Kedd

Letisztáztam a könyv első ötven oldalát, jöhet a második adag. Most csak 147 oldal a könyv (Wordben), szóval viszonylag gyorsan megleszek ezzel a munkafázissal. Ez talán a legnehezebb egyébként, mert ilyenkor már negyedszer olvasom a regényt, és hát azért jóból is megárt a sok. De muszáj, nyersfordítást és nem alaposan átnézett munkát nem adunk ki a kezünkből.

Később elmentem önéletrajzot nyomtatni, és dobtam egy hátast, amikor négy darab A4-es oldalra kifizettettek velem öt eurót. 5. Eurót. 4. Oldalra. Ez otthon olyan 50 forint, drágább helyeken 60. Az lesz ebből, hogy ki fogom hozni a kisebbik nyomtatót, amit nem annyira kedvelek, de elbírom, veszek bele még otthon patront, szintén otthonról hozok papírt, aztán hajrá. Az, hogy egy vagyont költsek nyomtatásra, nem pálya. Fú, még mindig nem tértem magamhoz ebből sokkból. Már a máltai 50 cent/oldal is eléggé odavert az otthoni tapasztalatok után, de hát az még mindig a fasorban sincs ehhez képest.

Délután találkoztam Fruzsival, aki itt a blogon írt rám először, és aki pár megállóra lakik tőlem. Beültünk egy cukrászdába, és tök jót beszélgettünk mindenféléről - Ausztriáról, Bécsről, munkáról, kapcsolatokról, kutyákról meg hat macskáról. Kiderült, hogy a bürokrácia azért errefelé is elég izgalmasan működik, egészen olyan sztorikat hallottam, mint Máltán :D A bürokrácia mondjon le. Szóval úgy elrepült két óra, hogy fel sem tűnt. Jól éreztem magam :) A hölgytől, aki felszolgált, kicsit furán néztünk mindketten, elég paraszt volt szegény. Először ránk förmedt, hogy ha helyben akarunk fogyasztani, akkor üljünk le, majd odajön az asztalhoz, ne álljunk ott a pultnál. Nyilván fogalmunk sem lehet róla, hogy mennek náluk a dolgok, ha először vagyunk ott, de oké. Aztán a következő az volt, hogy az étlapon nem volt rajta az a süti, amit a pultnál kinéztem, a nevére meg nem emlékeztem, ezért mondtam a hölgynek, amikor odajött az asztalhoz, hogy csak megmutatni tudnám, mire pofákat vágott. Később arra is forgatta a szemét, amikor megkérdezte, kérek-e valamit inni, és mondtam, hogy köszönöm, nem. Fura emberek vannak. Fruzsival egyetértettünk abban, hogy nem leszünk arrafelé gyakori vendégek, bár a sütijük finom volt.

Hazafelé bementem az Aldiba, ami errefelé Hofer néven fut, találtam normálisnak tűnő, magas kakaótartalmú étcsokit olcsón, holnapután ki is fog derülni, finom-e. (Holnapra még van egy csík abból a táblából, amit még otthonról hoztam már megkezdve - azt az önuralmat!) Annak különösen örültem, hogy árulnak málnát, mert már azt hittem, az idén nekem teljesen kimaradt. Nem olyan rettentően drága, viszont nagyon finom.

Így estére az volt a program, hogy megismerkedtem az iskola honlapjával a holnapi interjúra készülve. Tovább erősödött ettől az az érzésem, hogy én itt szeretnék dolgozni. Marha jó dolgokat csinálnak, szuper kezdeményezéseik vannak. Pl. szerveznek főző- és barkácskurzusokat mindenféle nyelven, hát ez mekkora ötlet! Mindenféle korú emberek számára van mindenféle kurzusuk - egyéni, kiscsoportos, közepes, nagycsoportos, általános, üzleti, csak nyelvtan, csak szókincs, csak beszéd, szóval tényleg minden van, mi szem-szájnak ingere. A legfontosabb elvük/szabályuk, hogy az óráikat a célnyelven tartják, és igyekeznek minél változatosabb, motiválóbb, szórakoztatóbb órákat tartani. Ezekben a pontokra magamra ismertem. És nem is tűnnek olyan szörnyen drágának, ráadásul nagyon szuper helyen vannak. Az is kiderült, hogy holnap egyenesen az üzletvezetővel fogok beszélgetni, ettől nyilván még jobban izgulok, mint eddig. Jaj, jaj. Mindenféle lehetséges kérdésekre adható válaszokon gondolkodom angolul és németül, és remélem, nem fog összekeveredni a fejemben a két nyelv stressz hatására, és ha németül szól hozzám a férfi, akkor fogom érteni a kiejtését. Hú, mennyire jó lenne ez nekem...

Most még kicsit dolgozom a fordításon, aztán kéne nézni valami vicceset, hogy kicsit megnyugodjak. Mondjuk egy Family Guyt, bár az elég fárasztó. A Jó estét, nyár, jó estét, szerelem! filmváltozatát amúgy már nézem, de képtelen vagyok a végére érni, annyira kínos az, ahogy a pasi átveri a nőket, és ahogy a nők elalélnak tőle, és minden tartásukat feladják, csak hogy őket válassza a görög diplomat.