Tegnap kicsit mélypont volt
- Az órámat teljesen lehúzta az oktató, és a kritikák felét nem éreztem jogosnak, mert olyanokat mondott, hogy ezt csináltam meg azt csináltam, amiket egyszerűen nem csináltam. És ez már nem az első eset, hogy jogtalan kritikát kapok, úgyhogy majd ma szólok neki, hogy ebben és ebben téved, ez nem úgy történt az órán. (Pl. nem mondtam meg, mennyi idejük van a feladatra - konkrétan azt mondtam, "you have two minutes", majd mértem az időt. - Nem egy nagy dolog alapvetően, de ha lehúz érte a kritikában, akkor igen.) Ellenben nem jelenik meg pozitívumként, hogy két perc alatt megtanultam 11 új diák nevét, és végig a nevükön tudtam szólítani őket, miközben volt, akinek ez nem ment (ami nyilván nem meglepő, csak úgy gondolom, esetleg ezt meg lehetne dicsérni, ha már).
- Ezért aztán nagyon megörültem neki, hogy mindjárt oktatócsere lesz, és visszakapjuk az eredeti oktatónkat, akitől egyébként nagyon ideges voltam az első két napon a tanfolyam legelején.
- Valamint megint visszaestem abba, hogy ezt nekem miért kell csinálni, utálom, elegem van, legyen már vége. Szerencsére már csak 3 letanított óra és 9 tanfolyami nap választ el a jótól.
- Semmi időm nincs semmire, tehát nem tudok takarítani, nem tudok ajándékokat gyártani kézzel, de még csak elmenni sem tudok ajándékokért.
- Kivéve tegnap, amikor kicsit korábban végeztünk, ezért gyorsan el is rohantam az egyik ajándékért, de nem sikerült megkaparintani, mert 3/4 óra sorban álldogálás után még mindig volt kb. negyed óra addig, hogy eljussak a pulthoz, és nem volt több erre szánható időm.
- Ettől majdnem sírtam dühömben. Leginkább attól, hogy ott volt az a kegyetlen nagy tömeg, az eladók meg vidáman cseverésztek az épp a pultnál állókkal, szééépen, laaassan mentek a raktárba, kényelmesen keresgették a termékeket, és úgy egyáltalán a pörgésnek semmi jele nem volt tapasztalható, ami azért kicsit talán vérlázító, amikor egy óra eljutni a bolt előtt álló kib. nagy sor végétől a pultig. Nem tudom, mikor merjek visszamenni, pedig valamikor muszáj lesz.
- Elvittem végre szervizbe a vadiúj telefonomat, aminek nem egész két hónap után befuccsolt az egyik SIM-érzékelője. Bevette a srác, kérdeztem, mikorra lesz meg, azt mondta, lehet, hogy még karácsony előtt, megpróbálja úgy csinálni. Hehe, az tökéletes lesz, ha karácsonyig nem készül el. Persze, elüzemelget a régi telefon, de egy híváskezdeményezési kísérletbe bele tud halni úgy, hogy tíz perc, mire újraindítom.
- Az volt a pozitív rész, hogy elmentem pilatesre (ha nem szól az oktató, hogy lát a listán, tökre elfelejtettem volna), és ott kicsit megnyugodtam.
- Késő estébe nyúlóan órát terveztem és beadandót írtam.
- Többekhez hasonlóan én is stresszelek, mi lesz, ha visszadobják azt a beadandót, amit tegnap adtunk le, mert nem lesz mikor újraírni, ahogy másnak sem.
- Mint kiderült, simán lehet hiányozni két napot is, akkor is, ha beteg vagy, akkor is, ha elutazol. Csak nem nekem. Nekem ugye arra a felvetésre, hogy ezer éve lebeszélt programom van most hétvégén, és csütörtök-pénteken nem tudok menni, az volt a válasz, hogy olyat nem lehet, mert 100%-ban jelen kell lenni, és akkor most nem jövök-e erre a tanfolyamra, csak majd a januárira. Ez is dühít egy kicsit. Vagy mindenkinek legyen akkor 100%, vagy senkinek, de legyen már egységes. Szerintem nem olyan nehéz belegondolni, hogy érzi magát az, akivel keménykednek, ha a többivel meg nem keménykednek. Vagy lehet, hogy nem 100%, csak annak, aki hagyja magát. Ez mondjuk hihető, én valamiért ilyen hülye jókislány maradtam feltehetőleg örök életemre, aki mindenbe belenyugszik. A többieknek jobb, azt hiszem.
- Drága adósom nem fizet, majd hónap végén. Neki nagyon sokfelé kell fizetnie, és így tudja csak megoldani, hogy legalább kajára maradjon pont annyi, amennyiből nem hal éhen. Hát elmorzsoltam egy könnycseppet. Ja, nem. Ezt a gerinctelen, gusztustalan férget, halljátok. Én még ilyen szar embert nem láttam. Nem baj, kiosztottam úgy, ahogy megérdemelte, meg is sértődött, de rohadtul nem érdekel. Egy ilyen féreg mindent megérdemel.
