LizaGazdija

Többször eszembe jutott mostanában egy tíz évvel ezelőtt hallott mondat, amit akkor kaptam meg, amikor egyszer egész éjjelre a mosógépben felejtettem a mosott ruhát. Ilyen mindig is előfordult velem néha, mondjuk az elmúlt tíz évben hat-nyolc alkalommal, és sosem estem kétségbe tőle, hanem kinyitottam a gépet, megszagoltam a ruhákat, aztán, ha büdik voltak, beindítottam plusz egy öblítést, ha meg nem, akkor kiteregettem őket. A mondat valahogy így hangzott (az első vagy második ilyen eset után): "Nem vagy alkalmas az anyaságra, nem fogsz tudni gondoskodni egy gyerekről, mert még kiteregetni sem vagy képes." És azért jutott eszembe többször az utóbbi időben, mert amióta gyerekem van, nem ritkán megesik, hogy beteszem a mosást reggel, aztán magukkal sodornak az események, és legközelebb este jut eszembe, hogy hú, basszus, amúgy mostam. Vagy este mosok, és már az ágyban, félálomban jutok ugyanerre, na, ez utóbbi esetben már nem szokott erőm lenni ahhoz, hogy felkeljek, regge...

Az ajándék pingvinnel játszós Flóra tiszteletére készült citromos-túrós muffin Igen, karácsonyi csomagolópapír. Mindig megszívom, hogy elfelejtek papírt venni, aztán vagy találok itthon legalább karácsonyit, vagy nem. Most találtam. Gyereknek bejött, ma is vég nélkül elvolt vele.

Ma van az első névnapja. Az persze nem olyan, mint amikor valaki 6 hónapos, vagy betölti az első életévét, de azért mégis írok egy kis összefoglalót erről a kicsi lányról. Az utóbbi jó másfél hónapban nem sokat hízott, és nem is sokat nőtt, de igyekszem nem idegeskedni, mert nem használ kevesebb pelenkát, mint eddig, jókedvű, hurkácskái megvannak továbbra is, valamint az orvos szerint is teljesen rendben van. Az alma nem annyira ízlik neki, a répáért sem rajong. Ma először összekevertem a kettőt, és ez az elegy bejött neki: mindenképp magára akarta borítani a tálkát, annyira nézte, mi ez a finomság, és bár minden falatnál először iszonyú viccesen eltorzult az arca, utána nagyon boldogan nyammogott, aztán óriásira nyitotta a száját, és próbálta betolni a kezemet kanalastól, kapkodjak már kicsit jobban. Végül is egy kb. 5-6 dekás adag felét ette meg, szóval azért nem ma váltjuk ki az első étkezést, de nem is ez a cél - arra az okosok szerint egyéves koráig is ráérünk. Már többször ...

Ellátogattunk a közeli strandra, ezzel megvolt életem első strandolása Ausztriában. Jó volt, mindhármunknak tetszett, bár Flóra csak a félsátorból élvezte. Van három-négy pancsolós medence, magasugró-torony, úszómedence, plusz rengeteg zöld. Régebben utánaolvastam már a helynek, örültem is, hogy ide lehetne járni úszni, mert nem 25 méteres, hanem normális úszómedencéjük van - még Pesten volt egyszer, hogy a jó kis 33 méterest valami rendezvény miatt 25 méteresre csökkentették, és úgy sokkal nehezebb volt úszni, mert sokkal többször kellett fordulni. Gondoltam, megnézem, megy-e még az 1000 méter leúszása. (Gyerekkorom óta mindig ennyit, 30 hosszt úsztunk anyuval, ha uszodába mentünk.) Gyanús volt, milyen lassan haladok, kétféle okra tudtam gondolni: vagy így leépültem a terhesség és szülés miatt, vagy nem 33 méteres a medence, hanem 50. Szemmértékem nem sok, és szerintem kb. 5 éve nem úsztam uszodában, ezért nem tudtam ránézésre megállapítani, mekkora. Kiírva meg nem volt, vagy csak n...

Elsétáltunk a Liliputbahn, azaz tulajdonképpen kisvasút Rotunde megállójához, és beneveztünk egy körre apuval, anyuval meg Flórával. Flórát anyu vitte magára kötve. A gyerek élvezte az utazást, sokat mosolygott, nézelődött, és csak a kb. fél óra utazás utolsó három-négy percében jelezte, hogy akkor most már tessék vele gyalogolni (mert nem szereti, ha leülünk, amikor ránk van kötve). Megyünk még kisvasutazni, tök jó móka, és nagyon örülök neki, hogy Flórának már most tetszett, amikor még nincs hét hónapos. Ma meg együtt mentünk babatornára, de majd a babatornáról máskor mesélek. És jókat főztünk, jókat ettünk, sokat beszélgettünk. És ami a régi játékokhoz hasonló mértékben lelkesített: apu talált egy csomó régi diafilmet, elhozta őket, és jól megnéztünk egy csomót. Sicc Meseországban, Hófehérke, Iciripiciri, hogy csak néhányat említsek. Azt hittem, nem emlékszem konkrétan egyetlen diafilmre sem, csak arra, hogy sokszor diáztunk esténként a szobámban, de ezeket az első képnél rögtö...

Meccsoda hétvégénk volt! De csak szép sorjában. Itt voltak anyuék, szombaton jöttek, ma mentek haza, és magukkal hozták néhány régi játékomat, amik előkerültek a padlásról. Nem mindet, ami a csoportképen látható, csak amit kértem így első körben. Ezek 21 éve laktak már fent, hát, elég izgalmas látni őket. Nem mind az enyém, Katának is közte van egy-két játéka, de a többség az én szobámból költözött fel a 10. szülinapom alkalmából tartott buli előtt, ami életem első szülinapi bulija volt, mert féltem, hogy kicsúfolnak az osztálytársaim, ha látják, hogy még a szobámban vannak a játékaim, pedig már milyen nagy vagyok. Na, hát ez most már nem zavarna, mindenki gondol, amit csak akar. No de a lényeg. Látható rajta a kis panda, akit egy Kodak filmmel kaptunk, és a kedvenc plüssöm volt egész oviban, mindenhová jött velem, míg egyszer kiesett anyu szatyrából a buszon, amikor a végállomáson leszálltunk, és majdnem elveszett, csak szerencsére még vissza tudtunk szaladni, még nem indult el...

Tomival szóba elegyedett a velünk egy fülkében ülő srác. Azt mondja, a nőket nem lehet menő, drága kocsikkal lenyűgözni sajnos*, mert csak az számít nekik, hogy csillogjon-villogjon - a nők érzelmi, és nem gondolkodó lények. Eszem megáll. De barátságos vagyok, nem szólok hozzá, inkább kijöttem Flórával. Vannak a parasztságnak fokozatai, ez szerintem egy magasabb fokozat. Amúgy Tomiban többek között ezt szeretem nagyon: akárkivel elbeszélget órákig, nem csapja ki nála a biztosítékot senki, maximum utólag állapítja meg, hogy az illető fura. Én meg inkább lelépek, mielőtt tennék valami megjegyzést. *Erről eszembe jutott 2007 nyara és egy randi, ahová a pasi sportkocsival érkezett, pedig szó sem volt róla, hogy nem a Móricz környékén sétálunk. Beültem mellé, de közben mindkettőnkre haragudtam, és két dolog járt a fejemben: 1. Ha sosem kerülök elő többet, azt csak magamnak köszönhetem, illetve ha ezt sértetlenül megúszom, soha többet nem csinálok ilyet. 2. Milyen praktikátlan már egy oly...