Güssing Mutocskával

Sokáig tartott megszervezni, mert mindkettőnknek összevissza vannak (illetve nekem már csak voltak) szabadnapjaink, de ma sikerült. Güssingben, avagy Németújváron jártunk hárman, Mutocska, a kutyája, Lenny meg én.

Legolcsóbban az egyik busztársaság visz el, ők több helyen is megállnak Bécsben, például a Matzleinsdorfer Platzon is, ami ide néhány villamosmegálló, szóval azt lőttem be. Tegnap még felhívtam őket, hogy azon belül pontosan hol állnak meg, mert nem olyan kicsi az a tér, mondták, a virágbolt előtt, gondoltam, ez rajtam így elsőre nem segít, fogalmam sincs, hol van ott virágbolt. Úgyhogy még este elmentem megnézni. Jó is, hogy így tettem, mert volt vagy 10-15 perc, mire megtaláltam (pedig nem kicsi). És jó is, hogy így tettem, mert reggel hiába volt 5:50-re állítva az órám, hogy egy szundival 6:00-kor felkeljek, 7:28-kor nyílt ki a szemem úgy, hogy 8:10-kor ment a busz a megállóból. A legfontosabb dolgokat megcsináltam (összedobáltam a napi kajámat, megmosakodtam, felöltöztem :D ), majd loholtam. Kicsit izgultam, amikor csak 7:56-kor jött a villamos, de végül már 8:01-kor a megállóban álltam, szóval a villamos is jól ment, meg én is jól futottam a megállóból.

Güssingben van a Batthyány-család egyik vára, ezt terveztük megnézni. Bár a vár csak október 31-ig van nyitva (ezt szerencsére már korábban megtudtuk, szóval nem volt kellemetlen meglepetés), most is fel lehet mászni a várhegyre, és be lehet járni a várkertet, és hát kár lett volna kihagyni - csodaszép a kilátás. És olyan szép helyen ebédeltünk... Mármint otthonról hozott dolgokat, többek között Mutocska szotyikrémjét, ami nagyon-nagyon finom. A felvonón nagyon mosolyogtam, lehet vagy 20 méter szint az indulási pontja meg a vár között, tökre megérte odaépíteni a "siklót" :D Elsőre nem jutottunk fel a várhoz, hanem eltévedtünk a várhegyen, de másodikra már ez is összejött. Később körbejártuk a tavat (vagyis hát tavakat...), aztán a városkát is, és beültünk egy kávézóba kávézni/forró csokizni. Nagyon szép napunk volt, jót beszélgettünk, és nekem jót tett az ősz, a beszélgetés és a kutya is (meg odafelé és visszafelé a buszon az alvás). Köszönöm az élményt :)


































Megjegyzések

  1. Én is köszönöm! Csodás képek, jól áll Neked Lenny. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Köszönöm! Tündéri kiskutya, tényleg. Majd kinézhetnénk a következő úti célt :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai