LizaGazdija

Minden zseni őrült is egy kissé. Kivéve Dalít, mert ő nem kissé. Furcsa, több helyen is nagyon határozottan kijelenti, hogy ő nagyon hasonlít az őrültekre, egyetlen különbség az, hogy ő nem őrült. Hát… A gyermek Dalí kifejezetten ijesztőnek tűnt, bár jobban belegondolva nem is annyira a tettei miatt, hanem azért, mert betekintést engedett a fejébe. Az már nagyon korán látszott, hogy művész lesz belőle, a felnőttek ennek megfelelően is kezelték, és szerintem jól reagáltak a furcsaságaira – zseni a gyerek, hát nyilván fura is, rá kell hagyni. Azért azt kell mondanom, örülök, hogy nem együtt voltunk gyerekek. A felnőtt Dalí egyre szimpatikusabb, 36 éves korára már szinte egyáltalán nem ijesztő. Végtelenül beképzelt, exhibicionista, polgárpukkasztó, és olyan elvont a gondolkodása, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudja. Szerencse, hogy ráakadt Galára, aki tökéletesen illett hozzá, és gyönyörűen tudott bánni vele. Egyik-másik találmánya nagyon tetszene (pl. átláts...

41 nyelviskolának írtam. 33 teljesen szarik a fejemre, válaszra sem méltat, 6 majd szól, ha lesz munka, 2-nél nincs munka és pont. Ezt 3 diplomával, Pass B-s CELTA-val, 15 év tanítási tapasztalattal, 9 év nyelviskolai tapasztalattal értem el. Nagyon sajnálom, nem tudok britté változni. A végét kérésre korrektúrázom. Az eredeti befejezés helyett álljon itt az, hogy még nem döntöttem el, mi legyen, feladjam, vagy kitartsak. Kitartani drága, feladni viszont azért nem jó, mert többet nem lesz bátorságom elindulni otthonról, ha most azzal megyek haza, hogy képtelen vagyok Ausztriában munkát kapni. Szóval nem tudom, de jó lenne kb. két héten belül kitalálni.

Gondolkodtam, mi lehetnék még, amikor kamu önéletrajzzal, diploma nélkül, gyakorlattal, német nyelvtudással sem kellek raktárosnak sem Ausztriában. Eszembe jutott, hogy lehetnék például prostituált, de aztán rájöttem, hogy á, az sem. Az erkölcsi aggályokról most nem szólok, de biztos ahhoz is kell kaufmännische Ausbildung meg 1-3 év tapasztalat. Meg ahhoz biztos csúnya is vagyok. Sebaj, egy hónap, oszt hazaköltözöm azzal a tudattal, hogy külföldön egy nulla, egy senki, egy nímand vagyok, és otthon kell megrohadnom, ha tetszik, ha nem. Ez is egy tapasztalat :)

Anyu egy nap alatt elolvasta a könyvemet, pedig 200 A4-es oldalnál is hosszabb. Szeretem az anyukámat  ❤ (Nyilván nem pont és csak ezért, de például ez is nagyon jólesett.)

Amúgy nem írok több bejegyzést, mert arra jöttem rá, hogy hiába teszem, most már az sem segít. Úgyhogy most üzemszünet következik, és innentől kezdve az idén eddig elolvasott könyvekről készült bejegyzéseket osztom meg itt. Boldogság! Vidámság! Könnyedség! Irodalomtörténet kicsit másként. Ókori görög és római irodalom 400 oldalon. (Görög irodalom 320, római irodalom 80 oldalon – szegény rómaiak!) Kicsit a Rettentő töri című sorozatot idézte fel bennem, amit nagyon szerettem, de az a lényeges különbség mutatkozik a kettő között, hogy a Rettentő töri főleg hülyéskedés, ez meg főleg nem az. (És hülyéskedés alatt nem azt kell érteni, hogy nem lehet belőle tanulni, hanem azt, hogy mindenből viccet csinál.) Az a jó benne, hogy friss, fiatalos, eléri a kitűzött célt, vagyis az „unalmas” irodalomról beszél kicsit sem unalmasan. Annyira nem unalmasan, hogy listát írtam azon művekről, amelyeket a gimnáziumban inkább ugrottam, mert unalmasnak tűntek, és elég volt belőlük az, amit irodalomból...

még semmi. Nem tudom, mit csináljak, mitől lenne jobb. Írtam egy önéletrajzot, ahol elhallgatom a diplomámat meg angoltanári mivoltomat, viszont kiderül a fél év raktárosi gyakorlatom, és megpályáztam egy raktárosi állást. Ez valami tragédia, de tényleg. Nincs kedvem kimozdulni, nem bírom Bécset látni se, hányingerem van tőle. A szobámban üldögélek egész nap, és semminek sem látom semmi értelmét. Egy 4-5 órás korrektúrázási munkát akár 12-15 órára is el tudok húzni, annyira erőtlennek és szomorúnak érzem magam. Tök értelmetlenül telnek el a napok, semmi sem történik, semmi biztató, nincs semmi reményem semmire. A szomszéd szobában hasonló depi van, úgyhogy nem is igazán keressük egymás társaságát a lakótársammal. Ha az egyikünk járkál, a másik inkább nem, így legalább nem találkozunk, aztán nem kell nézni egymás arcán ugyanazt az elkeseredettséget. Ennek az a hátránya, hogy így kibaszottul tök egyedül töltök minden egyes napot. De hát egyikünk sem tud mondani a másiknak semmi biztató...

Elküldtem hét pályázatot, nem kaptam egyetlen reakciót sem, viszont a mai adaggal együtt most már 31 elküldött pályázatnál járok, és idáig nyolc visszajelzést kaptam, melyből kettő teljesen negatív (nincs munka, pont), míg hat másik helyről azonnal keresnek, amint lesz náluk csoport. Ja, igen, írtam a híres iskolának, amelyik három hete hívott, hogy kell nekik angoltanár, ezért küldjem el az önéletrajzomat. Azt írtam, szeretnék biztosra menni abban a tekintetben, hogy megérkezett-e hozzájuk az önéletrajzom, amit kértek tőlem, amennyiben nem, úgy elnézést kérek, és csatolt fájlként megtalálják. Nagyon kíváncsi leszek, kiváltok-e ezzel belőlük bármilyen reakciót is. Tegnap beszéltem Skype-on Judittal, aki szerint össze kellene raknom egy olyan önéletrajzot, amiben több évnyi recepciós meg éttermi gyakorlat szerepel, diploma viszont nem, és akkor lenne munkám. Csak hát nem tudom, hogyan álljak neki. Nem szoktam hazudni, nem is szeretek, meg aztán pl. pincérnői tapasztalatot tök felesleg...