- A másik pozitív rész az volt, amikor megcsináltam az adventi naptáras jógát. Minden napra van egy póz, és azt találtam ki, hogy minden nap megcsinálom az aktuálisat és az összes addigit is, hogy valami értelme legyen, és minden pózt 20 percig tartok, illetve ami mindkét oldalra értelmezhető, azt mindkét oldalra csinálom. Így történt, hogy hajnali 1-kor még fejen álltam, hihi. Persze nem tudok, úgyhogy az ajtónál tettem.
- És majd mesélek a vasárnapról is, ami viszont nagyon szuper volt, csak kicsit muszáj volt panaszkodni.
- Ezért aztán nagyon megörültem neki, hogy mindjárt oktatócsere lesz, és visszakapjuk az eredeti oktatónkat, akitől egyébként nagyon ideges voltam az első két napon a tanfolyam legelején.
- Valamint megint visszaestem abba, hogy ezt nekem miért kell csinálni, utálom, elegem van, legyen már vége. Szerencsére már csak 3 letanított óra és 9 tanfolyami nap választ el a jótól.
- Semmi időm nincs semmire, tehát nem tudok takarítani, nem tudok ajándékokat gyártani kézzel, de még csak elmenni sem tudok ajándékokért.
- Kivéve tegnap, amikor kicsit korábban végeztünk, ezért gyorsan el is rohantam az egyik ajándékért, de nem sikerült megkaparintani, mert 3/4 óra sorban álldogálás után még mindig volt kb. negyed óra addig, hogy eljussak a pulthoz, és nem volt több erre szánható időm.
- Ettől majdnem sírtam dühömben. Leginkább attól, hogy ott volt az a kegyetlen nagy tömeg, az eladók meg vidáman cseverésztek az épp a pultnál állókkal, szééépen, laaassan mentek a raktárba, kényelmesen keresgették a termékeket, és úgy egyáltalán a pörgésnek semmi jele nem volt tapasztalható, ami azért kicsit talán vérlázító, amikor egy óra eljutni a bolt előtt álló kib. nagy sor végétől a pultig. Nem tudom, mikor merjek visszamenni, pedig valamikor muszáj lesz.
- Elvittem végre szervizbe a vadiúj telefonomat, aminek nem egész két hónap után befuccsolt az egyik SIM-érzékelője. Bevette a srác, kérdeztem, mikorra lesz meg, azt mondta, lehet, hogy még karácsony előtt, megpróbálja úgy csinálni. Hehe, az tökéletes lesz, ha karácsonyig nem készül el. Persze, elüzemelget a régi telefon, de egy híváskezdeményezési kísérletbe bele tud halni úgy, hogy tíz perc, mire újraindítom.
- Az volt a pozitív rész, hogy elmentem pilatesre (ha nem szól az oktató, hogy lát a listán, tökre elfelejtettem volna), és ott kicsit megnyugodtam.
- Késő estébe nyúlóan órát terveztem és beadandót írtam.
- Többekhez hasonlóan én is stresszelek, mi lesz, ha visszadobják azt a beadandót, amit tegnap adtunk le, mert nem lesz mikor újraírni, ahogy másnak sem.
- Mint kiderült, simán lehet hiányozni két napot is, akkor is, ha beteg vagy, akkor is, ha elutazol. Csak nem nekem. Nekem ugye arra a felvetésre, hogy ezer éve lebeszélt programom van most hétvégén, és csütörtök-pénteken nem tudok menni, az volt a válasz, hogy olyat nem lehet, mert 100%-ban jelen kell lenni, és akkor most nem jövök-e erre a tanfolyamra, csak majd a januárira. Ez is dühít egy kicsit. Vagy mindenkinek legyen akkor 100%, vagy senkinek, de legyen már egységes. Szerintem nem olyan nehéz belegondolni, hogy érzi magát az, akivel keménykednek, ha a többivel meg nem keménykednek. Vagy lehet, hogy nem 100%, csak annak, aki hagyja magát. Ez mondjuk hihető, én valamiért ilyen hülye jókislány maradtam feltehetőleg örök életemre, aki mindenbe belenyugszik. A többieknek jobb, azt hiszem.
- Drága adósom nem fizet, majd hónap végén. Neki nagyon sokfelé kell fizetnie, és így tudja csak megoldani, hogy legalább kajára maradjon pont annyi, amennyiből nem hal éhen. Hát elmorzsoltam egy könnycseppet. Ja, nem. Ezt a gerinctelen, gusztustalan férget, halljátok. Én még ilyen szar embert nem láttam. Nem baj, kiosztottam úgy, ahogy megérdemelte, meg is sértődött, de rohadtul nem érdekel. Egy ilyen féreg mindent megérdemel.
- A másik pozitív rész az volt, amikor megcsináltam az adventi naptáras jógát. Minden napra van egy póz, és azt találtam ki, hogy minden nap megcsinálom az aktuálisat és az összes addigit is, hogy valami értelme legyen, és minden pózt 20 percig tartok, illetve ami mindkét oldalra értelmezhető, azt mindkét oldalra csinálom. Így történt, hogy hajnali 1-kor még fejen álltam, hihi. Persze nem tudok, úgyhogy az ajtónál tettem.
- És majd mesélek a vasárnapról is, ami viszont nagyon szuper volt, csak kicsit muszáj volt panaszkodni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése