LizaGazdija

Még pénteken voltam a Városligetben egy búcsúkorizásra, mert vasárnap zárt a pálya. 13 kört sikerült csúszkálnom kb. fél óra alatt, a 13. kör felénél szólalt meg a takarodó. Ekkor megpróbáltam kicsit belehúzni, mire akkorát estem, mint az ólajtó, ezúttal fenékre, és jól lezúztam a farokcsontomat. Fáj, mint állat, minden lépésnél, lehajolásnál, felgyenesedésnél kb. sírok. Ezt el is panaszoltam a szüleimnek is vasárnap. Anyu: - Mert csont és bőr vagy, ezért nem tudsz fenékre esni, csak csontra. ❤ (Amúgy nem vagyok csont és bőr, alkatomnál fogva akkor sem tudnék az lenni, ha soha többé nem ennék. Igaz, most túl elégedetlen sem vagyok magammal.) Tegnap becsöngetett egy lány, aki adományokat próbált gyűjteni. (Ez valahol azért már a zaklatás határát súrolja, hogy a lakásban is megtalálnak, akkor is, ha adakozni jó és hasznos. De lehet, hogy csak én vagyok antiszoc, aki azt szereti, ha az otthonába nem jönnek utána ismeretlenek, hanem békén hagyják, csendben és nyugalomban.) - Adomány...

Ma elsétáltam szépen a munkaügyi hivatalba, ahol elmondtam, hogy menekültekkel szeretnék foglalkozni, és könyvelő ismerősöm szerint a hivatal kapcsolatban áll olyan szervezetekkel, akiknél ilyen munkát lehet kapni. A hölgy erről tőlem hallott először, viszont beírt engem mindenféle könyvbe, vagyis leginkább a számítógépbe. Hivatalosan is munkakereső lettem, juhú! Az a rész megdöbbentett, amikor kezembe nyomta a papírt, hogy azt töltsem ki, adjam le, és úgy igényeljek munkanélkülit, mert egyrészt nem vagyok rá jogosult, másrészt meg nem szeretnék helyből munkanélkülit kapni. Viszont biztosítás megfizetésére is kötelezni szeretnének, úgyhogy igen sürgőssé vált, hogy kikérjem a témába vágó igazolást a NAV-tól, mert amíg otthon van biztosításom, addig itt nem kell fizetnem, hála az égnek. A hölgy nagyon kedves volt, együtt érzett velem, viszont nem nyugtatott meg nagyon - azt mondta, borzasztó nehéz lesz munkát kapnom Ausztriában. Juhú! Mondjuk, ez már feltűnt. Az a lényeg, hogy továbbra...

Írta, hogy ha kell a teregetőállvány, a szobájában találom. Meg is találtam. Fullra tele van pakolva a ruháival. Amúgy a mosogatógép is edényekkel, igaz, legalább tisztákkal. Nem tudom, mennyire hirtelen hagyta el a lakást, de így ránézésre, kb. 5 perccel indulás előtt dönthette el, hogy hazautazik. Mindenesetre szeretnék egy kis garzont. Ahhoz előbb egy munka kellene. Rajta vagyok az ügyön. Ugyanitt tökre nem értem, minek van megadva telefonszám egy álláshirdetésben, ha az, akit elérek telefonon, közli, hogy guglizzam ki az e-mail címet, és oda küldjem el a pályázatomat. He?

Oscart kapott - a Saul fia - Leonardo DiCaprio - Ennio Morricone és - az Agymanók. Ennél sokkal jobban nem indulhatott volna ez a nap :)

Múlt vasárnap voltam a Belvederében a fenti kiállításon. Érdekes volt, igényes, és mindenféléket megtudtam a festők életéről, esetenként olyan dolgokat is, amiket nem akartam tudni. A falakon a nők helyzetével kapcsolatos, 1870-1920 között született idézetek voltak, plusz egy hosszú, a női egyenjogúság kialakulásával kapcsolatos áttekintés is helyet kapott egy kisebb helyiségben. Ebből a legizgalmasabb infók, hogy 1789 környékén egy nőt kivégeztek Ausztriában, amiért közzétett egy pamfletet, amelyben a nők egyenjogúsága mellett kampányolt, valamint 1920-ban törölték el a tanárnők házasodási tilalmát. Mindegyik szobának külön tematikája volt - női portrék, gyerekek, meztelen gyerekek, női aktok, aktusok, maszturbáló nők. Ez utóbbi elég wtf volt abból a szempontból is, hogy nem is hittem volna, hogy ilyen képek is születtek. Hát, pedig de. Mondjuk, nekem az is elég fura ötlet, hogy megkér valaki egy gyereket, hogy meztelenül álljon neki modellt. Ahogy szoktam, most is jegyzeteltem a te...

váratlanul hazautazott három hétre. Megkapta az állampolgárságot, ezért gyorsan feleségül megy a barátjához, akinek így szintén lesz állampolgársága. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy úgy ment el, hogy a mosogatóban szennyes edényt hagyott, a fürdőszobában meg egyenletesen elterített, törtfehér port, amiről nem is tudtam eldönteni, hogy valahonnan leverte a vakolatot, vagy leejtette a púderét. Nem tudom, nekem ez fura. Ha egyedül él, akkor nem annyira, mert oké, sietett, majd megcsinálja, ha hazaért, úgysem látja senki. De ha nem egyedül él, akkor ez nekem nem oké.

Lienz Bécstől 5 óra 42 perc vonattal, szóval nincs nagyon közel. Ennél is messzebb van Kartitsch, tömegközlekedéssel még másfél óra, de T. olyan kedves volt, hogy bejött értem Lienzbe autóval, így ez az utolsó szakasz fél óra volt.   Már az úton is akadt egy-két szép táj.   Hehe :) Kedves ismerős mosolyog rám a vonatújság címlapjáról: a Kék Lagúna Máltán, Comino szigetén Első nap sétáltunk egyet Lienzben, aztán mentünk Kartitschba, ahol ő dolgozott, én fordítottam, majd este filmeket néztünk. Ja, meg beszélgettünk, de nem keveset. Még fél 2-kor, félig lecsukódott szemmel is. Kedden dolgozott, de a munkaközi szünetében, ami 4 óra, megpróbáltuk megmászni az egyik közeli hegyet. Nem sikerült teljesen, mert egyikünk cipője sem volt alkalmas a hóban-jégen caplatásra, de azért így is sétáltunk két órát. Este meg megint filmeztünk. Az a koncepció, hogy első körben megmutatjuk egymásnak azokat a filmeket/sorozatokat, amiket szeretünk, de a másik nem ismer, va...