LizaGazdija

Nagyon-nagyon ritka pillanat, annál értékesebb.

Hát, bocsánat, a jelek szerint teljesen babablog lettem. Mondjuk, abból a szempontból nem meglepő, hogy 0-24-ben Flórával vagyok, és most ráadásul még fordítás sincs nálam, politizálni meg nem szeretek a blogon, csak néha-néha fordul elő, hogy mégis megteszem. (Pedig kiapadhatatlan témaforrás.) Nyáron találkoztunk egy rokon kislánnyal, aki akkor 9 hónapos volt, ennek megfelelően hirtelenek voltak még a mozdulatai. Meg akarta simogatni Flóra fejét, de a simogatás félúton karmolássá változott, fel is sértette a gyerek fejbőrét, illetve a koszmóját, ami akkor még volt neki. Flóra akkor nem sírt, viszont az eset után azt vettem észre, hogy nem veszi jó néven, ha hozzá hasonló korú baba közeledik hozzá. Egyszer találkoztunk egy akkor hét és fél hónapos babával (Flóra 8 hónapos volt szerintem), akinek a láttán azonnal zokogásban tört ki, és nem is lehetett megvigasztalni, haza kellett jönni. A baba-mama jógán kb. 10 hónapos korában egy alkalommal úgy tűnt, mintha ő nyitna egy m...

Nagyon szeret enni, de egyedül még nem akar. Múltkor a kezébe adtam egy falatnyi kenyeret, mutattam, hogyan kell a szájába tennie, mire visszaadta, és kitátotta a száját. Tudja, melyik tevékenység milyen részekből áll. Pl. ha vizet kap, akkor a poháron kívül kell még egy frottírdarab (azt hittem, textilpelenkát veszek az Amazonon, de nem, 30x30 centis frottírtörölközők, amiket most már jobban is szeretünk, mint a textilpelenkákat). Az apja egyik kezében a poharat tartotta, másikban a frottírt, és mondott valamit a gyereknek, aki jelezte, hogy neki erre nincs ideje: fogta az apja kezét, és a saját állához irányította a frottírt. Fontos neki, hogy akiket szeret, azok szeressék egymást. Anyu fogta, én mellettük álltam. Flóra az egyik kezével megfogta anyu arcát, a másikkal az enyémet, és egymáshoz nyomta. Egyébként is nagyon szereti a puszit akkor is, ha ő kapja, akkor is, ha ő adja, és akkor is, ha a szerettei adják egymásnak. Másfél napig nem látta Tomit, mert mi Pesten voltunk, ő...

Karácsonyra többek között egy formabedobót is kapott, fából van, egy teknősbéka páncélja, a teknősbékát meg egy madzagnál fogva lehet húzni, és akkor bólogat. Nagyon tetszik neki is, nekem is, plusz bennem felidéződött, mennyire szerettem játszani az enyémmel (nekem műanyag volt, szerintem hatszög alakú oldalakkal), és még arra is emlékszem, hogyan tanította anyu, melyik formát hogyan kell bedobni a megfelelő lyukon. (Mert itt nemcsak az a nehéz, hogy a megfelelő forma a megfelelő lyukhoz kerüljön, hanem az is, hogy pont úgy álljon a kis kézben a forma, ahogy a bedobón a lyuk - ezt csak annak mondom, aki már nem emlékezne olyan élesen erre a játékra.) Flóra eddig nézegette, hogyan dobáljuk be a formákat, illetve próbálta őket kiszedni, meg néha szívesen meglökte a lyukba már beillesztett ezt-azt, és örült, hogy az beesett. Ma viszont már próbálkozott a megfelelő lyuk megtalálásával, és amikor segítettem neki (megmutattam, melyik hova való), akkor többnyire sikerült neki a formát a ly...

mit csinált pontosan egy éve? Nekem könnyű. Épp a kórház felé robogtunk a taxival (hajnali negyed kettő körül), vagy talán már pár perce odaértünk. Onnantól aztán volt minden: fájáscsökkentő gyógyszer infúzióban, mentős száguldozás a város másik felébe, egy másik kórházba, további két fájáscsökkentő, egy tüdőérlelő, kisebb pánik, hogy még szülésfelkészítőn sem voltam, semmi légzéstechnikát nem tudok, aztán két fájás között egy szünetben mondtam, hogy még ki sincs festve a szobája, mire Tomi kinevetett, és javasolta, hogy most a szüléssel foglalkozzak, úgy éreztem, leszakad a derekam, sehogy sem volt jó feküdni, aztán 5:07-re megérkezett Flóra. Iszonyú pici volt, de tényleg hihetetlenül apró. Szülés közben kérdeztem, a mellkasomra teszik-e majd, de mondták, hogy ennyire korán érkező babát biztos, hogy nem, de majd az intenzíven sokat lehet rajtam. Aztán 7/9/9-es lett az APGAR-ja, ezért nagyon kis időre mégis megkaptam, kb. egy percre. Nagyon megható pillanat volt, és alig mertem hozzá...

Kisasszony az ünnepekre gyúr. Az itthoni karácsonyfánk. Van rajta villogó-zenélő égősor is.   Az adventi koszorúnk Ez volt az ünnepi asztal. A polcon látható a horgolt és a csuhéból készült másom Flórával. A horgolt hordoz, csak mondom. Karácsonyi torta, illetve gluténmentes zserbó . Erre nagyon büszke vagyok, mert szerintem szép, és nagyon ritkán sikerül szép sütit csinálnom. Egyben jött ki a formából, nem darabokban, sikerült bevonni a fondanttal (nem nagy kunszt, de nagyon tartottam tőle, hogy nehéz lesz), és még a díszeket is sikerült felapplikálni rá. Erre szintén büszke vagyok. Ez Flóra matatófala, amit az apjával csináltunk. Jobb szélen mágnesek láthatók egy fémlapon, középen meg egy házikó, amit egy ismeretlen óvodás színezett filctollal (én, és nagyon élveztem), és ha kinyitjuk, mögötte van egy fénykép Tomiról és rólam, a másik oldalán meg egy kép hármunkról. Ezzel órákig elvan a gyerek, csak ott kell lenni vele. A Jézuskát négyre vártuk, ...

Karácsony előtt pár nappal megállapítottuk az osztrák gyógytornásszal, hogy Flóra egy ideje semmit sem fejlődött, viszont egyre kevésbé hajlandó kúszni is. Ennek a nő sem örült, kaptunk egy hosszú gyakorlatsort, amit naponta kell végezni a kisasszonnyal. Eléggé elszomorodtam, mert igazából eléggé elegem van már a koraszülöttségből, mármint most már nem szeretném a hatásait tapasztalni a gyereken, és leginkább a gyógytornákra sem szeretnék már menni, pedig így még jó sokáig kell majd, az tuti. Ezek után még a karácsony előtti héten Flóra nekiállt gyakorolni a négykézlábra állást. Eleinte csak kicsit tudta megemelni a csípőjét, mert nem húzta össze a lábát, de nagyon örültünk, hogy végre történik valami. Karácsonykor rengeteget gyakorolt, és most már ott tart, hogy simán négykézlábra áll, sőt hintázik is ebben a pozícióban. Volt egy eset, amikor megcsinálta a kunsztot, majd visszafeküdt a földre, és megtapsolta magát, hát, az halál cuki volt. Ja, mert tapsolni is tud már a karácsony el...