Kisvonatozás

Elsétáltunk a Liliputbahn, azaz tulajdonképpen kisvasút Rotunde megállójához, és beneveztünk egy körre apuval, anyuval meg Flórával. Flórát anyu vitte magára kötve. A gyerek élvezte az utazást, sokat mosolygott, nézelődött, és csak a kb. fél óra utazás utolsó három-négy percében jelezte, hogy akkor most már tessék vele gyalogolni (mert nem szereti, ha leülünk, amikor ránk van kötve). Megyünk még kisvasutazni, tök jó móka, és nagyon örülök neki, hogy Flórának már most tetszett, amikor még nincs hét hónapos.

Ma meg együtt mentünk babatornára, de majd a babatornáról máskor mesélek. És jókat főztünk, jókat ettünk, sokat beszélgettünk. És ami a régi játékokhoz hasonló mértékben lelkesített: apu talált egy csomó régi diafilmet, elhozta őket, és jól megnéztünk egy csomót. Sicc Meseországban, Hófehérke, Iciripiciri, hogy csak néhányat említsek. Azt hittem, nem emlékszem konkrétan egyetlen diafilmre sem, csak arra, hogy sokszor diáztunk esténként a szobámban, de ezeket az első képnél rögtön felismertem. De jó is volt gyereknek lenni!