Hirschstetten, Dorotheum und mehr...

Nem lesz rövid.

- Hirschstetten Baumgärten: Nagyon szép, igényes park / kertgyűjtemény Bécs túlsó végében, ahová nyár elején lehet a legjobb elmenni, de most is érdemes volt. Tematikus kertek (India, Kína, Mexikó, Provance, stb.), pálmaház, állatok. Sajnos a vadmacskák éppen bújócskáztak, viszont egy csomó helyes teknőst láttam :) Meg is emlékeztem róla, hogy aki testudo hermani vagy testudo graeca, azt nem lehet elpasszolni az eBayen, mert védett állat. (Mély nyomokat hagyott bennem a második máltai munkám is :D ) Van egy skanzenszerűség is, ahol tanyasi állatokat lehet megnézni, és felépítettek egy falusi házat is (ha jól értettem, eredeti, és először lebontották, aztán idehozták, majd itt összerakták). Egy nyűgöm volt csak - én még ennyi pókhálót nem láttam, mint amennyi ott volt. Na most azt tudni kell rólam, hogy irtózom a póktól meg a pókhálótól, kb. hisztériás rohamot tudok kapni a látványuktól is. Ma meg folyamatosan kaptam az arcomba a pókhálót, de olyan ösvényeken, ahol elvileg egy csomó ember jár, szóval nem is értettem az egészet. Van egy tök jó labirintus, amin lett volna kedvem végigmenni, de a felénél inkább kimenekültem, mert egyszerűen minden lépésnél beterített egy-egy pókháló. Pókot nem láttam, hála az égnek, de egész végig azt éreztem, hogy mászik rajtam egy csomó, brr.

 

- TP-Link: A szobámban elég gyér a net, ami kicsit problematikus, amikor fordítás közben utánanéznék valaminek, esetleg skype-olnék, különösen akkor, ha utóbbit tanítás céljából tenném. Már első nap felmértem, hogy ez így hosszú távon nem állapot, ezért rendeltem egy jelerősítőt, mert amikor Máltán a lakótársam, Tony így járt el, sokat javult a helyzet. (Már ott is én voltam a legmesszebb a routertől, ezért már akkor is nálam nem nagyon volt net.) A jelerősítőm Siebenhirtenbe érkezett meg, a Perfektastraßéra. Az a lényeg, hogy az tök messze van itthonról meg Hirschstettenből indulva is. Végig kellett utazni az U6 csaknem teljes útvonalát (egy megálló híján az egészet), és az eredetileg 34 percesre saccolt menetidőből úgy lett 45-50 perc, hogy kétszer is leszállítottak mindenkit a metróról, hogy az lehalt, és majd jön a következő. Az tök vicces volt, amikor az első utáni következő pár megálló múlva szintén lehalt. Nem volt ma jó napja az U6-nak. Mindegy, nagy nehezen odaértem, de készpénz nem volt nálam, azt meg írták e-mailben, hogy vigyek, gondoltam, csak van valami bank a környéken, ahol majd veszek fel. Nincs! Egy Bank of Austria van, de náluk nincs ATM :D Végül elgyalogoltam bazi messzire egy Billáig, ahol volt ugyan automata, de a máltai kártyámat köszönte, nem kérte. Ekkor már nem röhögtem. Végül a magyar kártyámra rábólintott, én meg megvehettem a jelerősítőt, aminek köszönhetően már a szobámban is hasít a net.

- 5 múzeum, 1 este, 0 euró, Irodalmi Múzeum: Odaértem a vezetésre (szinte - négy percet késtem), ami tök érdekes volt, meg maga a múzeum is nagyon tetszett. Korszakok, írók, művek, alkotói folyamatok, nagyjából ezek jelennek meg az állandó kiállításon. Bónuszként meg lehet tekinteni Grillparzer dolgozószobáját - ettől külön lelkes lettem. Bőven lenne okom visszamenni a kiállításra, mert a vezetés hátránya, hogy nem lehet alaposan körülnézni, de nem fogok. Agyhalál lenne. Vagy mondjuk négy részletben kellene végignézni. Mivel irodalmi múzeum, a kiállított dolgok nagy része olvasnivaló, plusz van hozzá magyarázat / adalék, szóval alaposan el lehet fáradni benne, ha az ember mindent meg akar nézni. Külön öröm: Kassákról és Moholy-Nagyról is megemlékeznek a kiállítás keretében.

- 5 múzeum, 1 este, 0 euró, Dorotheum: Ha ügyesebb lennék, elértem volna az idegenvezetést, mivel a két épület között kb. 5 percet kell gyalogolni. De nem ismerem még a várost (emiatt igyekszem nem haragudni magamra, végül is nem várhatom el magamtól, hogy kapásból profi bécsi legyek), így aztán alaposan eltévedtem, és végül több, mint fél óra volt, mire megtaláltam a Dorotheumot. Mire odaértem, szerintem kb. vége lett a vezetésnek :D Sebaj, végigálltam a sort (döbbenetes tömeget vonzott a program), végighallgattam a mögöttem álló két magyar egyetemista értekezését arról, hogy a szembe haladó forgalom ruházata mennyire menő avagy sem ("Ez a kabát nem új, három éve volt divat"), majd megnéztem a Prunksaalt, ami csodaszép és 300 éves, valamint a benne található "150 éves a bécsi Ringstraße" ill. "Bécs metropolisszá válása" című kiállítást. Ez utóbbi miatt mentem oda, a több lehetőség közül ez érdekelt legjobban. 15 részben mutatják be a Ringstraße építését és fejlesztését, egy csomó korabeli fénykép, beszámoló, karikatúra, újságcikkrészlet, miegymás látható. A 15 vitrinben darabonként egy hosszú leírás olvasható a téma valamely aspektusáról, aztán a két felében két kisebb idézet, végül rengeteg kép. Szerintem kb. egy óra volt, mire végignéztem az egészet, de lehet, hogy több. Az elején van egy rövidebb vetítés, amiben Bécs akkor és most témájú képeket lehet nézegetni különböző épületekről, és az is nagyon tetszett. A legérdekesebb infók, amiket elhoztam:

1. Ferenc József nyíltan kritizálta az Opera építését és építőit, ahogyan azt az újságírók és egyéb közéleti személyiségek tették. Aztán amikor Eduard van der Nüll építész - feltehetőleg a sok fikázás hatására, még a munka befejezése előtt - öngyilkos lett, az annyira megrendítette a császárt, hogy többet soha semmiről nem mondott negatív véleményt nyilvánosan, mindenről úgy nyilatkozott: "Nagyon szép volt, nagyon tetszett."

2. Sissi nem szerette a Ringstraßét, nem tartotta elegánsnak. Azért eljárt oda sétálni, és élvezte, hogy senki sem ismeri fel.

3. A burzsoák azonnal beköltöztek a Ringre, amint az építkezés első hulláma véget ért, mert az milyen előkelő, az arisztokraták viszont nagyon vigyáztak rá, hogy a közelébe se menjenek, mert milyen kínos. Az emberek fárasztóak.

4. Két-háromszáz éves bástyákat bontottak le azért, hogy megépülhessen a Ring. Kicsit sajnálom, mert milyen érdekes lenne látni ezeket, de azért furcsa lenne Bécs a Ring és az épületei nélkül.

5. Mind az Operát, mind a Parlamentet, mind a lóvasutat töménytelen mennyiségű negatív kritika érte. Ebből az látszik, hogy már akkoriban is a fikázás volt a legmenőbb véleménynyilvánítási forma. Két vicceset azért találtam. Az egyik a még nem villamosított villamosról: "A leggyakoribb közlekedési eszköz a villamos, amely ugyan nem olyan gyors, mint a postakocsi, viszont cserébe sokkal kényelmetlenebb. Ezen jármű számtalan előnyét felsorolni is nehéz. A felszálláskor az ülőhelyekért dúló harc hatékonyan felkészíti a hazafias ifjúságot a háborúra." Az Operáról: "Szakemberek szerint az új Operaház alapját túl mélyre építették, azonban véleményem szerint csupán arról van szó, hogy a környező épületek kissé túl magasak."
6. Mark Twain két évet töltött Ausztriában, ennek egy részét éppen Bécsben. Mindenféle történeteket írt a bécsi mindennapokról, többek között arról, amikor a Rathausban összeverekedtek a képviselők, cserébe karikatúrákat kapott saját magáról, valamint távozásakor Ferenc József audiencián fogadta. Annyira furcsa egymás mellé rakni a Ferenc Józsefről és a Mark Twainről alkotott képemet, és elképzelni, hogy ez a két ember valamikor találkozott és beszélgetett.

Hogy lehet egy naplemente ennyire gyönyörű?!

Nemzeti Könyvtár, Prunksaal

Egy egységnyi történet

- Oper Live am Platz: Az Opera elég sok előadását kivetítőn keresztül is meg lehet tekinteni az épület előtt, teljesen ingyen. Ma Verdi La Traviatája volt soron, ebből néztem meg hazafelé kb. húsz percet. Az külön tetszett, hogy németül feliratozták, hogy követhető legyen, mi történik. Nem szeretem az operát, sajnos, de ez most tetszett, húsz perc még elviselhető belőle számomra. Akkor kezdtem el viszketni, amikor gyönyörű dallamok alatt a következő felirat jelent meg: "Te szegény, hát alszol." "Igen." "Adj egy pohár vizet!" Ekkor elindultam hazafelé. Holnap visszamegyek, az lesz az esti program, hogy megnézem a Don Quijotét, de az balett lesz, és azt szeretem.

Alfredo nagyon szerelmes Violettába, ezért porig alázza - ha jól értettem a helyzetet