Meccsoda hétvégénk volt! De csak szép sorjában. Itt voltak anyuék, szombaton jöttek, ma mentek haza, és magukkal hozták néhány régi játékomat, amik előkerültek a padlásról. Nem mindet, ami a csoportképen látható, csak amit kértem így első körben. Ezek 21 éve laktak már fent, hát, elég izgalmas látni őket. Nem mind az enyém, Katának is közte van egy-két játéka, de a többség az én szobámból költözött fel a 10. szülinapom alkalmából tartott buli előtt, ami életem első szülinapi bulija volt, mert féltem, hogy kicsúfolnak az osztálytársaim, ha látják, hogy még a szobámban vannak a játékaim, pedig már milyen nagy vagyok. Na, hát ez most már nem zavarna, mindenki gondol, amit csak akar. No de a lényeg.
Látható rajta a kis panda, akit egy Kodak filmmel kaptunk, és a kedvenc plüssöm volt egész oviban, mindenhová jött velem, míg egyszer kiesett anyu szatyrából a buszon, amikor a végállomáson leszálltunk, és majdnem elveszett, csak szerencsére még vissza tudtunk szaladni, még nem indult el a következő körre, bár már járt a motor, és a sofőr előtt lógott már az ablakban. Az volt szerintem az utolsó nap, hogy játékot vittem az oviba, annyira megrázott, hogy majdnem elveszett szegény. Szintén a Kodak jóvoltából lett a felső sorban megbúvó tigrisem meg az alul látható sárkányom (az első horvátországi nyaraláshoz kötődik, erre nagyon élénken emlékszem), de a panda nőtt csak igazán a szívemhez hármuk közül. Ott a moncsicsim is, akit egy időben szintén hordtam az oviban, aztán a legjobb barátnőm, Betti lekaparta a szeplőit, és akkor nagyon sírtam, úgyhogy anyu visszarajzolta a szeplőket alkoholos filccel. Aztán ott ül a bal oldali bongón Chip és Dale, akiket Mamától kaptam, és nyaklánc lógott a nyakukban. Még nagyon kicsike voltam ekkor, csak arra emlékszem, hogy anyu nem értett egyet azzal, hogy egy akkora pici lány nyakláncot kapjon. Még egy kicsit arrébb ül Luca baba. Őt ovis koromban kaptam, és hasonló babát kapott ugyanekkor Kata, Réka és Orsi is. Katáéra nem emlékszem, ami azért vicces, mert most is ott ül az egyik polcán (azt hiszem), Rékáéké szőke volt, az enyém meg azért göndör barna, mert én is az vagyok/voltam. Ez az a baba, ami a
Disney It's a small world című számát játssza, és közben forog a feje. És semmi baja, tökéletesen működik most is.
 |
| Ilyenek voltunk új korunkban Luca babával :D Ibolya nénivel, Sanyi bácsival, Rékával és Orsival a Margitszigeten |
|
Aztán lent látható a pöttyös maci, akit nagyon szerettem, meg a piros sapkás majom, akit a második szülinapomra kaptam anyu nagynénjétől, de hirtelen nem találom azt a fényképet, amin átadja. Az ölében a csillagot anyu varrta nekem :)
És megvan a zenélő dobozom is, amit még kisiskolásként is sokszor felhúztam, annyira nagyon szerettem a dalt is (
Brahms Altatója, természetesen) meg azt is, ahogy a cica jobbra-balra dől, és a lepke meg a méhecske (a képen épp takarásban) körberepkedi a rétet. Gyerekkoromban rózsaszín volt, most inkább sárga, és Luca babához hasonlóan tökéletesen működik.
Annyira jó, hogy ennyi tárgyi emlék van a gyerekkoromból (már persze kb. az összes könyvemen kívül, amik szintén hiánytalanul megvannak)!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése