LizaGazdija

A babaszobát ma kifestette Tomi, én meg lestoppoltam a kiságyat, amit egyébként is kinéztünk, csak otthonról nehézkes lenne kijuttatni, itt meg nem lehet kapni, de most egy osztrák oldalra valaki feltette a sajátját, hogy eladja. Utána még a polcokat kell felszerelni, szerezni kell tárolókat, meg kell venni a két kinézett gyerekszőnyeget, és kezdődhet a fészek kialakítása. Juj, de várom! Meg azt is, hogy holnap hazaköltözzünk. Flórával így sem leszek kevesebbet, mint eddig, de nagyon jót fog tenni, hogy a saját lakásunkban leszek, ahol tudok egyedül fürdeni, minden úgy van, ahogy megszoktam, és nem érzem kellemetlennek, ha használok valamit. És lesz megint kakaóóó! Amúgy nem hittem volna, hogy lesz majd olyan, amikor nem veszem zokon, ha letüsszentenek vagy lehánynak. Jó, lehányás még nem volt, csak kétszer is végigbukott a gyerek. De a lényeg, hogy tőle tökre nem veszem zokon, teljesen természetesnek tűnik, hogy ez az anyák sorsa. Már egész gyorsan cserélek pelenkát, és az öltözteté...

Kell a gyerekszobába egy felhúzhatós, zenélő bigyusz, ami Brahms Altatóját játssza. Nekem is volt, imádtam, tönkremenetelig használtam, a.k.a tönkrehasználtam. Találtam egy nagyon aranyosat Flórának, de nem írják, milyen dalt játszik. Írtam az ügyfélszolgálatnak, hogy ezt megkérdezzem, majd aláírtam a nevem, és elébiggyesztettem, hogy Frau, biztos, ami tuti. Órákon belül jött a válasz. Először is nyilván Herr áll a megszólításban, illetve hát Her, a válasz maga pedig az, hogy online rendelésnél sajnos nem választhatom ki, hogy milyen típusú és színű legyen az áru. Először hagyni akartam a francba, majd odamegyek személyesen, aztán meghallgatom a dallamot, de végül csak jeleztem, hogy amúgy a kérdésemre nem sikerült válaszolni, meg ismét odaírtam, hogy Frau, hátha. Értem, hogy mintaválaszokat szúrogatnak be, mi is így dolgoztunk Máltán, de azért arra érdemes figyelni, hogy a válasz pásszoljon a kérdéshez. Customer service at its best.

Apukája szeretné, ha szabály lenne, hogy olyan kép nem kerülhet ki róla, amin látszik az arca. De készült egy vicces fotó, amin pont kitakarja az arcát, azt megmutatom: Az edzegetést nem lehet túl korán kezdeni :)

Mivel engem kedden kiengedtek a kórházból, de még nem tudtam rendesen járni, ezért nem gondoltuk Tomival, hogy tudnék napi 40 percet tömegközlekedni per irány, kivettünk egy szobát a kórház közelében. Holnaputánig béreljük, és utána mégsem egy másik szobába költözünk tovább, ahogy terveztük, hanem megyünk haza. Hú, nagyon várom már! Jó itt is, és közel van Flóra, ami nagyon fontos, de már jól vagyok, nagyon hiányzik a lakás, és szeretném rendezgetni a babaszobát. Tomi most festi, utána jöhet a dekorálás, berendezés. Ez a kislány olyan jó alaposan meglepett minket, hogy semmi sincs készen, még csak a nézegetésnél tartottunk. Az volt a terv, hogy a betöltött hetedik hónap után kezdünk ténylegesen beszerezni dolgokat, és január végére készülünk el mindennel. Ki hitte volna, hogy ő hét hónapra szeretne érkezni? No de. A hazaköltözésben az nem lesz annyira jó, hogy már nem leszünk tíz percre Flórától, de az a tervem, hogy cserébe korábban bemegyek hozzá, és így többet maradok, mert azt azér...

A családi ünnepek nagyon fontosak, ezért igyekszem mindegyiken otthon lenni. Anyuéról eddig kétszer maradtam le, 2015-ben, amikor Máltán voltam, és most, amikor Flóra berobogott az életünkbe, mint egy kis gyorsvonat. Volt vonatjegyem a hétre, a kiírt dátum előtt most mentem volna haza utoljára, szerdán indultam és ma jöttem volna vissza. Még az a mázli, hogy a kiscsaj nem várta meg az érkezéssel, hogy Pesten legyek. Tomi akkor nem tudott volna velünk lenni, és amúgy mindenképp osztrák kórházban akartam szülni. Ja, meg hónapokra Pesten ragadtunk volna, mert amíg a babának nincs útlevele, nem lehet vele átlépni a határt, és biztos az ügyintézés is könnyen ment volna itt kint. Szóval brr, azért rendes a kis hölgytől, hogy ezt nem játszotta be. No de. Mivel haza nem tudtam menni, Skype-on csatlakoztam kicsit az ünnepléshez. Katáék olyan rendesek, hogy megkérdezték tegnap, mit adnék anyunak, ha ott lennék, és beszerezték. Ez jelképes ajándék (virág és csoki), az igazit is a héten vettem v...

Tegnap néutem egy kis Trevor Noah-t meg egy részt a Big Bangből, és tök jólesett. Mint kiderült, a nevetés még mindig jót tesz, bár esetemben kicsit még fáj. Majd igyekszem minden napra beiktatni egy kis mókát. Egyelőre semmire sincs időm, mintha Flóra itthon lenne, érdekes is belegondolni, hogy ha tényleg itthon lesz, ennyi időm sem lesz :)

Azért elég megható élmény látni a férjemet a mellkasán a kislányunkkal.