Ez meg az
- Szombaton családi ebéd volt nálunk, apu 60. szülinapját ünnepeltük. Az a kemény, hogy még emlékszem a Mama 60. szülinapi ebédjére, és most apu lett 60. Ettől még persze tök fiatal meg minden, de hát na. Itt voltak anyuék és Katáék, Gergő főzött, én a (minimális) díszítésen törtem a fejem meg takarítottam (előtte és utána, bár utána csak mosogatni kellett).
- Írtam a máltai főnökömnek, hogy megyek vissza, ahogy kérte. Kellemetlennek tűnik, hogy eddig még nem válaszolt (szerintem kedden írtam), és egy volt kolléga azt meséli, a németesek most már részmunkaidőben telefonálnak is az e-mailek mellett, ami azért jó, mert szóban nem vagyok egészen magabiztos, sőt egészen helyesen sem beszélek (írásban simán mennek azok a dolgok, amiket szóban elszúrok, ez már csak ilyen). Szóval a lakás mellett állást is keresgélek. Nem félek nagyon, olyan még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna, de azért mégis az lenne a legegyszerűbb, ha visszamehetnék a céghez. Amúgy egyszer meg fogom csinálni a CELTA-t, ha nem a DELTA-t, és akkor legalább azt nem vághatják többet a fejemhez sehol, hogy nem vagyok angoltanár.
- Tök beteg a gyomrom, bár nem tudom pontosan, mitől. (Nem mintha panaszkodni akarnék, a bölcsességfogam pl. leállt a hasogatással, amiért nagyon hálás is vagyok.) Mindenesetre időnként nagyon fáj a hasam, és erős hányinger tör rám. Így aztán késve indultam el a madarak és fák napja alkalmából rendezett eseménysorozatra a Kazinczy utcába, viszont egy óra után haza is jöttem. Aludtam két órát, aztán lefordítottam harminc oldalt, közben meg néha szünetet tartottam, amikor durva hányingerem lett.
- 60 oldal van hátra. Az két kemény nap. Csütörtökön, pénteken és szombaton esélyem sem volt a könyvvel foglalkozni, tehát leghamarabb keddre lehetek készen. Ha ez összejön, akkor 12-én lesz meg a nyersfordítás, ami azért király, mert úgy terveztem, 16-ra készülök el vele. Másnap meg már kezdődhet is a korrektúrázás, aztán hamarosan jön a leadás. Eléggé várom.
- Még kétszer megyek tanítani a nyelviskolába, és jó eséllyel végleg elbúcsúzom a helytől. Nem azért, mert nem szeretem, hanem azért, mert valószínűleg nem fogok már Magyarországon élni. Legalábbis nem szeretnék. Egy rövid nyár Máltán, aztán Bécs, Bécs, Bécs.
- Néha arra gondolok, hogy nem való nekem párkapcsolat, és inkább venni kéne egy kutyát, és nem foglalkozni férfiakkal. Aztán lehet, hogy csak be vagyok fordulva, azért élem meg rosszul a konfliktusokat. Ezt amúgy érzem is magamon, időnként egészen rezignált vagyok, mint akinek minden mindegy. (A fordítást kivéve, az sosem mindegy.)
- Írtam a máltai főnökömnek, hogy megyek vissza, ahogy kérte. Kellemetlennek tűnik, hogy eddig még nem válaszolt (szerintem kedden írtam), és egy volt kolléga azt meséli, a németesek most már részmunkaidőben telefonálnak is az e-mailek mellett, ami azért jó, mert szóban nem vagyok egészen magabiztos, sőt egészen helyesen sem beszélek (írásban simán mennek azok a dolgok, amiket szóban elszúrok, ez már csak ilyen). Szóval a lakás mellett állást is keresgélek. Nem félek nagyon, olyan még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna, de azért mégis az lenne a legegyszerűbb, ha visszamehetnék a céghez. Amúgy egyszer meg fogom csinálni a CELTA-t, ha nem a DELTA-t, és akkor legalább azt nem vághatják többet a fejemhez sehol, hogy nem vagyok angoltanár.
- Tök beteg a gyomrom, bár nem tudom pontosan, mitől. (Nem mintha panaszkodni akarnék, a bölcsességfogam pl. leállt a hasogatással, amiért nagyon hálás is vagyok.) Mindenesetre időnként nagyon fáj a hasam, és erős hányinger tör rám. Így aztán késve indultam el a madarak és fák napja alkalmából rendezett eseménysorozatra a Kazinczy utcába, viszont egy óra után haza is jöttem. Aludtam két órát, aztán lefordítottam harminc oldalt, közben meg néha szünetet tartottam, amikor durva hányingerem lett.
- 60 oldal van hátra. Az két kemény nap. Csütörtökön, pénteken és szombaton esélyem sem volt a könyvvel foglalkozni, tehát leghamarabb keddre lehetek készen. Ha ez összejön, akkor 12-én lesz meg a nyersfordítás, ami azért király, mert úgy terveztem, 16-ra készülök el vele. Másnap meg már kezdődhet is a korrektúrázás, aztán hamarosan jön a leadás. Eléggé várom.
- Még kétszer megyek tanítani a nyelviskolába, és jó eséllyel végleg elbúcsúzom a helytől. Nem azért, mert nem szeretem, hanem azért, mert valószínűleg nem fogok már Magyarországon élni. Legalábbis nem szeretnék. Egy rövid nyár Máltán, aztán Bécs, Bécs, Bécs.
- Néha arra gondolok, hogy nem való nekem párkapcsolat, és inkább venni kéne egy kutyát, és nem foglalkozni férfiakkal. Aztán lehet, hogy csak be vagyok fordulva, azért élem meg rosszul a konfliktusokat. Ezt amúgy érzem is magamon, időnként egészen rezignált vagyok, mint akinek minden mindegy. (A fordítást kivéve, az sosem mindegy.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése