LizaGazdija

Az ovisok helyesek, aranyosak, vannak fura dolgaik, de hát gyereknek mindenki ilyen. Ezen a héten abszolút az derült ki, hogy nagy adag kreativitásra és rugalmasságra van szükség ehhez a munkához. Tegnap pl. az egyik csoport kiment az udvarra, amikor én érkeztem angolozni, és mondták az óvónők, hogy akkor az óra most elmarad, de menjek velük, és játsszak a gyerekekkel. Végül is az lett, hogy 4-8 gyerek mindig körülöttem volt, velük énekeltünk meg mondókáztunk angolul, aztán bújócskáztunk is, de angolul kellett elszámolniuk húszig. Ma megérkeztem az első csoportba, ahol mondta az óvónő, hogy hupsz, náluk most családi reggeli lesz, ami nagyon sokáig tart, egy órával később nem mehetek vissza, beszéljek az óvodavezetővel, és legyek a másik mai csoportnál két órát. Az óvodavezető rábólintott, legyek a másikaknál két órát. Na most ez azért gáz, mert 1. egy órára való anyaggal készültem, 2. egy 3-6 éves gyereknek már 45-50 perc is megterhelő, nem még kétszer ennyi - kétszer ennyit ki sem...

Annyira hideg van, hogy végül csak melegítőnadrágban, pulcsiban és túrazokniban tudtam elaludni. Nagyon durva, remélem, gyorsan megérkezik a tavasz. Gondolom, nyáron meg majd széfő az agyam, ha ennyire nulla a szigetelés :/ Illetve nem is a szigeteléssel lesz itt a gond, egyszerűen nem jók az ablakok. Az a vicc, hogy a fagyoskodástól már megint fáj a csípőm, kicsit megint nehezemre esik lépni. Az ovisokkal meg órákig guggolok, térden csúszom-mászom, úgyhogy a jobb térdem is tökre készen van. Valahol azért vicces, hogy ennyire le vagyok robbanva :D Na, majd ha áthoztam a Diclacot, igyekszem szorgosabban kenegetni a mindenféle fájásokat, mint szoktam. És majd mindenkinek fogok írni is előbb-utóbb, de egyelőre nagyon el vagyok úszva mindennel, agyam viszont alig, mert viszonylag rég aludtam ki magam utoljára, és a mai ovizás után még következett egy telefonálás is, valamint holnap ugyanez. A telefonálás közben végérvényesen bebizonyosodott, hogy színezni jó. Mostantól mindig lesz nálam ...

A szoba valójában nagyobb, mint ahogy emlékeztem, ami jó. Kevésbé jó, hogy az új lakótárs dohányzik, ezt a vécén teszi, és erről egy árva szót sem szólt. Az meg szimplán fura, hogy a wifi jelszavát nagyon sokára adta meg onnantól számítva, hogy elkértem, és nagyon érdekesen. Áthozott egy pdf dokumentumot a pendrive-ján, azon volt egy kb. 20 karakter hosszú, betűkből és számokból álló jelszó, ezt bemásolta a jelszó mezőbe a gépemen, beállította, hogy rejtettek legyenek a karakterek, majd elvitte a pendrive-ot. Közben kb. háromszor mondta el, hogy csak én használhatom a wifi-t, Tomi nem, és csak semmi illegális letöltögetés. Utóbbit értem, nem is szoktam csinálni, mert tudom, hogy Ausztriában nagyon gyorsan nagyon csúnyán rá lehet fázni, de azt nem értem, hogy Tomi miért ne használhatná a netet. Na mindegy, ha esetleg úgy alakulna valamikor, hogy el kell mennem pl. dolgozni, amíg ő itt van, tehát nem tudom hotspotolni a mobilnetet, akkor majd megkapja a laptop jelszavát, és netezik innen...

