dolgok, ahogy.
A Bécs régi képeken kellemes, otthonos hely. Valaki feltesz egy 50-70-100 éves képet a családjáról egy bécsi helyszínen, és beindul a sztorizgatás, nosztalgiázás: ó, az én nagypapám is kályhás volt, de szerettem bemenni a boltjába; ó, mi is minden vasárnap Schönbrunnban sétáltunk, de jó is volt; ilyenek. Vadidegenek kapcsolódási pontot találnak helyekben, eseményekben, és jó hangulat alakul ki, mindenki kicsit visszaemlékszik a régi, szép időkre, az esetleg már elhunyt szeretteire. Megható.
A Budapest régi képeken kicsit szomorú hely. Jó, nagyon. Ott is vannak ilyenek, mint amiket fentebb írtam. De nagyon sok az egyéb eset. Valaki feltesz egy képet, és ezren esnek a torkának, hogy ez már volt, ill. ilyet minek ide kitenni, kommunista/náci (de többnyire kommunista), aki feltette, majd két táborra szakadnak a kommentelők, és heves anyázás alakul ki, ami a kommentelési lehetőség letiltásába / a kép törlésébe szokott torkollni.
Rájöttem, miért van ez a különbség. Ausztria csak tíz évig állt megszállás/felszabadítás alatt, akkor is négyen ültek a nyakukon, nem csak egy, így számukra akár az ötvenes évek is egyértelműen szép emlékeket idéznek.
És akkor kicsit elszontyolodom. Olyan igazságtalan, hogy ők tíz év négyes megszállással/felszabadítással megúszták, és még csak forradalom sem lett belőle, tök békésen tessékelték ki a nem idevalókat, nálunk meg úgy alakultak a dolgok, ahogy.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése