Néha kell egy kis áramszünet (nem)
Ez ma egy ilyen áramszünetes nap. Már a 26. is ilyen volt, csak én nem voltam itthon, ezért nem tűnt fel. Vagy talán nálam volt áram. Merthogy egyes lakásokban van, másokban nincs, és mindig cserélünk. So much fun! Így ugyanis nincs net, vagyis nem tudok rendesen dolgozni, mert nincs hol utánanéznem, ki volt Walter Payton, vagy hogy miért nevezik Chicagót "Second City"-nek. Most nyilván van áram, azért tudok a blogomon panaszkodni, de ma eddig összesen három órán át nem volt, ezt két adagban ráadásul. Fejemen a fejhallgató, hallgatom a zenét, csinálom a munkámat, egyszer csak - piff - jó hangos pattanás a fejhallgatóban, majd teljes sötétség: áramszünet. Jó játék.
Viszont eszembe jutott egy vicces történet még vagy három-négy évvel ezelőttről. Július 3-án történt, ezt azért tudom, mert az Réka születésnapja. Másnap mentünk nyaralni, azt hiszem, és hatalmas vihar volt kint. Ömlött az eső, dörgött, villámlott, szóval rettenetes volt*. Gondoltam, legjobb, ha megfürdetem a kutyát, úgyis koszos szegény, és a fürdőben nincs ablak, szóval legalább nem látom, mi folyik odakint, még ha hallom is**. Be is tettem Lizát a kádba, szépen megmostam, majd amikor elkészültünk, kivettem a kádból. Abban a pillanatban, hogy felemeltem, elment az áram. És akkor ott álltunk a koromsötét fürdőszobában, pontosabban ott álltam én, ölemben egy 16 kilós kutyával, és azon gondolkodtam, hogyan fogok kijutni azon a kicsi ajtón úgy, hogy nem verem oda Lizának semelyik részét, mert ez még világosban sem olyan könnyű, és főleg hogyan fogom megszárítani, ha nincs hajszárítóm, mivel nincs áram. Végül megoldottam valahogy, de hát csodálatos este/éjszaka volt, főleg azt a részt szerettem, amikor le kellett vinni Lizát, és ott botladoztam a koromsötét lépcsőházban három emeleten át, ami egyrészt félelmetes, másrészt meg szétizgultam a fejem, nehogy leessek a lépcsőn, mert akkor magamon kívül a kutyát is összetöröm***.
Remélem, most már kiszórakozta magát az áram és/vagy az ELMŰ****. Nekem KELL az áram!
*Egyebek mellett a vihartól is félek.
**A bojler kiválóan továbbítja a kint tomboló szélvihart. Imádom. (Nem.)
***Akkoriban már ölben kellett lépcsőzni vele az orvos javaslatára.
**** Jelen pillanatban is a ház előtt állnak két villogó kocsival, és ki-be járkálnak. So much fun, mondom én.
Viszont eszembe jutott egy vicces történet még vagy három-négy évvel ezelőttről. Július 3-án történt, ezt azért tudom, mert az Réka születésnapja. Másnap mentünk nyaralni, azt hiszem, és hatalmas vihar volt kint. Ömlött az eső, dörgött, villámlott, szóval rettenetes volt*. Gondoltam, legjobb, ha megfürdetem a kutyát, úgyis koszos szegény, és a fürdőben nincs ablak, szóval legalább nem látom, mi folyik odakint, még ha hallom is**. Be is tettem Lizát a kádba, szépen megmostam, majd amikor elkészültünk, kivettem a kádból. Abban a pillanatban, hogy felemeltem, elment az áram. És akkor ott álltunk a koromsötét fürdőszobában, pontosabban ott álltam én, ölemben egy 16 kilós kutyával, és azon gondolkodtam, hogyan fogok kijutni azon a kicsi ajtón úgy, hogy nem verem oda Lizának semelyik részét, mert ez még világosban sem olyan könnyű, és főleg hogyan fogom megszárítani, ha nincs hajszárítóm, mivel nincs áram. Végül megoldottam valahogy, de hát csodálatos este/éjszaka volt, főleg azt a részt szerettem, amikor le kellett vinni Lizát, és ott botladoztam a koromsötét lépcsőházban három emeleten át, ami egyrészt félelmetes, másrészt meg szétizgultam a fejem, nehogy leessek a lépcsőn, mert akkor magamon kívül a kutyát is összetöröm***.
Remélem, most már kiszórakozta magát az áram és/vagy az ELMŰ****. Nekem KELL az áram!
*Egyebek mellett a vihartól is félek.
**A bojler kiválóan továbbítja a kint tomboló szélvihart. Imádom. (Nem.)
***Akkoriban már ölben kellett lépcsőzni vele az orvos javaslatára.
**** Jelen pillanatban is a ház előtt állnak két villogó kocsival, és ki-be járkálnak. So much fun, mondom én.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése