Kartitsch és Lienz
Lienz Bécstől 5 óra 42 perc vonattal, szóval nincs nagyon közel. Ennél is messzebb van Kartitsch, tömegközlekedéssel még másfél óra, de T. olyan kedves volt, hogy bejött értem Lienzbe autóval, így ez az utolsó szakasz fél óra volt.
Első nap sétáltunk egyet Lienzben, aztán mentünk Kartitschba, ahol ő dolgozott, én fordítottam, majd este filmeket néztünk. Ja, meg beszélgettünk, de nem keveset. Még fél 2-kor, félig lecsukódott szemmel is.
Kedden dolgozott, de a munkaközi szünetében, ami 4 óra, megpróbáltuk megmászni az egyik közeli hegyet. Nem sikerült teljesen, mert egyikünk cipője sem volt alkalmas a hóban-jégen caplatásra, de azért így is sétáltunk két órát. Este meg megint filmeztünk. Az a koncepció, hogy első körben megmutatjuk egymásnak azokat a filmeket/sorozatokat, amiket szeretünk, de a másik nem ismer, vagy nem annyira jól. Így aztán megnéztünk két rész Castle-t, két rész Walking Deadet, két részt a Hazudj, ha tudsz!-ból, plusz egyet egy vígjátéksorozatból, aminek a címe nem fog eszembe jutni, de egyszer már láttam belőle egy hálaadásos részt. Ezen kívül a Home című animációs filmet, amit nekem Blanka mutatott, és amit mindenki nézzen meg, de ezt már mondtam, amikor először láttam. Ja, ezt így három este alatt, persze. Azt tudta, hogy nem nagyon csípem a zombikat, de állítása szerint büszke rám, hogy végignéztem két részt is, sőt a következő is érdekel, mert ezek a nyomi sorozatkészítők nem átallottak cliffhangert nyomni a rész végére
Szerdára szabadnapot kapott, úgyhogy bementünk Lienzbe, ahol megint sétáltunk egy jó nagyot, csak most tök máshol, mint hétfőn. Gyönyörű a hely, gyönyörködtünk a hegyekben, a hóban, és T. kedvet kapott a síeléshez, amit még sosem próbált. Mert van ott egy sípálya, és álltunk mellette jó húsz percet, és mondta, hogy ez könnyűnek tűnik, csak attól félne egy kicsit, hogy ripityára töri a lábát. Én pontosan e miatt a félelem miatt nem síelek :)
Sétálás után beültünk egy görög étterembe, amit T. kollégája javasolt, és nagyon-nagyon jó volt. Az étlapon elmesélik a Poszeidónhoz kapcsolódó mítoszokat, merthogy az étterem az ő nevét viseli, a berendezés teljesen görögös, szerencsére a kaják is, a szalvétán van egy mini görög-német szótár a legfontosabb éttermi kifejezésekkel (plusz "tetszel" és "szeretlek", ezen nevettem), és az étlap mellé kap a vendég egy pohár ouzót. T. gyrost evett, én meg muszakát, mert nagyon szeretem, és időtlen idők óta nem volt már hozzá szerencsém.
Aztán visszamentünk Lienzbe, cipőt cseréltünk, és sétára indultunk a környéken, csak most másik irányba mentünk, mint kedden. Ez a környék is gyönyörű. Nagyon békés, alig láttunk kocsit meg embert. És megint nagyon sokat beszélgettünk, szerintem alig lehet téma, ami még nem került szóba.
Csütörtökön sajnos már nem sok időnk volt együtt, de azért mondta, hogy szerinte ne menjek vissza Bécsbe, aztán megbeszéltük, hogy valamelyikünk megtanulhatna hoppanálni, esetleg nyúlhatna Harryéktől némi hopp-port, vagy gyárthatna zsupszkulcsot, és akkor tök egyszerű lenne az élet. Azért csak az lett a vége, hogy muglik vagyunk (kivéve engem, mert én boszorkány, mint a nevem is mutatja, de ez titok), úgyhogy kivitt a vonathoz, és megbeszéltük, hogy március végén, április elején találkozunk. Aztán felmerült, hogy inkább menjek még egyszer Kartitschba március közepe táján. Jó lenne, igazából a munkától függ. (A kiszabadulós játékos pasiról időtlen idők óta nem hallottam, a legutóbbi két e-mailemre nem reagált semmit, úgyhogy nem tudom, mi van, van-e az a munka, de hát majd idővel ez is kiderül. Nagyon várom, hogy megjöjjön az adószámom, és elkezdhessek végre magántanítványokat keresni. Az nem lenne végleges megoldás, ha lennének, de sokat segítene rajtam.)
