Ha működne a blogomon a kereső, meg tudnám nézni, mikor voltam utoljára pilatesen. Úgy saccolom, hogy kb. másfél éve, mert konkrét emlékem van róla, hogy akkor még együtt voltunk Tomival, de biztos vagyok benne, hogy az utolsó, vészterhes időkben rohadtul nem volt kedvem pilatesezni. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, az oktató szült egy gyereket, és karácsony előtt küldött körüzenetet, hogy karácsony alkalmából 27-én délelőtt 1100 Ft-ért lehet menni órára, ami nekünk öröm, mert a karácsonyi zabálás után kicsit mozgunk, ráadásul olcsón (alapvetően 1500 egy óra), neki meg szintén, mert kb. két hónapja nem tartott már órát, és nagyon hiányzik neki. Gondoltam, neki is jó, nekem is jó, win-win, úgyhogy elmentem. Nem sok minden változott, továbbra sem jelentenek különösebb kihívást a gyakorlatok, de kedvet kaptam hozzá, hogy néha elvegyem a DVD-met, és megcsináljam azt az edzést. Jó volt látni az oktatót is, a régi csoportom néhány tagját is. Meg még a helyet is, bár továbbra is tök kényelmetlenül messze van tőlem, nem lenne kedvem hetente elvonszolni magam odáig. De örülök, hogy ma ott voltam.
Egyik kedvenc gyakorlatom, a százas
Másik kedvenc gyakorlatom, a plank - nem is olyan könnyű, mint amilyennek tűnik
Hegytartás ❤ - lábemeléssel még jobb
Lebegő ülés ❤ - pár nélkül még jobb
Felgördülés ❤ - ez mondjuk ma nem volt, hiányzott is, kíváncsi lettem volna, megy-e még
Szóval az biztosan látszik, hogy szeretem én a pilatest még mindig, csak ahhoz nem eléggé, hogy eljárjak miatta heti egyszer baromi messzire tök drágán. De most, hogy kerestem felgördülős videót, felfedeztem, hogy tele a youtube 30/45/60 perces edzésvideókkal, szóóóval jöhet a tobzódás, ha igazán hiányozni kezd a pilates :)
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
Ígértem egy harmadik részt, most következik. Flóra szereti gyakorolni a suliban tanultakat, és amióta reggelenként nem az iskolabusz viszi, hanem én, út közben játszhat tanulást a telefonomon. Ha valakinek hasznos lehet, a wordwall.net például szuper oldal, mindenféle témában ezer és ezerféle feladatot találni. Flóra nagyon szereti a szorzótáblát, ahhoz van labirintusos játék, én meg az óráimon használom, angolból és németből is király. Azon a márciusi reggelen is épp mobilon szorzótáblázott a hölgy. Eggyel a megálló k előtt kezdtem el mondani, hogy kérem a telefont, mindjárt leszállunk, de mivel ez a játék ügyességi és gyorsasági is, nem volt könnyű megválni tőle. Olyannyira, hogy már állt a metró, amikor kikaptam a kezéből a telefont, hogy gyorsan le tudjunk ugrani. Épp felléptünk a mozgólépcsőre, amikor felkiáltott a gyerek: - Hol van a táskám? Gyorsan ránéztem a hátára, majd a kezemre, de nem nyertem. Nem vettem észre, hogy kibújt a pántból, sosem szokott. Ekkor visszafordultunk, é...
Előkerül néha még ma is az a sztori, amikor még alsóban egyszer reggel 7-kor, a legnagyobb kapkodás közepén, induláskor jelentettem be, hogy környezetismeret órára kell egy paprika meg egy paradicsom. Aznap. Anyu széttárta a kezét, épp nem volt otthon egyik sem. Kértem, menjen el a boltba venni, ezen nevetett, reggel 7-kor ilyen plusz kirándulásokra nem volt idő. Erre elpityeredtem, hogy fekete pontot fogok kapni. Anyu válasza: "Majd legközelebb nem aznap reggel szólsz, hanem időben." Emlékszem, úton a suliba becsengettem egy kedves nénihez, akivel hazafelé beszélgetni szoktam. Neki jó nagy veteményese volt, de nem tudott segíteni. Nem tudom, végül megkaptam-e a fekete pontot, de az megmaradt, milyen stressz volt aznap reggel bemenni a suliba. Képzelhetitek, micsoda nosztalgikus élmény volt, amikor este fél 9-kor, villanyoltás után, a Bóbita közben egyszer csak megszólalt Viola az ágyból a tök sötétben: "Anya, holnapra falevelet kell vinni az oviba!" Fejem először:...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése