32+1
Harminckét hét és egy nap. Ma éppen annyi ideje van már a világon Flóra, mint amennyit odabent töltött. Nem vitte túlzásba, no, de hát ezt nem lehet örök életében felróni neki.
Tegnap jöttünk vissza a szüleimtől, de Flóra az apjával már nem találkozott, mert Tomi éjfél körül ért haza. (Amúgy a héten kétszer is találkoztak, legutóbb pénteken, szóval azért nem voltak sok időt egymás nélkül.) Reggel ebből nagyon aranyos jelenet adódott. Flóra felnyöszörgött, kivettem megszoptatni, de először a mellkasomra fektettem, és simogattam a hátát, meg beszéltem hozzá, mert ez már a nap második ébredése volt, és ilyenkor már nem akut a helyzet. Egyszer csak elfordította a fejét, és észrevette Tomit, aki mosolygott rá. A gyereknek elkerekedett a szeme, a szája O-t formált, úgy bámulta. Aztán rám nézett ugyanezzel az arckifejezéssel. Aztán vissza Tomira, elvigyorodott, majd visszanézett rám, szintén vigyorogva, és járt keze-lába. Teljesen azt lehetett kiolvasni a tekintetéből: "Anya! Apa itt van, láttad? Hát hogy került ide? De láttad, hogy itt van?" Tündéri volt. Ma amúgy nem volt könnyű napja, ahogy felálltam mellőle, azonnal zokogás minden alkalommal. Három tippem van: hőség, fogzás, avagy kezdődik a szeparációs szorongás. Az idegrendszeri fejlődése úgy halad, mintha januárban időre született volna, nem a két hónappal fiatalabb gyerekek jellemzőit kell nézni, és hét és fél hónaposan már nem lenne nagy csoda, ha elérkeztünk volna ehhez a szintén remek időszakhoz. De majd kiderül, mi is ez pontosan, marad-e, vagy csak beköszönt, és holnapra távozik.
Olyan édes ez a kislány, de tényleg. Persze mindenkinek a magáé a legédesebb, de én azért nem hiszem, hogy lehet nála aranyosabb baba a világon :P :D
Tegnap jöttünk vissza a szüleimtől, de Flóra az apjával már nem találkozott, mert Tomi éjfél körül ért haza. (Amúgy a héten kétszer is találkoztak, legutóbb pénteken, szóval azért nem voltak sok időt egymás nélkül.) Reggel ebből nagyon aranyos jelenet adódott. Flóra felnyöszörgött, kivettem megszoptatni, de először a mellkasomra fektettem, és simogattam a hátát, meg beszéltem hozzá, mert ez már a nap második ébredése volt, és ilyenkor már nem akut a helyzet. Egyszer csak elfordította a fejét, és észrevette Tomit, aki mosolygott rá. A gyereknek elkerekedett a szeme, a szája O-t formált, úgy bámulta. Aztán rám nézett ugyanezzel az arckifejezéssel. Aztán vissza Tomira, elvigyorodott, majd visszanézett rám, szintén vigyorogva, és járt keze-lába. Teljesen azt lehetett kiolvasni a tekintetéből: "Anya! Apa itt van, láttad? Hát hogy került ide? De láttad, hogy itt van?" Tündéri volt. Ma amúgy nem volt könnyű napja, ahogy felálltam mellőle, azonnal zokogás minden alkalommal. Három tippem van: hőség, fogzás, avagy kezdődik a szeparációs szorongás. Az idegrendszeri fejlődése úgy halad, mintha januárban időre született volna, nem a két hónappal fiatalabb gyerekek jellemzőit kell nézni, és hét és fél hónaposan már nem lenne nagy csoda, ha elérkeztünk volna ehhez a szintén remek időszakhoz. De majd kiderül, mi is ez pontosan, marad-e, vagy csak beköszönt, és holnapra távozik.
Olyan édes ez a kislány, de tényleg. Persze mindenkinek a magáé a legédesebb, de én azért nem hiszem, hogy lehet nála aranyosabb baba a világon :P :D
Megjegyzések
Megjegyzés küldése