Ma is anyuéknál voltam, és ma jöttek Katáék meg Dani. Daniról nem tudtam, úgyhogy neki nem is vittem ajándékot, jó volt. De nem az a haragvó típus, nevetett, és hajlandó volt rá, hogy hazafelé feljöjjön hozzám, hogy átadjam az ajándékomat. Sőt még a tévémet is összerakta, úgyhogy Hetty néni karácsonyát már azon néztem :)
Az ünnepi ebéd után, sőt igazából már közben a két kisfiú teljesen bepörgött, hogy menjünk bontogatni, és igazuk is volt, mert gyerekek, és a gyerekeknek a karácsony fókuszában a bontogatás áll. Igen ám, de Dani még nem volt ott, úgyhogy nem jöhetett a Jézuska. Valahogy túléltük mindannyian, míg eljött az ajándékozás ideje. És jó volt. Mindenki szépeket meg jókat kapott, úgyhogy mindenki örült :) Aztán a nap többi részében az új ajándékokkal játszottunk, illetve én beiktattam egy órányi alvást, mert teljesen készen voltam, de ez nem segített, sőt még rosszabb lett a helyzet. Nem gondoltam, hogy karácsony első napját gigantikus ásítozások közepette fogom tölteni :D
Karácsonyi áhítat :)
Végre bontogathatnak a gyerekek
Az idei év legjobb ajándékkísérőjét Katáék gyártották :) (Nem név volt az ajándékon, hanem egy szív alakú kivágásba beragasztották a címzett fényképét.)
Dani nagyon örül a hermelinnek, amit apu csinált neki. Ugyanezen hermelin alól aztán ráfolyt az olaj a sálamra meg a sapkámra, amikor nálam voltunk, és az még hagyján, hogy hogy fogom megmenteni őket, de hogy milyen hermelinszagúak lettek, és én mennyire nem szeretem a hermelint...
Apunak tegnap egy Neocube nevű játékot hozott a Jézuska, amiből én ma készítettem két szívecskét. Mert nálam tényleg minden szívecskés.
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
Van több angol nyelvű csoport a Facebookon, ahol emberek rég elvesztett családtagjaikat/barátaikat kereshetik, és a kommentekben érkezik a segítség. A leggyakoribb típusú segítségkérés, amikor vér szerinti szülő keresi az örökbefogadó szülőknél felnőtt gyerekét, vagy fordítva. A kommentek között eddig csak támogató megnyilvánulásokat láttam: végezz DNS-tesztet, az eredményt töltsd fel családfakutató oldalakra, írj pontosabb adatokat, hogy kereshessünk ilyen-olyan adatbázisokban, ha pedig valaki nem tud segíteni, de valamit reagálni akar: gyönyörű kisbaba volt a fiad/lányod, szuper nevet adtál neki, kívánom, hogy sikerüljön megtalálni, és olyan legyen a nagy találkozás, amilyennek szeretnéd. A mai egyik posztban egy anya azt is megosztotta a közzel, hogy akkor adták örökbe a gyerekeit, amikor őt valamilyen függőséggel kapcsolatos bűntény miatt 3 évre leültették (15 éve). Neki is csak pozitív kommenteket írtak, és többen gratuláltak neki, amiért le tudta győzni a függőségét. Ezek után el...
Flóra idén már megkérdezte, van-e tényleg Mikulás, mert neki az osztálytársai azt mondták, hogy a felnőttek teszik a csizmába az ajándékot. Ezt Viola előtt kezdte megtárgyalni, aki nagyszerűen megoldotta a kérdést: "De hát a Mikulás egy felnőtt!" Ezzel lezártuk. Később mondtam Flórának, kérdezhet erről, de nem a húga előtt. Ma reggelre tele volt az ablakpárkány, hat főre jött ajándék (pont itt vannak a szüleim), úgyhogy Flóra újrakezdte, most diszkrétebben, hogy én voltam-e. Édes, hogy női energiát sejt a dolog mögött 😊 Szóval elárultam neki a Titkot: "A Mikulás minden felnőtt, aki szeret téged, együtt." Még megkértem, hogy Violától ne vegye el a csodavárást, ezt meg is ígérte. És nem dühös, nem is csalódott, így is tetszik neki ez a szép szokás. Emlékszem, pontosan így voltam ezzel én is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése