Mindeféle Flóra-dolgok
Nagyon szeret enni, de egyedül még nem akar. Múltkor a kezébe adtam egy falatnyi kenyeret, mutattam, hogyan kell a szájába tennie, mire visszaadta, és kitátotta a száját.
Tudja, melyik tevékenység milyen részekből áll. Pl. ha vizet kap, akkor a poháron kívül kell még egy frottírdarab (azt hittem, textilpelenkát veszek az Amazonon, de nem, 30x30 centis frottírtörölközők, amiket most már jobban is szeretünk, mint a textilpelenkákat). Az apja egyik kezében a poharat tartotta, másikban a frottírt, és mondott valamit a gyereknek, aki jelezte, hogy neki erre nincs ideje: fogta az apja kezét, és a saját állához irányította a frottírt.
Fontos neki, hogy akiket szeret, azok szeressék egymást. Anyu fogta, én mellettük álltam. Flóra az egyik kezével megfogta anyu arcát, a másikkal az enyémet, és egymáshoz nyomta. Egyébként is nagyon szereti a puszit akkor is, ha ő kapja, akkor is, ha ő adja, és akkor is, ha a szerettei adják egymásnak.
Másfél napig nem látta Tomit, mert mi Pesten voltunk, ő meg még Sümegen. Amikor Tomi megérkezett a szüleimhez, Flórának könnybe lábadt a szeme, amint meglátta. Szerintem meghatódott.
A formabedobót meséltem az osztrák gyógytornásznak, aki teljesen megrémült, és azt mondta, azt csak másfél évesen kell elkezdeni használni, Flóra meg még csak tíz hónaposnak számít, úgyhogy neki még nem megfelelő elfoglaltság megpróbálni bedobni a formákat. Én viszont nem értem, miért lenne baj, ha neki van kedve hozzá. Márpedig van, szívesen próbálkozik, és örül, amikor beesik a lyukon egy-egy forma, mert az tök jól zörög. Nyilván nem vagyok olyan elborult, hogy kényszerítsem. Vagy ez nem nyilvánvaló? Hmm.
Csak egyéves kor után ajánlott elkezdeni a mesenézést, amit én tűkön ülve vártam, mert annyi jó mese van, amit majd szeretnék megmutatni neki (pl. Gumimacik, Hupikék törpikék, Kacsamesék, A kockásfülű nyúl, Süsü, stb., stb., stb.), és annyira jókat fogunk mesézni együtt, hogy ihaj. Kétéves korig nem ajánlanak napi 6-7 percnél több mesenézést, úgyhogy pont ennyivel terveztük kezdeni: A kockásfülű nyúl első része hétperces, ráadásul pont Kriszta szülinapjáról szól, ami azért jó, mert nálunk múlt héten két szülinapi buli is volt (Flóráé és anyué). A gyerek három percig tátott szájjal nézte, majd elveszítette az érdeklődését. Nem mondom, hogy nem vagyok büszke, mert de. Amikor egy kisgyerek megbabonázva nézi a mesét, egyforma mértékben aranyos és ijesztő - szerintem.
Tudja, melyik tevékenység milyen részekből áll. Pl. ha vizet kap, akkor a poháron kívül kell még egy frottírdarab (azt hittem, textilpelenkát veszek az Amazonon, de nem, 30x30 centis frottírtörölközők, amiket most már jobban is szeretünk, mint a textilpelenkákat). Az apja egyik kezében a poharat tartotta, másikban a frottírt, és mondott valamit a gyereknek, aki jelezte, hogy neki erre nincs ideje: fogta az apja kezét, és a saját állához irányította a frottírt.
Fontos neki, hogy akiket szeret, azok szeressék egymást. Anyu fogta, én mellettük álltam. Flóra az egyik kezével megfogta anyu arcát, a másikkal az enyémet, és egymáshoz nyomta. Egyébként is nagyon szereti a puszit akkor is, ha ő kapja, akkor is, ha ő adja, és akkor is, ha a szerettei adják egymásnak.
Másfél napig nem látta Tomit, mert mi Pesten voltunk, ő meg még Sümegen. Amikor Tomi megérkezett a szüleimhez, Flórának könnybe lábadt a szeme, amint meglátta. Szerintem meghatódott.
A formabedobót meséltem az osztrák gyógytornásznak, aki teljesen megrémült, és azt mondta, azt csak másfél évesen kell elkezdeni használni, Flóra meg még csak tíz hónaposnak számít, úgyhogy neki még nem megfelelő elfoglaltság megpróbálni bedobni a formákat. Én viszont nem értem, miért lenne baj, ha neki van kedve hozzá. Márpedig van, szívesen próbálkozik, és örül, amikor beesik a lyukon egy-egy forma, mert az tök jól zörög. Nyilván nem vagyok olyan elborult, hogy kényszerítsem. Vagy ez nem nyilvánvaló? Hmm.
Csak egyéves kor után ajánlott elkezdeni a mesenézést, amit én tűkön ülve vártam, mert annyi jó mese van, amit majd szeretnék megmutatni neki (pl. Gumimacik, Hupikék törpikék, Kacsamesék, A kockásfülű nyúl, Süsü, stb., stb., stb.), és annyira jókat fogunk mesézni együtt, hogy ihaj. Kétéves korig nem ajánlanak napi 6-7 percnél több mesenézést, úgyhogy pont ennyivel terveztük kezdeni: A kockásfülű nyúl első része hétperces, ráadásul pont Kriszta szülinapjáról szól, ami azért jó, mert nálunk múlt héten két szülinapi buli is volt (Flóráé és anyué). A gyerek három percig tátott szájjal nézte, majd elveszítette az érdeklődését. Nem mondom, hogy nem vagyok büszke, mert de. Amikor egy kisgyerek megbabonázva nézi a mesét, egyforma mértékben aranyos és ijesztő - szerintem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése