Flóra fejlődik

Ma van az első névnapja. Az persze nem olyan, mint amikor valaki 6 hónapos, vagy betölti az első életévét, de azért mégis írok egy kis összefoglalót erről a kicsi lányról.

Az utóbbi jó másfél hónapban nem sokat hízott, és nem is sokat nőtt, de igyekszem nem idegeskedni, mert nem használ kevesebb pelenkát, mint eddig, jókedvű, hurkácskái megvannak továbbra is, valamint az orvos szerint is teljesen rendben van.

Az alma nem annyira ízlik neki, a répáért sem rajong. Ma először összekevertem a kettőt, és ez az elegy bejött neki: mindenképp magára akarta borítani a tálkát, annyira nézte, mi ez a finomság, és bár minden falatnál először iszonyú viccesen eltorzult az arca, utána nagyon boldogan nyammogott, aztán óriásira nyitotta a száját, és próbálta betolni a kezemet kanalastól, kapkodjak már kicsit jobban. Végül is egy kb. 5-6 dekás adag felét ette meg, szóval azért nem ma váltjuk ki az első étkezést, de nem is ez a cél - arra az okosok szerint egyéves koráig is ráérünk.

Már többször megesett, hogy odafigyelt a nevére, ami eddig nem volt jellemző. Nagyon ügyesen játszik, egyre több ideig elvan egyedül (úgy egyedül, hogy persze itt vagyunk vele a szobában, csak nem kell aktívan szórakoztatni). Régebben is elnézelődött fél-háromnegyed órát, most már akár egyet is. A játszószőnyege ívéről lógó figurákat már eléri, nagyon szereti ezeket fogdosni, lökdösni, plusz rájött, hogy az ívet nemcsak rugdosni lehet ám, hanem kézzel rázni, sőt rágcsálni is. Ezeket bőszen gyakorolja. Kapott habtapit, mert az ágyunk matraca túl puha szerintem ahhoz, hogy rendesen lehessen rajta mozgolódni, a padlóra meg nem teszem le, mert az hideg. Úgy szoktuk, hogy teszünk köré különböző típusú játékokat, ő meg szépen ide-oda forog, felveszi, ami épp érdekli, játszik vele, aztán kiejti a kezéből, és más után néz. A habtapin akár napi hatszor-hétszer is a hasára fordul, majd újra a hátára, és most már mindkettőt megcsinálja mindkét irányban.

Sokat mosolyog, nevet, szeret repülőzni, van már humorérzéke. És simogat minket. Hát, ez olyan cuki, hogy elolvadok. De komolyan simogat, és szerintem ez is a szándéka. Sőt bújik is megint - sokáig nem csinálta, de most megint az van, hogy ha a mellkasomra teszem, akkor rám mosolyog, aztán rám hajtja a fejét. Olyan jó! Persze furán fogtok nézni, és megállapítjátok, hogy megint egy anyuka, aki szerint az ő gyereke zseni, de akkor is úgy gondolom, hogy a nevemen szólít. Naponta nagyon sokszor hallja, hogy anya, mert mindig így emlegetem magam előtte. És ő egy ideje rendszeresen mondja, hogy ajaaa, és azért gyanítom, hogy engem ért alatta, mert közben rám néz. Vagy pl. valamelyik reggel nem bírtam kinyitni a szemem, hiába hallottam, hogy már magyaráz, és először kis csicseregve mondogatta, hogy ajaaa, aztán egyre hangosabban és egyre inkább méltatlankodva. Aztán mikor felálltam, szélesen elmosolyodott, még egyszer megjegyezte vidáman, hogy aja, és aztán nem mondogatta tovább. Szóval szerintem az ajaaa én vagyok.