LizaGazdija

Amúgy nem írok több bejegyzést, mert arra jöttem rá, hogy hiába teszem, most már az sem segít. Úgyhogy most üzemszünet következik, és innentől kezdve az idén eddig elolvasott könyvekről készült bejegyzéseket osztom meg itt. Boldogság! Vidámság! Könnyedség! Irodalomtörténet kicsit másként. Ókori görög és római irodalom 400 oldalon. (Görög irodalom 320, római irodalom 80 oldalon – szegény rómaiak!) Kicsit a Rettentő töri című sorozatot idézte fel bennem, amit nagyon szerettem, de az a lényeges különbség mutatkozik a kettő között, hogy a Rettentő töri főleg hülyéskedés, ez meg főleg nem az. (És hülyéskedés alatt nem azt kell érteni, hogy nem lehet belőle tanulni, hanem azt, hogy mindenből viccet csinál.) Az a jó benne, hogy friss, fiatalos, eléri a kitűzött célt, vagyis az „unalmas” irodalomról beszél kicsit sem unalmasan. Annyira nem unalmasan, hogy listát írtam azon művekről, amelyeket a gimnáziumban inkább ugrottam, mert unalmasnak tűntek, és elég volt belőlük az, amit irodalomból...

még semmi. Nem tudom, mit csináljak, mitől lenne jobb. Írtam egy önéletrajzot, ahol elhallgatom a diplomámat meg angoltanári mivoltomat, viszont kiderül a fél év raktárosi gyakorlatom, és megpályáztam egy raktárosi állást. Ez valami tragédia, de tényleg. Nincs kedvem kimozdulni, nem bírom Bécset látni se, hányingerem van tőle. A szobámban üldögélek egész nap, és semminek sem látom semmi értelmét. Egy 4-5 órás korrektúrázási munkát akár 12-15 órára is el tudok húzni, annyira erőtlennek és szomorúnak érzem magam. Tök értelmetlenül telnek el a napok, semmi sem történik, semmi biztató, nincs semmi reményem semmire. A szomszéd szobában hasonló depi van, úgyhogy nem is igazán keressük egymás társaságát a lakótársammal. Ha az egyikünk járkál, a másik inkább nem, így legalább nem találkozunk, aztán nem kell nézni egymás arcán ugyanazt az elkeseredettséget. Ennek az a hátránya, hogy így kibaszottul tök egyedül töltök minden egyes napot. De hát egyikünk sem tud mondani a másiknak semmi biztató...

Elküldtem hét pályázatot, nem kaptam egyetlen reakciót sem, viszont a mai adaggal együtt most már 31 elküldött pályázatnál járok, és idáig nyolc visszajelzést kaptam, melyből kettő teljesen negatív (nincs munka, pont), míg hat másik helyről azonnal keresnek, amint lesz náluk csoport. Ja, igen, írtam a híres iskolának, amelyik három hete hívott, hogy kell nekik angoltanár, ezért küldjem el az önéletrajzomat. Azt írtam, szeretnék biztosra menni abban a tekintetben, hogy megérkezett-e hozzájuk az önéletrajzom, amit kértek tőlem, amennyiben nem, úgy elnézést kérek, és csatolt fájlként megtalálják. Nagyon kíváncsi leszek, kiváltok-e ezzel belőlük bármilyen reakciót is. Tegnap beszéltem Skype-on Judittal, aki szerint össze kellene raknom egy olyan önéletrajzot, amiben több évnyi recepciós meg éttermi gyakorlat szerepel, diploma viszont nem, és akkor lenne munkám. Csak hát nem tudom, hogyan álljak neki. Nem szoktam hazudni, nem is szeretek, meg aztán pl. pincérnői tapasztalatot tök felesleg...

Ez most olyan nap, hogy nehéz lesz a személyes naptáramba bármi jót is beírni róla. Mert van nekem egy személyes naptáram, ahová minden nap beírok egy (vagy több) dolgot, ami jó volt. Hát, ma olyan rosszul vagyok, hogy jobbára csak aludtam, koncentrációm sehol, a könyvvel nem bírok haladni, a délután jó részét alvással töltöttem, és most is legszívesebben elmennék aludni, csak hát kéne haladni a könyvvel, plusz kéne még pályázgatni is, hátha mégis lesz munkám egyszer végre már. Úgyhogy akkor elmesélem inkább a cirkuszt. Szombaton voltam, és ebben a mostani műsorban a Cirkuszfesztivál versenyzői lépnek fel. Gondolom, ez úgy volt, hogy még a fesztivál előtt leszerződtették a szereplőket, mert nem azok vannak itt, akik a legjobb helyezéseket érték el, hanem van ilyen is, olyan is. Ez egyébként tök mindegy, mert mindenki vérprofi, akár kapott helyezést, akár nem. Nem emlékszem, voltam-e már úgy a Cirkuszban, hogy ennyire üres volt, mint most szombat este 7-kor. Nem is értettem, de úg...

Mostanában nagyon sokszor eszembe jut egy film, amit gyerekkoromban láttam Nagyinál, és nem tudok rájönni a címére, sőt a Gugli sem segít a felkutatásában. Arra gondoltam, elmesélem, mire emlékszem a cselekményből, hátha valamelyikőtök tudja, mi ez. A főszereplő egy kisfiú, aki utál tanulni, és valakitől kap egy varázsigét, amelynek segítségével soha többet nem kell tanulnia. Akárhányszor felelnie kell valamiből az iskolában, csak elmondja a varázsigét, a tanár megbabonázódik, és ötössel átengedi. Amikor aztán a kisfiú felnő, és egyetemre kerül, az egyik vizsgáján szembe találja magát egy olyan tanárral, akire semmiféle hatással nincs a varázsige. Meg is bukik a vizsgán, sőt kiderül, hogy semmit sem tud, gyakorlatilag írni-olvasni sem, mert egész életében ebből a varázsigéből élt. A záró jelenetben az anyukája elkíséri az iskolába, ahová hátán a tipikus elsős iskolatáskával érkezik, és majdnem sír, amikor az elsősök, akik most az osztálytársai lesznek, kinevetik. Valaki emlékszik v...

SCHEIN GÁBOR: VÁRAKOZÁS – Régóta várok rád. – Elkéstem. De most itt vagyok. – Igen, most itt vagy. De tudod, a várakozást nem olyan könnyű abbahagyni. – Akkor elmenjek? – Ne! Maradj! Veled egészen más várni rád. (Lovas Andrea [szerk.]: Elfelejtett lények boltja)

Egy két hete elküldött pályázatomra válasz érkezett ma reggel. Nagyon izgalmas az anyagom, nagyon mély benyomást tettem rájuk, de hát saaajnos nem tudnak nekem állást ajánlani. Viszont elteszik a dokumentumaimat, és ha lesz álláslehetőség, azonnal szólnak. Ők az ötödikek, ha jól számolom. Munkám még mindig nincs. Update: Stílusosan a napzárás is ez lett :D Egy másik iskola is írt, hogy tökre le vannak nyűgözve, de hááát sajnos nincs munka, de elteszik az önéletrajzomat. Gyönyörű :) CELTA-val pont ugyanannyit érek, mint nélküle, biztos érdemes volt rá százezreket költeni :)