LizaGazdija

Ma az egyik órám után a diákommal együtt én is elindultam, ebédet akartam szerezni A Helyről, amikor a lépcső alján, pont a kapun belül, a kukák mellett fekve találtuk az egyik házbeli nénit. Odarohantam hozzá, kérdeztem, mi történt, segítsek felállni vagy hívjak mentőt. Érthetetlenül beszélt, de végül is a diákom szerencsére kihallotta, hogy azt mondja, a lányát hívjam. Ekkor még nem tudtam eldönteni, hogy most "csak" elesett és meg van ijedve, vagy nagyobb a baj, ezért becsöngettem hozzájuk (a földszinti lakókat nem ismerem, így a nénit sem, de nagy mázlim volt, és elsőre jó csengőt nyomtam meg), a lánya kijött, pillanatok alatt világossá vált, hogy ez jó eséllyel agyvérzés, és akkor hívott mentőt. Ekkor kb. egy perc telt el attól számítva, hogy megtaláltuk a nénit, a mentő további negyed óra múlva ért ki. Közben a lány rohangált, utcai ruhát vett, összepakolta az anyukája iratait, én meg ott guggoltam, tartottam a néni fejét, amíg az új lakó (aki alattam lakik, és 8 hónapj...

Tegnap Esztivel ültünk be a Cserpesbe, majd később áttettük székhelyünket a Corvin tetőkertjébe. Ő is idegenbe szakad, igaz, nem olyan hosszú időre, mint Livi, igaz, ő nem olyan hosszú időre, de azért egy búcsú éppen indokolt  volt :) És jó volt.

- Süt a nap. - Meleg van. - Futottam két szigetkört, a térdfájásom kezdete óta először, és 66 perc alatt megvolt, igaz, most nem annyira szeret a térdem. - A Margitsziget tavasszal még szebb, mint egyébként, ha ez lehetséges. - Rájöttem, hogy a napok óta tartó csokiláz nem kizárólagosan csoki iránti vágy, hanem az történt, hogy a szervezetem megkívánta a gyümölcsöt, és amíg erre nem jöttem rá, addig jó volt neki a csoki is. Ennek megfelelően - az év első adag eprét is beszereztem, szépen félbevagdostam a tavalyi rossz élmények után, és isteni finom volt. - Ha már ott voltam, vettem némi zöldalmát is, ami szintén isteni finom. - Meg puncsszeletet, mert... Mert rossz vagyok, és az is isteni finom. - Meg krumplit, és sült krumplit ebédeltem. És nagyon jólesett. Eddig jó ez a tavasz :) Már csak a dekorációt kell hozzáigazítanom, de legkésőbb jövő hét elején az is meglesz.

Livit karácsony előtt pár nappal láttam utoljára (meg nyilván ő is engem), most meg másfél hét múlva idegenbe szakad, ezért úgy éreztük, többszörösen is indokolt a találkozás. Tegnap ejtettük meg. Az volt a terv, hogy sétálunk meg a Károlyi-kertben üldögélünk, de mivel kis híján levitte a fejünket a szél, elbuszoztunk az Urániához, ahol is beültünk a kávézóba, és jó alaposan kibeszéltük mindkettőnk dolgait. Meg pletykálni is volt időnk, persze, mert szoktunk jókat pletykálni is :) A búcsúzásnál megbeszéltük, hogy ez a búcsú nem örökre szól, de azért szükség volt rá, csúnya lett volna, ha úgy megy el április elején, hogy előtte decemberben láttuk egymást utoljára. Grillázsos marcipánszív meg valamilyen narancsos csoda. Meg egy cappuccino.

1. Beszélgetés a villamosmegállóban. Férfi: Na, akkor vasárnap megyünk hozzátok. Nő: Igen? ... Várjál, az nem jó, a Bélának távoltartásija van! 2. Később a buszra felszállt egy szellemileg sérült férfi. Két fiatal lánnyal volt, akik az ismerősei lehettek, a beszélgetésből úgy tűnt, minden kedden találkoznak. A lányok leültették a pasit, aki hamarosan üvöltve zokogott, amiért hozzáért az ülés előtti támla, el is kezdte azt rázni, és kiabált, hogy a támla megharapta. A mellette ülő, számára idegen nő ekkor elmenekült, amit mondjuk megértek, viszont nagyon tetszett a lányok reakciója: "Csak nem bánt az a támla téged! De ha akarsz, kijjebb is tudsz ülni, látod?" Teljesen kedvesen, nyugodtan. A pasi mondta nekik, hogy a körtérre megy, úgyhogy a lányok megkérdezték tőlem, a busz megáll-e ott, nehogy elkeveredjen az ismerősük, mert nekik le kell szállniuk az Astoriánál, és a busz megáll ott, szóval biztos nem lett baj. Én is az Astoriánál szálltam le, és még hallottam, ahogy bes...

aminek a végén kiderült, hogy kölcsönös a vonzalom, és lesz második is. Ezek után egész éjszaka a sráccal álmodtam. Nagyon kíváncsi leszek a folytatásra, mert azért vannak fenntartásaim bőven, de közben megnyugodtam, hogy mégsem vagyok teljesen elcseszett egy nő, akinek senki sem tetszik.

Vagy valami ilyesmi. Mindenesetre remegek az édességért, folyamatosan azt tervezgetem, mikor ehetek legközelebb kakaós csigát vagy csokit, mikor ihatok kakaót, és alig bírom kivárni a kiválasztott időpontot. Ez vajon mitől lehet?