Gyereknek lenni nehéz

Szülőnek meg még nehezebb.

Jelenet hazafelé a 4-6-oson. Anyuka felszáll egy üvöltő négy-ötévessel, hátán egy kb. egyévessel.
Ötéves: Vonatozniiiiiiiii!
Anyuka: Most nem tudunk vonatozni, Áronka, majd holnap vonatozunk.
Ötéves: De vonatozniiiiiii!
Anyuka: Most nem tudunk vonatozni, Áronka.
Ötéves: De vonatozniiiiiii!

Ezt elismételte még jó néhányszor a következő három percben, anyuka addig hallgatott. Kb. három perc után: Áronka, most tényleg nem tudunk vonatozni, de majd holnap vonatozunk, jó?

Ezen a ponton a háton hordozott egyéves is bekapcsolta a szirénát. Hatalmas volt. De hogy azért micsoda tragédiák tudnak érni egy gyereket! Nem lehet akkor vonatozni, amikor csak akar. Szörnyű. Ilyenkor tökre szeretnék megint gyerek lenni :D

Ők is a Nyugatinál szálltak le, mint én, és bár nem egy irányba mentünk, az aluljáróban még egy darabig hallottam, ahogy üvölt a gyerek, hogy de vonatozniiii. Egyre inkább azt gondolom, hogy akinek egyszer gyereke lesz, az onnantól kezdve már semmin sem fogja tudni felizgatni magát, olyan kemény kiképzésben részesül.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai