Szerda

A fordítással ma egy centit sem haladtam, meg sem nyitottam a dokumentumot :/ Voltam viszont állásinterjún, amit lentebb már elmeséltem, aztán kicsit szomorkodtam, arra aludtam fél órát, mert az alvás mindig jót tesz, majd találkoztam Györgyivel. A Nyugatitól indultunk, és jó nagyot sétáltunk a belvárosban. Érdekes, hogy több hely is ismerős volt korábbi bécsi utakról, de a különböző pontok eddig nem voltak összekötve a fejemben, tehát nem tudtam, hogy az Opera ilyen közel van a Mariahilferstraßéhoz, meg azt sem, hogy ezen az utcán a pályaudvarhoz lehet jutni. Megnéztük a Naschmarktot is, itt főleg a sajtok tetszettek, rengetegféle volt, és mind ínycsiklandó. Hiába, no, a sajtot (is) nagyon szeretem. Vicces, hogy otthon a trappistát tudom enni kilószámra is akár, Máltán a cheddart szerettem, itt meg trappista nincs, a cheddar nagyon drága, úgyhogy a goudára fogok rászokni a jelek szerint. Minden országban, ahol járok, lesz egy sajtom :D Na de a lényeg, hogy Györgyivel is egy csomót beszélgettünk mindenféléről, Bécsről, lehetőségekről, arról, ki hogyan kötött ki pont ebben a városban, ilyesmi. Egy McCaféban pihentünk meg, ahol nem voltak bunkók a dolgozók (!), viszont finom volt a smoothie. Ez a találkozó is jól sikerült, és úgy tűnik, ebből is lesz még több :)

Itthon aztán kiporszívóztam (a héten enyém a takarítás), majd nekiestem a pályázgatásnak. Végül csak két vagy három helyre küldtem anyagot, mert tök sok időbe és energiába került átalakítani az önéletrajzomat másmilyenre, hátha úgy jobban tetszik a suliknak, de még eltettem két helyet holnapra, hogy ha megint lesz agyam hozzá, akkor még nekik is írjak. Attól kicsit letörtem, mint a bili füle, hogy az egyik OKJ-szerű iskolánál oda volt írva a feltételek közé, hogy AMS-tapasztalat kell, ami meg nekem nincs, mert még sosem dolgoztam Ausztriában, és megint elkezdtem azon stresszelni, mi lesz, ha itt is a hajamra kenhetem a diplomámat, akkor hogyan fogok CELTA-t végezni, hol, mikor, hogyan oldom meg, hogy miután elköltök rá a kalap pénzt, és egy hónapig nem lesz bevételem az egész napos tanfolyam miatt, azért még enni és lakni is tudjak valahol, meg csődbe se menjek. Nem egyszerű. Azért igyekszem nem nagyon befordulni, főleg, hogy nem is azt mondta a mai interjún a pasi, hogy nem kellek, csak azt, hogy majd még kiderül, kellek-e, és pl. kérte, hogy küldjem el neki e-mailben az osztrák címemet és telefonszámomat. Szóval azért nem kellene ennyitől így befeszülni. Nem is értem, mi van velem. Mindenesetre akinek nem írtam, annak ezért nem írtam, és remélhetőleg holnap már fogok tudni, és bocsi.

Búcsúzóul képek jönnek, amiket ma kattintottam séta közben.

A suli ebben az épületben van *sóhaj*

Naplemente a konyhaablakból

Valamint sötét a konyhaablakból, bónusz hold