Szóval nagyon jó volt ez a pár nap. Remélem, lesz még ilyenből több is.
Már az úton is akadt egy-két szép táj.
Hehe :) Kedves ismerős mosolyog rám a vonatújság címlapjáról: a Kék Lagúna Máltán, Comino szigetén
Első nap sétáltunk egyet Lienzben, aztán mentünk Kartitschba, ahol ő dolgozott, én fordítottam, majd este filmeket néztünk. Ja, meg beszélgettünk, de nem keveset. Még fél 2-kor, félig lecsukódott szemmel is.
Kedden dolgozott, de a munkaközi szünetében, ami 4 óra, megpróbáltuk megmászni az egyik közeli hegyet. Nem sikerült teljesen, mert egyikünk cipője sem volt alkalmas a hóban-jégen caplatásra, de azért így is sétáltunk két órát. Este meg megint filmeztünk. Az a koncepció, hogy első körben megmutatjuk egymásnak azokat a filmeket/sorozatokat, amiket szeretünk, de a másik nem ismer, vagy nem annyira jól. Így aztán megnéztünk két rész Castle-t, két rész Walking Deadet, két részt a Hazudj, ha tudsz!-ból, plusz egyet egy vígjátéksorozatból, aminek a címe nem fog eszembe jutni, de egyszer már láttam belőle egy hálaadásos részt. Ezen kívül a Home című animációs filmet, amit nekem Blanka mutatott, és amit mindenki nézzen meg, de ezt már mondtam, amikor először láttam. Ja, ezt így három este alatt, persze. Azt tudta, hogy nem nagyon csípem a zombikat, de állítása szerint büszke rám, hogy végignéztem két részt is, sőt a következő is érdekel, mert ezek a nyomi sorozatkészítők nem átallottak cliffhangert nyomni a rész végére
Annyira tetszik ez a szekrény :)
Kartitsch temploma, mögötte az a hegy, amire megpróbáltunk felmászni.
Erről Narnia jutott eszembe.
Szerdára szabadnapot kapott, úgyhogy bementünk Lienzbe, ahol megint sétáltunk egy jó nagyot, csak most tök máshol, mint hétfőn. Gyönyörű a hely, gyönyörködtünk a hegyekben, a hóban, és T. kedvet kapott a síeléshez, amit még sosem próbált. Mert van ott egy sípálya, és álltunk mellette jó húsz percet, és mondta, hogy ez könnyűnek tűnik, csak attól félne egy kicsit, hogy ripityára töri a lábát. Én pontosan e miatt a félelem miatt nem síelek :)
A Schloss Bruck előtt található egy igen csúnya bika (T. szavaival élve: "Ez a bika nem sikerült túl jól", de legalább rá lehet támaszkodni. A kastély amúgy októbertől májusig téli álmot alszik.
Van tó is, csak most nem nagyon látszik.
Sípálya szeli ketté. Az utat.
Schloss Bruck
Aztán visszamentünk Lienzbe, cipőt cseréltünk, és sétára indultunk a környéken, csak most másik irányba mentünk, mint kedden. Ez a környék is gyönyörű. Nagyon békés, alig láttunk kocsit meg embert. És megint nagyon sokat beszélgettünk, szerintem alig lehet téma, ami még nem került szóba.
Csütörtökön sajnos már nem sok időnk volt együtt, de azért mondta, hogy szerinte ne menjek vissza Bécsbe, aztán megbeszéltük, hogy valamelyikünk megtanulhatna hoppanálni, esetleg nyúlhatna Harryéktől némi hopp-port, vagy gyárthatna zsupszkulcsot, és akkor tök egyszerű lenne az élet. Azért csak az lett a vége, hogy muglik vagyunk (kivéve engem, mert én boszorkány, mint a nevem is mutatja, de ez titok), úgyhogy kivitt a vonathoz, és megbeszéltük, hogy március végén, április elején találkozunk. Aztán felmerült, hogy inkább menjek még egyszer Kartitschba március közepe táján. Jó lenne, igazából a munkától függ. (A kiszabadulós játékos pasiról időtlen idők óta nem hallottam, a legutóbbi két e-mailemre nem reagált semmit, úgyhogy nem tudom, mi van, van-e az a munka, de hát majd idővel ez is kiderül. Nagyon várom, hogy megjöjjön az adószámom, és elkezdhessek végre magántanítványokat keresni. Az nem lenne végleges megoldás, ha lennének, de sokat segítene rajtam.)
Szóval nagyon jó volt ez a pár nap. Remélem, lesz még ilyenből több is.
<3
VálaszTörlés