LizaGazdija

- Szombaton családi ebéd volt nálunk, apu 60. szülinapját ünnepeltük. Az a kemény, hogy még emlékszem a Mama 60. szülinapi ebédjére, és most apu lett 60. Ettől még persze tök fiatal meg minden, de hát na. Itt voltak anyuék és Katáék, Gergő főzött, én a (minimális) díszítésen törtem a fejem meg takarítottam (előtte és utána, bár utána csak mosogatni kellett). - Írtam a máltai főnökömnek, hogy megyek vissza, ahogy kérte. Kellemetlennek tűnik, hogy eddig még nem válaszolt (szerintem kedden írtam), és egy volt kolléga azt meséli, a németesek most már részmunkaidőben telefonálnak is az e-mailek mellett, ami azért jó, mert szóban nem vagyok egészen magabiztos, sőt egészen helyesen sem beszélek (írásban simán mennek azok a dolgok, amiket szóban elszúrok, ez már csak ilyen). Szóval a lakás mellett állást is keresgélek. Nem félek nagyon, olyan még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna, de azért mégis az lenne a legegyszerűbb, ha visszamehetnék a céghez. Amúgy egyszer meg fogom csinálni a CE...

Amikor van egy feladatod, ami nem annyira bonyolult, de sok apró lépésből áll, ezért könnyű egyiket-másikat kifelejteni, és nagyon igyekszel, hogy ne ronts el semmit, mégis behívnak, hogy hoppácska, elrontottál egy lépést, javítsd ki, mire bemész, és kiderül, hogy nem is te rontottad el, és ezt megjegyzed*, és erre az a válasz, hogy az teljesen mindegy, hát... Az nem olyan jó érzés. *Nem áskálódásról meg a másik beköpéséről van szó, persze, hanem arról, hogy ketten tanítunk egy csoportot, és egy olyan óra dokumentációjában volt hiány, amit nem én tartottam, tehát a hiány nem múlhatott rajtam.

- Feldobta a bakancsot a telefonom. - A vécé is. - Végigcsináltam a jegyfoglalási procedúrát, hogy majd vissza tudjak menni Máltára, a fizetés gomb megnyomása után közölte a rendszer, hogy erre a járatra nem lehet jegyet venni (Gergőnek velem párhuzamosan sikerült), majd amikor újra akartam kezdeni, már 7000 Ft-tal (jelen esetben 33%-kal drágábban) kínálta a rendszer ugyanazt a jegyet. Írtam a WizzAirnek, hogy ez tisztességtelen, és mivel az ő rendszerük halt le, kérem a jegyet az eredeti áron. Még nem válaszoltak, fel kéne hívni őket. - Sztornóznom kellett a számlát, amit ma le akartam adni a nyelviskolában, mert rosszul került fel az elszámolási lapra az órabér, nekem meg nem volt gyanús, mert évekig írogattam azt a számot számlákra minden hónapban, csak így egy év távlatából arra nem emlékeztem már, hogy az a budafoki csoportom "távoli tanfolyam" miatti pótlékával együtt értendő, tehát az alapbérem kevesebb. Nagyon bízom benne, hogy a holnap fergetegesen jó lesz.

Tranzit Art Café, 4000 Ft, felkészült, hozzáértő könyvelő (ezt így muszáj kiemelni a korábbi, kellemetlen tapasztalatok miatt), egy isteni máktorta meg egy kávé (ezt Gergőnek adtam, én nagyon beteg leszek tőle), és fél órán belül egy postakész adóbevallás. Szerencsére még csak le sem fordultam a székről, amikor megmondta a hölgy, mennyit fogok adózni két héten belül, bár tény, hogy nem érintett jól a hír, pedig majdnem ekkora összegre számítottam. Hát, az ember mindig bízik a csodában, ugye. Jövőre is így fogom intézni az adóbevallást, ez így pont tök jó.

Még 100 oldal van a könyvből. Ez három nagyon kemény meg egy nagyon laza, vagy öt közepesen kemény nap. Vagy tíz nagyon laza, de ez utóbbit nem szeretném, nem kell már húzni ezt. Szépen négy-öt nap alatt le kell tudni, aztán újraolvasni, aztán megint újraolvasni, aztán megkérni anyuékat, hogy olvassák el nekem, aztán leadni. A mai munkanapban az volt a nehéz, hogy patakvér volt. Tegnap kezdődött, ma folytatódott, és már kezdett nagyon sok lenni, de emlékeim szerint nem lesz több vérben tocsogó jelenet. Csak egy volt, de az jó hosszú, meg utólag egy csomót beszélnek róla, jáj. Amúgy tök jó a könyv, izgalmas meg minden, ajánlom elolvasásra :) Majd ha készen lesz és megjelenik, borítóval fogom megmutatni.

Sheldon és Leonard anyukája egy fedél alatt, nagyon vártam ezt a részt. Nem csalódtam. Penny arckifejezése elárulja, mennyire jó hangulatú a beszélgetés :) Sheldon anyukája Leonardnek: "When your mom gets back, I'm gonna need to apologize for the way I spoke to her." Penny: "Well, come on now, she did kind of start it." Sheldon anyukája: "Doesn't matter, a good Christian would've turned the other cheek. On the other hand, a good Texan would've shot her, so... I just kind of split the difference." (- Ha édesanyád visszajön, bocsánatot kell kérnem tőle azért, ahogy beszéltem vele.  - De hát ezt azért ő kezdte!  - Mindegy, egy jó keresztény odafordította volna a másik orcáját is. Másrészről egy jó texasi lelőtte volna, szóval... ez az arany középút.)

Az első rész nagyon tetszett, ezért nagyon vártam már a folytatást. Mindjárt az első héten be is ültünk rá Gergővel. Hát... 10 évvel az első rész eseményei után a főszereplők lassan szabadulnak a börtönből, és ha már kint vannak, megbízást kapnak a világ első floppyjának egy budapesti múzeumból történő ellopására. A megbízó János szan, aki a japánoknak dolgozik, és két japán gyilkossal tölti mindennapjait.A küldetésből természetesen iszonyatos bénázás meg nagy kaland kerekedik. A filmben van körülbelül öt óriási poén, amin tényleg zokog a néző, plusz egy jó karakter, Bodri. És ennyi. Ettől eltekintve van benne egy csomó logikátlanság (a japánok jó eséllyel teleporttal közlekednek, mert egy-két óra alatt Budapestre érnek Tokióból, sőt ugyanezt visszafelé is tudják), öncélú és túlzott vérontás (kb. öt liter vér folyik), és ami a legrosszabb, a film még a saját szabályait sem tartja be, amit a sors hatalmas iróniával hálált meg. Ugyanis az a szabály, hogy akit megölnek, az meghal. N...