LizaGazdija

veszített a barátságosságából, amióta elmondtam, hogy hazamegyek két hónapra. Mondhatni, egészen barátságtalanná vált. Kérdeztem, milyen lakótársat szeretne erre a két hónapra, lányt, fiút, mi az, aminek meg kell benne lennie, stb. Minden mindegy volt. Itt volt a pasi megnézni a szobámat, beszélgetett velem is, a lakótársammal is, aki rábólintott, hogy oké, szimpatikus neki a pasi, jöhet. Erre most megkérdezte, tud-e ez a pasi németül. Ez meglepett, mert beszélgettek szerbül, hallottam, és persze azt is hallottam, hogy a pasi biztosan nem anyanyelvi szinten tud, nem is állított ilyet. Mondtam, nekem azt mondta, tud németül, de miért, nagyon rosszul beszél-e szerbül. Nem annyira, de azért nem is olyan jól, és neki azt mondta, az iskolában tanult németet, de ha az is úgy megy, mint a szerb, akkor az nehéz lesz. És akkor most érezzem rosszul magam. Annyira próbáltam mindent megtenni, hogy a lehető legjobbat hozzam ki a helyzetből, erre tessék. Nem örülök. De közben azt gondolom, két h...

Kiránduló óvodásokon egyensapka (napsárga), rajta (az elején) az adott gyerek óvodai jele :)

Sokáig tartott megszervezni, mert mindkettőnknek összevissza vannak (illetve nekem már csak voltak) szabadnapjaink, de ma sikerült. Güssingben, avagy Németújváron jártunk hárman, Mutocska, a kutyája, Lenny meg én. Legolcsóbban az egyik busztársaság visz el, ők több helyen is megállnak Bécsben, például a Matzleinsdorfer Platzon is, ami ide néhány villamosmegálló, szóval azt lőttem be. Tegnap még felhívtam őket, hogy azon belül pontosan hol állnak meg, mert nem olyan kicsi az a tér, mondták, a virágbolt előtt, gondoltam, ez rajtam így elsőre nem segít, fogalmam sincs, hol van ott virágbolt. Úgyhogy még este elmentem megnézni. Jó is, hogy így tettem, mert volt vagy 10-15 perc, mire megtaláltam (pedig nem kicsi). És jó is, hogy így tettem, mert reggel hiába volt 5:50-re állítva az órám, hogy egy szundival 6:00-kor felkeljek, 7:28-kor nyílt ki a szemem úgy, hogy 8:10-kor ment a busz a megállóból. A legfontosabb dolgokat megcsináltam (összedobáltam a napi kajámat, megmosakodtam, felöltözte...

amikor kiadom valakinek a szobámat, és rosszul érzem magam, amiért a többi érdeklődőnek (akik öten vannak, és még csak egy járt itt közülük) meg kell mondani, hogy elkelt a szoba. Persze sok sikert kívántam a továbbiakhoz, és ajánlottam két jó oldalt, ahol tömegével vannak fent kiadó bécsi szobák. És még így is volt, aki felháborodott. Nagyon nehéz az élet. A helyettes lakó amúgy egy szerbiai magyar pasi, szóval fognak tudni Nevenával szerbül beszélgetni, ami nem hátrány. Most tényleg csupa stressz minden, vagy csak én csinálok mindenből csupa stresszt? Ha utóbbi, akkor annak mi lehet az oka? No de mindegy is, inkább örülök, hogy két nap alatt találtam bérlőt, aki ráadásul mind a két hónapra marad. Király!

Elindultam tegnap reggel szép őszt fotózni fényképezőgép nélkül, hát, érdekes ötlet. Szerencsére még a földszinten rájöttem, hogy nincs nálam a gép, úgyhogy nem sok időt veszítettem azzal, hogy vissza kellett jönni a lakásba. Még sosem kirándultam egyedül, nem is akartam eddig, mert szerintem az erdőben egyedül baktatni kicsit baljós, meg aztán térkép nélkül eléggé bátor is. Na, hát most egyedül mentem, és térképem sem volt. Igaz, letöltöttem a telefonra egy Bécsi-erdő appot (pont ilyen ne lenne?), meg megnyitottam a kinézett túraútvonal leírását a böngészőben. Igaz, a térképet pont nem tudtam kinagyítani, de le volt írva részletesen, melyik utcáról mikor merre kell fordulni, szóval úgy éreztem, ez már majdnem olyan jó, mintha turistatérképpel vágtam volna neki az útnak. Meg aztán bíztam benne, hogy a precíz osztrákok rendszeres időközönként táblával jelzik, merre folytatódik a Stadtwanderweg 1. Elsőre ezt a 11 km-es, könnyű besorolású túrát választottam, úgy volt, hogy a D vil...