Megkaptam a vegán lakásban a szobát, de csak csütörtök este, amikor is már igen ciki lett volna azt mondani a nőnek, aki múlt pénteken írt, hogy mehetek oda, hogy akkor bocs, de mégsem. Így most havonta 50 euróval többet fogok fizetni, plusz ki kell(ett) köhögni 400 euró kauciót, de az azért nem olyan nagy gáz, mert visszakapom (remélhetőleg, mindenesetre papírt kérek majd róla). Ma olyan hosszú napom volt, hogy el tudnék ájulni. Jó is volt, csak hosszú. Voltam - kozmetikusnál, - optikusnál (nem hordhatok kontaktlencsét, mert 25 lencse 3 hónap alatt elhordva is sokat szárított a szememen, és nem szeretném kipróbálni, mennyire tud eldurvulni ez a dolog, de a maradék 5 kontaktlencsét 2020-ig felhasználhatom, plusz szemcsepp és szemkrém kb. életem végéig), - vettem kaját, amit kiviszek magammal, aztán - hazamentem, és -- először volt közös ebéd anyuval meg apuval, aztán -- kicsit németeztem Skype-on, majd -- anya-lánya délutánt tartottunk, ezúttal úgy, hogy elmentünk shoppingoln...

hogy mindenféle embert meg lehet ismerni, és mindenféle dolgokat lehet látni. Ma láttam az eddigi talán legérdekesebbet. Jó nagy lakás, öt szoba, benne kilenc albérlő (jelenleg hét pasi és két nő), és a kilenc albérlőre egy vécé, egy fürdőszoba és egy konyha (igaz, két nagy hűtő). Talán látszott, hogy elkerekedett a szemem, mert a főbérlők (akik nagyon szimpatikusak voltak) igyekeztek meggyőzni arról, hogy tök jó ott lakni, pl. biztosítottak róla, hogy nem fog ott engem molesztálni senki, mert rendet tartanak a lakók között. Ekkor egy kicsit megijedtem, mert bennem magamtól fel sem merült, hogy bárki is molesztálni akarna. Amúgy nem lehet felvinni ellenkező nemű vendéget, ami kissé problémás, mert én szeretnék Tomival lenni, amikor szabadnapja van, és be tud jönni Bécsbe. Rögtön hozzátették, hogy ha van férjem, ő jöhet, de hát nincs, és nem fogom azt hazudni, hogy Tomi az. Tényleg szimpatikusak a főbérlők, a nő különösen, tök kedves, értelmes, de valahogy az is kicsit baljósnak tűnt, a...

Hogy jól induljon a nap... Megérkeztem a munkahelyre, ahol is döbbenten néztek rám, majd mondták, hogy hát ők küldtek SMS-t, a mai munka elmarad, mert valami technikai átállás van. Király. Egyrészt ez lett volna 70-80 euró, ami jelen helyzetben kicsit sem mindegy, másrészt most már kezd a hócipőm tele lenni azzal, hogy random módon érkeznek meg az osztrák számomra küldött SMS-ek, kb. vagy igen, vagy nem alapon. Írtam is a kedves szolgáltatónak, hogy ugyan árulják már el, mit lehetne tenni, mert nagyon bosszantó és kínos ez a helyzet. A munkaügy pozitív oldala, hogy így nyertem 12 órát, és van egy fordításra fordítható napom, ami nagyon kell, mert minél előbb érek végre a letisztázás végére, annál előbb kapok pénzt. Úgyhogy neki is esem a munkának.

Jó kemény napom lesz, de magamnak csináltam, szóval szavam nem lehet. Amikor felvettek a telefonálós munkára, úgy volt, hogy szabadon osztjuk be az időnket, akkor megyünk telefonálni, amikor akarunk. Nos, azóta kiderült, hogy valójában akkor megyünk telefonálni, amikor van munka, és hát munka nincs túl sűrűn. Erre a hétre három műszakot jelöltek meg, a szerda délelőttöt és délutánt meg a csütörtök délutánt. Mivel Tomi csütörtökön és pénteken lesz itt, és az annyira nem sok idő, hogy én közben megcsináljak egy teljes műszakot, ma délelőttre és délutánra kértem magam. 12 órát leszek ott, hát, izgi lesz. Vettem ma 1,5 euróért 10 darabos színes ceruza készletet, nyomtattam a netről felnőtt színezőt, és színezéssel fogok küzdeni az agyhalál ellen. (Sokáig tart, mire az automata kisorsolja az újabb telefonszámot, és ha közben az ember nem csinál semmit, nagyon gyorsan elfárad. Ezért aztán ki is van téve az irodában, hogy hozzál magaddal könyvet, sudokut, színezőt, tanulnivalót vagy bármit,...