LizaGazdija

Ez ma egy ilyen áramszünetes nap. Már a 26. is ilyen volt, csak én nem voltam itthon, ezért nem tűnt fel. Vagy talán nálam volt áram. Merthogy egyes lakásokban van, másokban nincs, és mindig cserélünk. So much fun! Így ugyanis nincs net, vagyis nem tudok rendesen dolgozni, mert nincs hol utánanéznem, ki volt Walter Payton, vagy hogy miért nevezik Chicagót "Second City"-nek. Most nyilván van áram, azért tudok a blogomon panaszkodni, de ma eddig összesen három órán át nem volt, ezt két adagban ráadásul. Fejemen a fejhallgató, hallgatom a zenét, csinálom a munkámat, egyszer csak - piff - jó hangos pattanás a fejhallgatóban, majd teljes sötétség: áramszünet. Jó játék. Viszont eszembe jutott egy vicces történet még vagy három-négy évvel ezelőttről. Július 3-án történt, ezt azért tudom, mert az Réka születésnapja. Másnap mentünk nyaralni, azt hiszem, és hatalmas vihar volt kint. Ömlött az eső, dörgött, villámlott, szóval rettenetes volt*. Gondoltam, legjobb, ha megfürdetem a kuty...

Nagy-nagy vágyam volt hónapok óta, és ma teljesült. Úgy döntöttem, nem vagyok hajlandó órát állítani, majd meglátjuk, így mikor ébredek fel. És 9 óra alvás után. Jó, először 7 után, de akkor visszacsuktam a szememet, mert 7 órát ébresztőóra mellett is tudok. De a 9 azért szép. Csak ne érezném magam úgy, mint akit agyoncsaptak. Lehet, hogy holnap is óra nélkül kelek? Hmm, hmm.

Ha működne a blogomon a kereső, meg tudnám nézni, mikor voltam utoljára pilatesen. Úgy saccolom, hogy kb. másfél éve, mert konkrét emlékem van róla, hogy akkor még együtt voltunk Tomival, de biztos vagyok benne, hogy az utolsó, vészterhes időkben rohadtul nem volt kedvem pilatesezni. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, az oktató szült egy gyereket, és karácsony előtt küldött körüzenetet, hogy karácsony alkalmából 27-én délelőtt 1100 Ft-ért lehet menni órára, ami nekünk öröm, mert a karácsonyi zabálás után kicsit mozgunk, ráadásul olcsón (alapvetően 1500 egy óra), neki meg szintén, mert kb. két hónapja nem tartott már órát, és nagyon hiányzik neki. Gondoltam, neki is jó, nekem is jó, win-win, úgyhogy elmentem. Nem sok minden változott, továbbra sem jelentenek különösebb kihívást a gyakorlatok, de kedvet kaptam hozzá, hogy néha elvegyem a DVD-met, és megcsináljam azt az edzést. Jó volt látni az oktatót is, a régi csoportom néhány tagját is. Meg még a helyet is, bár továbbra is tök kényelmetl...

Így a negyedik évad felére már elég sokat láttam mindegyik szereplőt, eléggé ismerem őket, és kialakult, kit mennyire kedvelek. A fiúk közül Chandler az abszolút nyerő, mert igaz, hogy néha kicsit nyomi, néha kicsit bunkó, de akkor is ő a legnormálisabb, utána jön Ross, aki olyan, mint egy óvodás, de azért jólelkű, végül pedig Joey, aki, szegény, annyira sötét, hogy nehezen világítanak át ezen a sötétségen az egyéb tulajdonságai. A lányok közül Monica az abszolút nyerő, mert ugyan a hajamat tépném ki egy ilyen szinten tisztaságmániás embertől, de egyébként nincs vele semmi baj, teljesen normális, aztán jön Phoebe, akit ezzel a fokú ostobaságával iszonyú nehezen viselnék, de lehet, hogy nem bírnám elviselni, viszont segítőkész és kedves, és a sor végén kullog Rachel, aki konkrétan rosszindulatú, és a rosszindulatot nem tudom tolerálni. Hát, ők a Jóbarátok. Ugyan nem oszt, nem szoroz, milyennek látom őket, de ha már így kialakult bennem ez a kép róluk, gondoltam, lejegyzem.

Ezért az alattam lévő lakásban 9-kor beindult a fúrás-faragás-kopácsolás ❤

Ma a nagynéném volt anyuéknál a párjával, valamint Nagyi egyik húga. Én olyan fáradt vagyok, hogy nem tudok már mit kezdeni magammal, szörnyű. Ma délután is aludtam, igaz, most csak kb. fél órát, de muszáj volt, mert már majdnem lefordultam a székről, és ez nem túlzás. Estére meg beállt a minidepi, mint minden évben. Azt hittem, idén elkerülhetem, de ma kiderült, hogy L. nem jön vissza Pestre a két ünnep között, csak majd valamikor január elején, és ez lehangolt. Ha visszajönne, lenne mit várni, és akkor örülnék. Így meg csak a szokásos: elszomorodtam attól, hogy vége a karácsonynak.

Ma is anyuéknál voltam, és ma jöttek Katáék meg Dani. Daniról nem tudtam, úgyhogy neki nem is vittem ajándékot, jó volt. De nem az a haragvó típus, nevetett, és hajlandó volt rá, hogy hazafelé feljöjjön hozzám, hogy átadjam az ajándékomat. Sőt még a tévémet is összerakta, úgyhogy Hetty néni karácsonyát már azon néztem :) Az ünnepi ebéd után, sőt igazából már közben a két kisfiú teljesen bepörgött, hogy menjünk bontogatni, és igazuk is volt, mert gyerekek, és a gyerekeknek a karácsony fókuszában a bontogatás áll. Igen ám, de Dani még nem volt ott, úgyhogy nem jöhetett a Jézuska. Valahogy túléltük mindannyian, míg eljött az ajándékozás ideje. És jó volt. Mindenki szépeket meg jókat kapott, úgyhogy mindenki örült :) Aztán a nap többi részében az új ajándékokkal játszottunk, illetve én beiktattam egy órányi alvást, mert teljesen készen voltam, de ez nem segített, sőt még rosszabb lett a helyzet. Nem gondoltam, hogy karácsony első napját gigantikus ásítozások közepette fogom tölteni ...