Salvador Dalí: Salvador Dalí titkos élete
Minden zseni őrült is egy kissé. Kivéve Dalít, mert ő nem kissé. Furcsa, több helyen is nagyon határozottan kijelenti, hogy ő nagyon hasonlít az őrültekre, egyetlen különbség az, hogy ő nem őrült. Hát…
A felnőtt Dalí egyre szimpatikusabb, 36 éves korára már szinte egyáltalán nem ijesztő. Végtelenül beképzelt, exhibicionista, polgárpukkasztó, és olyan elvont a gondolkodása, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudja. Szerencse, hogy ráakadt Galára, aki tökéletesen illett hozzá, és gyönyörűen tudott bánni vele.
Egyik-másik találmánya nagyon tetszene (pl. átlátszó próbababa, amelyben halak úszkálnak – bár ez ma már biztos nem megengedhető). Ezeken az ötletein kívül szimpatikussá tette az, ahogy a háborúhoz hozzáállt, és nagyon jó volt a humora is. A vége felé már olyan is előfordult, hogy együtt éreztem vele – ha valaki megkér egy köztudottan csodabogár festőt, hogy rendezze be az üzlete kirakatát, akkor vegye tudomásul, hogy rettentő furcsa kirakata lesz hónapokig, és nincs joga kénye-kedve szerint átalakítani.
Egyébként eltűnődtem rajta, vajon ezeknek a sztoriknak mekkora hányada lehet igaz (főleg a fiatalkoriaknak) – végül is, amilyen polgárpukkasztó volt a művész úr…
A gyermek Dalí kifejezetten ijesztőnek tűnt, bár jobban belegondolva nem is annyira a tettei miatt, hanem azért, mert betekintést engedett a fejébe. Az már nagyon korán látszott, hogy művész lesz belőle, a felnőttek ennek megfelelően is kezelték, és szerintem jól reagáltak a furcsaságaira – zseni a gyerek, hát nyilván fura is, rá kell hagyni. Azért azt kell mondanom, örülök, hogy nem együtt voltunk gyerekek.
A felnőtt Dalí egyre szimpatikusabb, 36 éves korára már szinte egyáltalán nem ijesztő. Végtelenül beképzelt, exhibicionista, polgárpukkasztó, és olyan elvont a gondolkodása, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudja. Szerencse, hogy ráakadt Galára, aki tökéletesen illett hozzá, és gyönyörűen tudott bánni vele.
Egyik-másik találmánya nagyon tetszene (pl. átlátszó próbababa, amelyben halak úszkálnak – bár ez ma már biztos nem megengedhető). Ezeken az ötletein kívül szimpatikussá tette az, ahogy a háborúhoz hozzáállt, és nagyon jó volt a humora is. A vége felé már olyan is előfordult, hogy együtt éreztem vele – ha valaki megkér egy köztudottan csodabogár festőt, hogy rendezze be az üzlete kirakatát, akkor vegye tudomásul, hogy rettentő furcsa kirakata lesz hónapokig, és nincs joga kénye-kedve szerint átalakítani.
Egyébként eltűnődtem rajta, vajon ezeknek a sztoriknak mekkora hányada lehet igaz (főleg a fiatalkoriaknak) – végül is, amilyen polgárpukkasztó volt a művész úr…
Megjegyzések
Megjegyzés küldése