Bedobtam a törölközőt

Ma elsétáltam szépen a munkaügyi hivatalba, ahol elmondtam, hogy menekültekkel szeretnék foglalkozni, és könyvelő ismerősöm szerint a hivatal kapcsolatban áll olyan szervezetekkel, akiknél ilyen munkát lehet kapni. A hölgy erről tőlem hallott először, viszont beírt engem mindenféle könyvbe, vagyis leginkább a számítógépbe. Hivatalosan is munkakereső lettem, juhú! Az a rész megdöbbentett, amikor kezembe nyomta a papírt, hogy azt töltsem ki, adjam le, és úgy igényeljek munkanélkülit, mert egyrészt nem vagyok rá jogosult, másrészt meg nem szeretnék helyből munkanélkülit kapni. Viszont biztosítás megfizetésére is kötelezni szeretnének, úgyhogy igen sürgőssé vált, hogy kikérjem a témába vágó igazolást a NAV-tól, mert amíg otthon van biztosításom, addig itt nem kell fizetnem, hála az égnek. A hölgy nagyon kedves volt, együtt érzett velem, viszont nem nyugtatott meg nagyon - azt mondta, borzasztó nehéz lesz munkát kapnom Ausztriában. Juhú! Mondjuk, ez már feltűnt.

Az a lényeg, hogy továbbra sincs katarzis, viszont legalább eléggé meg vagyok ijedve. Na, sebaj, még van néhány lehetőség, és most már nem csak Bécsben próbálkozom, hátha kicsit távolabb jobb esélyekkel indulok. Őszintén szólva most már eljutottam oda, hogy minden mindegy, nem érdekel semmi, csak valaki adjon nekem munkát, ami havonta 700-1000 eurót fizet. Persze fáj a szívem, hogy nem dolgozhatok a szakmámban, főleg, miután elvégeztem ezt a remekbe szabott tanfolyamot, de hát...