LizaGazdija

Családi összejövetel Tomiéknál, programhegyek. Lovaskocsin mentünk bográcsozni, ebéd előtt megnéztük a pacikat.

És az előbb majdnem a végére értem a könyvnek. Mármint a nyersfordításnak, szóval a két újraolvasás természetesen még hátra van. Szóval majdnem a végére értem, van még két és fél oldal köszönetnyilvánítás meg két oldal ajánlás, de az már nem olyan sok, alig egy óra alatt meglesz szerintem. Elég nagy kő esett most le a szívemről. Azta, jövő héten már az újraolvasással leszek elfoglalva, hűha! Azért kicsit meglepődtem.

Persze a mondandója legvégét sikerütsikerült csak elkapni, de azért valamit hallani belőle. Rengeteget szövegel, anyjára ütött. Ja, és azért van ott a kezem, mert közben már fontolgatja, hogy visszafordul, és pár perccel korábban rendesen bevágta a fejét, mert kicsit elmérte a lendületet, szóval készenlétben állok. Mondjuk nem sírt, de eléggé aktívan kellett győzködni, hogy nincs nagy baj, meg egyáltalán ne koppanjon a feje, az a tuti.

Múlt héten otthon voltunk, a szüleimnél. Többnyire én meg Flóra, de Tomi kétszer is jött, amikor épp szabadnapja volt. Anyuék sokat babáztak, szemmel láthatóan nagyon szeretik egymást Flórával.

Harminckét hét és egy nap. Ma éppen annyi ideje van már a világon Flóra, mint amennyit odabent töltött. Nem vitte túlzásba, no, de hát ezt nem lehet örök életében felróni neki.

Az egyik kolléganőm utánam pár hónappal kezdett a suliban, lassan két éve, és még a próbaidő alatt egyszer rosszul lett az óráján, haza kellett mennie, engem kért meg a főnökünk, hogy nézzek rá néha a csoportjára, mert egymás mellett volt a termünk. Abból (is) látszik, milyen jó hely a munkahelyünk, hogy tartották az állását, csak helyettest vettek fel arra a kb. négy hónapos időszakra, amíg tartott a kemoterápia - mert, mint kiderült, rákos volt. Mármint nyilván ez a normális, de Ausztriában ezer helyről hallottam már, hogy akár egy sima, egy hétig tartó betegállomány miatt is páros lábbal rúgják ki az embert, próbaidő alatt pláne.

biztos nem olyan vidám az élet, mint nálunk. A gyerek vándorol az ágyban, az apját ez zavarja, mert fél, hogy Flóra a hasán köt ki álmában. Együtt lopakodunk be éjfélkor a szobába, hogy Tomi megmutassa, milyen szörnyű a helyzet. Állunk, nézzük, és hirtelen marha nagyot reccsen a bokám. Flóra szeme kipattan, mire a reakciók: anyja fejest ugrik az ágy melletti matracra, apja lábujjhegyen menekül ki a helyiségből. A gyerek szerencsére visszaalszik. Én azóta is röhögök.