LizaGazdija

Nem lesz rövid. - Hirschstetten Baumgärten: Nagyon szép, igényes park / kertgyűjtemény Bécs túlsó végében, ahová nyár elején lehet a legjobb elmenni, de most is érdemes volt. Tematikus kertek (India, Kína, Mexikó, Provance, stb.), pálmaház, állatok. Sajnos a vadmacskák éppen bújócskáztak, viszont egy csomó helyes teknőst láttam :) Meg is emlékeztem róla, hogy aki testudo hermani vagy testudo graeca, azt nem lehet elpasszolni az eBayen, mert védett állat. (Mély nyomokat hagyott bennem a második máltai munkám is :D ) Van egy skanzenszerűség is, ahol tanyasi állatokat lehet megnézni, és felépítettek egy falusi házat is (ha jól értettem, eredeti, és először lebontották, aztán idehozták, majd itt összerakták). Egy nyűgöm volt csak - én még ennyi pókhálót nem láttam, mint amennyi ott volt. Na most azt tudni kell rólam, hogy irtózom a póktól meg a pókhálótól, kb. hisztériás rohamot tudok kapni a látványuktól is. Ma meg folyamatosan kaptam az arcomba a pókhálót, de olyan ösvényeken, ahol e...

Alaphelyzet, hogy egyedül lenni annyira nem jó. Bonyolítja a dolgot, hogy egyedül lenni annyira nem is rossz, főleg a legutóbbi élmény után, ami azért elég sokkolóra sikerült. Kérdés: akarjak párt vagy ne akarjak? Jobb lenne, ha lenne valaki, vagy rosszabb? Kell ez nekem? Most kell nekem? Majd csak később? Vagy sosem? Nagyjából félóránként változik, éppen melyik kérdésre igen a válaszom, bár amikor a youtube-on a zene előtti kötelezően végignézendő (! [nyád]) reklámban egy ovulációs tesztet ajánlgatnak azzal a szöveggel, hogy essek teherbe olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet, mindenképp megborul bennem valami egy kicsit. És akkor mit csinálok? Hát regisztrálok egy társkereső oldalra, amit egy máltai ismerősöm ajánlott, miután ő egy tök jófej pasit ismert ott meg. Igaz, a kapcsolatig nem jutottak el, de a pasival én is találkoztam, mert egy traccspartira elhozta őt a lány, és tiszta lelkes lettem, hogy akár ilyeneket is lehet találni, ha az ember kitartó. Na, hát szóval lett n...

A lakótársam azért szerette volna, hogy ideköltözzek, mert magyarul tanul, és kellene gyakorolnia a nyelvet, mert februárban megy állampolgársági vizsgára. Vajdasági magyar, de nem tanult meg magyarul, otthon szerbül beszéltek. Itt lakom most már egy hete, de még sosem beszéltünk magyarul, pedig többször kérdeztem, nem akar-e. Mindig mondta, hogy most nem, és inkább ne is beszéljünk, csak majd néha kérdez ezt-azt a nyelvtannal kapcsolatban. Aztán most este bejött az ajtón, és mindjárt magyarul szólt hozzám (először nem is értettem, mit mond, annyira nem számítottam erre a fordulatra), majd kb. fél órát beszélgettünk így. És nagyon ügyes. Elég bő a szókincse, szép a kiejtése, és olyan folyékonyan beszél, hogy hűha. Jó, hát nyelvtani hibái vannak, a tárgyesetet hol használja, hol nem, de értést zavaró hibája nincs. Azt mondja, az értéssel van baja leginkább, nem mindig érti meg, mit mondanak neki vagy kérdeznek tőle. Az is kiderült most, hogy a dédnagypapája született a régi Magyarorsz...

A fordítással ma egy centit sem haladtam, meg sem nyitottam a dokumentumot :/ Voltam viszont állásinterjún, amit lentebb már elmeséltem, aztán kicsit szomorkodtam, arra aludtam fél órát, mert az alvás mindig jót tesz, majd találkoztam Györgyivel. A Nyugatitól indultunk, és jó nagyot sétáltunk a belvárosban. Érdekes, hogy több hely is ismerős volt korábbi bécsi utakról, de a különböző pontok eddig nem voltak összekötve a fejemben, tehát nem tudtam, hogy az Opera ilyen közel van a Mariahilferstraßéhoz, meg azt sem, hogy ezen az utcán a pályaudvarhoz lehet jutni. Megnéztük a Naschmarktot is, itt főleg a sajtok tetszettek, rengetegféle volt, és mind ínycsiklandó. Hiába, no, a sajtot (is) nagyon szeretem. Vicces, hogy otthon a trappistát tudom enni kilószámra is akár, Máltán a cheddart szerettem, itt meg trappista nincs, a cheddar nagyon drága, úgyhogy a goudára fogok rászokni a jelek szerint. Minden országban, ahol járok, lesz egy sajtom :D Na de a lényeg, hogy Györgyivel is egy csomót bes...

Hát, fura volt. A ház meg a suli nagyon szép, tök olyan, mint otthon egy régi, belvárosi épület és lakás, szóval otthon tudnám érezni magam benne. Gyönyörűen felújították a lakást, teljesen modern az egész, szépek a tantermek, szóval nagyon tetszett. Az ügyvezetővel beszélgettem, aki kb. semmit sem kérdezett rólam, csak egy-két ilyet, hogy hol végeztem, mikor érnék rá, és inkább gyerekekkel vagy felnőttekkel dolgoznék. Aztán azt mondta, nem tud ígérni semmit senkinek, még csak tervezgetnek, és majd meglátják, ki fér bele a tervekbe és ki nem. Az egész németül folyt, és nem volt tíz perc. Szóval nem tudom, reménykedjek-e. A biztonság kedvéért este szétküldök még egy adag jelentkezést.

Letisztáztam a könyv első ötven oldalát, jöhet a második adag. Most csak 147 oldal a könyv (Wordben), szóval viszonylag gyorsan megleszek ezzel a munkafázissal. Ez talán a legnehezebb egyébként, mert ilyenkor már negyedszer olvasom a regényt, és hát azért jóból is megárt a sok. De muszáj, nyersfordítást és nem alaposan átnézett munkát nem adunk ki a kezünkből. Később elmentem önéletrajzot nyomtatni, és dobtam egy hátast, amikor négy darab A4-es oldalra kifizettettek velem öt eurót. 5. Eurót. 4. Oldalra. Ez otthon olyan 50 forint, drágább helyeken 60. Az lesz ebből, hogy ki fogom hozni a kisebbik nyomtatót, amit nem annyira kedvelek, de elbírom, veszek bele még otthon patront, szintén otthonról hozok papírt, aztán hajrá. Az, hogy egy vagyont költsek nyomtatásra, nem pálya. Fú, még mindig nem tértem magamhoz ebből sokkból. Már a máltai 50 cent/oldal is eléggé odavert az otthoni tapasztalatok után, de hát az még mindig a fasorban sincs ehhez képest. Délután találkoztam Fruzsival, aki ...

Én most már olyan, de olyan ideges vagyok... Úgy kell elhessegetni a negatív gondolatokat, amelyek a máltai élmények nyomán szeretnének bejutni a fejembe. Meg azon is izgulok, mit vegyek fel, pedig hoztam több szettet is, ami jó állásinterjúra. Jaj nekem. Holnap még átnyálazom az iskola honlapját, minden menüpontot végigolvasok, az is lehet, hogy kijegyzetelem - az a tuti. És nagyon remélem, hogy megkapom az állást, és taníthatok angolt. Az lenne nekem a legjobb. (A fordítással karöltve, persze.)