LizaGazdija

Ígértem, hogy mesélek róla, hát, már el is jutottam idáig :D Múlt vasárnap névnapoztunk otthon, mert most hétvégén Bécsben voltam, és úgy néz ki, jövő hétvégén nem fogok tudni hazamenni. Az kár, hogy Katáéknak a múlt hétvége pont nem volt jó, mert jó lett volna olyan teljes családi ünneplést csapni, mint általában, de ez miattam alakult így. Volt finom ebéd (ki sem találná senki, hogy ananászos csirkemell), torta, és szuper dolgokat kaptam :) A karácsonyi könyvet most olvasom, Salman Rushdie kicsit később fog sorra kerülni, a pénztárcát és a harisnyát már használatba is vettem, a csokit majd lassanként megeszegetem, a dobozkában díszeket fogok tartani, az illatos minikoszorút meg a fára fogom akasztani.

Nincs semmi baj, csak ez már konkrétan tényleg az az állapot, amikor meghalni sincs időm. Krisz edzéseit beerőszakolom azért, mert ha nem mennék el ugrálni heti kétszer, szerintem már sokkal rosszabb idegállapotban lennék így a CELTA 3. hetének végére. A lakásban tragikus állapotok uralkodnak, a tanfolyamon kívül semmire semmi időm, de igyekszem a víz fölött tartani a fejem, és azzal biztatom magam, hogy már csak egy hét, és akkor visszakapom az életemet. (És én még nem is vagyok elhavazva annyira, mint azok a résztvevők, akik még sosem tanítottak a tanfolyamon kívül. Velük nem cserélnék egyetlen napra sem.) És akkor zene edzésről, hogy lássátok, jó kedvem van: Lost Frequencies - Reality Robin Schulz - Headlights

Szülőnek meg még nehezebb. Jelenet hazafelé a 4-6-oson. Anyuka felszáll egy üvöltő négy-ötévessel, hátán egy kb. egyévessel. Ötéves: Vonatozniiiiiiiii! Anyuka: Most nem tudunk vonatozni, Áronka, majd holnap vonatozunk. Ötéves: De vonatozniiiiiii! Anyuka: Most nem tudunk vonatozni, Áronka. Ötéves: De vonatozniiiiiii! Ezt elismételte még jó néhányszor a következő három percben, anyuka addig hallgatott. Kb. három perc után: Áronka, most tényleg nem tudunk vonatozni, de majd holnap vonatozunk, jó? Ezen a ponton a háton hordozott egyéves is bekapcsolta a szirénát. Hatalmas volt. De hogy azért micsoda tragédiák tudnak érni egy gyereket! Nem lehet akkor vonatozni, amikor csak akar. Szörnyű. Ilyenkor tökre szeretnék megint gyerek lenni :D Ők is a Nyugatinál szálltak le, mint én, és bár nem egy irányba mentünk, az aluljáróban még egy darabig hallottam, ahogy üvölt a gyerek, hogy de vonatozniiii. Egyre inkább azt gondolom, hogy akinek egyszer gyereke lesz, az onnantól kezdve már sem...

Emlékszik még bárki is, hogy szeptember végén izgatottan matekoztam tök sokat, mert fordítói vizsgám volt október 1-jén? Az volt a tájékoztatóban, hogy 3-5 hét után van eredményhirdetés, akkor derül ki, kik mehetnek a második körbe. Na, hát eredményhirdetés most volt, 10 héttel a vizsga után. Egy e-mailt kaptam, amiben azt írják, sajnos el kell, hogy utasítsanak, 191-en jelentek meg a vizsgán, és én nem jutottam be a második körbe, de ennek semmi köze a jelentkezésem minőségéhez, és sorry. 1. Akkor mihez van köze? Esetleg ki lehetne fejteni. 2. Akkor most soha nem fogom már megtudni, hány pontot értem el a vizsgán? Az milyen vizsga, ahol pontosan lehet tudni, melyik feladat hány pont, de aztán nem árulják el, neked hány pontod lett, de még csak azt sem, megvolt-e a 60%? Ez a nap másik poénja. Még nem tudom, írjak-e nekik, hogy engem tökre érdekelne az eredményem, vagy hagyjam inkább a fenébe, úgyis az a lényeg, hogy nem kerültem be a második körbe.

Sophie reggel megérkezett Bécsbe, és mindjárt utánajárt  a recepción, engem melyik szobába raktak péntek és szombat éjszakára. Kiderült, hogy egy 8 ágyas koedukáltba, viszont azt is mondták neki, hogy az ő szobájában is lesz szabad ágy mindkét éjszakára, és ha szeretnék rá lecsapni, akkor írjak nekik. Na most a 8 ágyas koedukált az eredeti foglalásom volt, amit másnap módosítottam 6 ágyas nőire, amilyenben Sophie is van, így merült fel egyáltalán, hogy talán egy szobában leszünk. Írtam is a hostelnek, hogy egyrészt már módosítottam a foglalást, másrészt meg szeretnék Sophie-val egy szobában lenni, és ő úgy értesült, hogy van is szabad ágy. Jött is a válasz. Sophie egy 6 ágyas nőiben van, ahol, mint a nevéből is kiderül, csak nők alhatnak, úgyhogy maximum azt tudja felajánlani, hogy Sophie átkérheti magát egy koedukáltba, és akkor lehetünk egy szobában. Eltartott vagy két másodpercig, mire leesett mi van. Már megint pasinak néztek a nevem alapján. Kész. Gyorsan írtam nekik, hogy a...

- Az órámat teljesen lehúzta az oktató, és a kritikák felét nem éreztem jogosnak, mert olyanokat mondott, hogy ezt csináltam meg azt csináltam, amiket egyszerűen nem csináltam. És ez már nem az első eset, hogy jogtalan kritikát kapok, úgyhogy majd ma szólok neki, hogy ebben és ebben téved, ez nem úgy történt az órán. (Pl. nem mondtam meg, mennyi idejük van a feladatra - konkrétan azt mondtam, "you have two minutes", majd mértem az időt. - Nem egy nagy dolog alapvetően, de ha lehúz érte a kritikában, akkor igen.) Ellenben nem jelenik meg pozitívumként, hogy két perc alatt megtanultam 11 új diák nevét, és végig a nevükön tudtam szólítani őket, miközben volt, akinek ez nem ment (ami nyilván nem meglepő, csak úgy gondolom, esetleg ezt meg lehetne dicsérni, ha már). - Ezért aztán nagyon megörültem neki, hogy mindjárt oktatócsere lesz, és visszakapjuk az eredeti oktatónkat, akitől egyébként nagyon ideges voltam az első két napon a tanfolyam legelején. - Valamint megint visszaeste...

Küldjek el két farmernadrágot országon belül postán, ha lehet, portóval, mert akkor a címzett fizet, de az is jó, ha csak úgy feladom, ő meg majd kifizeti. Ne már :( Azt se tudom, milyen nadrágokról van szó, meg hogy egyáltalán miben adjak fel két nadrágot... Hagyjatok engem békén, légyszi!