Bécsi-erdő

Elindultam tegnap reggel szép őszt fotózni fényképezőgép nélkül, hát, érdekes ötlet. Szerencsére még a földszinten rájöttem, hogy nincs nálam a gép, úgyhogy nem sok időt veszítettem azzal, hogy vissza kellett jönni a lakásba. Még sosem kirándultam egyedül, nem is akartam eddig, mert szerintem az erdőben egyedül baktatni kicsit baljós, meg aztán térkép nélkül eléggé bátor is. Na, hát most egyedül mentem, és térképem sem volt. Igaz, letöltöttem a telefonra egy Bécsi-erdő appot (pont ilyen ne lenne?), meg megnyitottam a kinézett túraútvonal leírását a böngészőben. Igaz, a térképet pont nem tudtam kinagyítani, de le volt írva részletesen, melyik utcáról mikor merre kell fordulni, szóval úgy éreztem, ez már majdnem olyan jó, mintha turistatérképpel vágtam volna neki az útnak. Meg aztán bíztam benne, hogy a precíz osztrákok rendszeres időközönként táblával jelzik, merre folytatódik a Stadtwanderweg 1. Elsőre ezt a 11 km-es, könnyű besorolású túrát választottam, úgy volt, hogy a D villamos nussdorfi végállomásától indulok, és oda is érkezem majd vissza.

Nem is rossz dolog egyedül kirándulni. Valahol a közepe táján kicsit eluntam magam, de ez nem tartott sokáig, mert bőven volt mit nézni. Az erdő szép világos, nem volt rossz érzésem egy percig sem. Rajtam kívül is sétáltak benne emberek, átlagosan tízpercenként találkoztam valakivel. Egy csomó kutya is kirándult, nekik különösen örültem. (Kutyahiányom van, de nem vészes.) Kétszer éreztem úgy, hogy én most eltévedtem, biztos nem jó irányba megyek, de a következő pillanatban mindig szembejött egy tábla, hogy Stadtwanderweg 1 arra. A túra maga a könnyűnél is könnyebb volt, mászni nem kellett, igazából csak annyi, hogy sétáltam 11 km-t (vagy valahogy úgy) az erdőben. Láttam a remek kis appomban, hogy vannak a környéken akár 27 km-es, nehéz túrák is, huhú, mi lesz itt télen/tavasszal! No de. Gyönyörű volt ez az út. Eleve ősz van, szóval csúnya már nem lehet, de ezen felül is nagyon-nagyon tetszett. Nagyon érdekes volt például a heiligenstadti temető, ami egy szőlős tőszomszédságában terül el, na meg az a buddhista házikó és kert, ami az erdő közepén üldögél. Jó, nem a közepén, mert egyik oldalról a szőlőhegyekre néz, de nagyon érdekes, hogy egy fa ágai közé építették. Sajnáltam, hogy nincs nyitva, illetve úgy tűnik, nem is lehet csak úgy bemenni, érdekelt volna.

A Kahlenbergen az 1-es út találkozott az 1a úttal, és én onnantól az 1a-t követtem, igaz, visszafelé. Így egyszer csak fent találtam magam a Leopoldsbergen (ehhez sem kellett mászni), ahonnan lélegzetelállítóan gyönyörű kilátás nyílik Bécsre. De hogy tényleg csodaszép. Ott egy kicsit elidőztem, majd lecsorogtam a hegyről, és megállapítottam, hogy ezt visszafelé kell csinálni, mert lefelé vagy 20-25 percet ereszkedtem egy elég meredek úton, és ez felfelé lett volna az igazi. Na, majd legközelebb. Hát, nem Nussdorfba érkeztem meg, hanem Kahlenberger Dorfba, ahonnan még jó fél órát sétáltam a D villamosig - a főút mellett, a kipufogógázt jó mélyre tüdőzve, no de nem lehet minden tökéletes :) Itthon aztán le kellett feküdnöm egy órára. Gondoltam is, milyen gáz már, hogy kifeküdtem egy 11 (vagy kicsit több) km-es sétától, de azzal vigasztalom magam, hogy csak fejbe csapott a jó levegő :P

Még eldőlés előtt olyan ebédet csináltam, de olyat... Olyat, mint tegnapelőtt (meg ma), és pont azért, mert tegnapelőtt elájultam tőle, milyen finom lett, de tegnap még jobban sikerült. Semmi nagyon izgi, de nekem eddig valamiért nem jutott eszembe, hogy ilyeneket is lehetne. Kókuszzsír, vékonyra vágott krumpliszeletek, rájuk vékonyra vágott sárgarépaszeletek, rájuk vékonyra vágott gombaszeletek, erre némi só, a tetejére két szelet kolbász (nekem sajtosat sikerült venni - ezen meglepődtem, majd megállapítottam, hogy rám is vonatkozik a múltkori mondás, miszerint "wer lesen kann, ist klar im Vorteil", de sebaj, nagyon finom ez is), majd sütő 200 fokon kb. 30-35 percig. Húha. Ezt ezennel fel is vettem a repertoárba.

Ez egy elég pici tepsi, szóval ami benne van, az egy adag.