Apró csalódás

Amikor van egy feladatod, ami nem annyira bonyolult, de sok apró lépésből áll, ezért könnyű egyiket-másikat kifelejteni, és nagyon igyekszel, hogy ne ronts el semmit, mégis behívnak, hogy hoppácska, elrontottál egy lépést, javítsd ki, mire bemész, és kiderül, hogy nem is te rontottad el, és ezt megjegyzed*, és erre az a válasz, hogy az teljesen mindegy, hát... Az nem olyan jó érzés.


*Nem áskálódásról meg a másik beköpéséről van szó, persze, hanem arról, hogy ketten tanítunk egy csoportot, és egy olyan óra dokumentációjában volt hiány, amit nem én tartottam, tehát a hiány nem múlhatott rajtam.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai