LizaGazdija

Ma a nagynéném volt anyuéknál a párjával, valamint Nagyi egyik húga. Én olyan fáradt vagyok, hogy nem tudok már mit kezdeni magammal, szörnyű. Ma délután is aludtam, igaz, most csak kb. fél órát, de muszáj volt, mert már majdnem lefordultam a székről, és ez nem túlzás. Estére meg beállt a minidepi, mint minden évben. Azt hittem, idén elkerülhetem, de ma kiderült, hogy L. nem jön vissza Pestre a két ünnep között, csak majd valamikor január elején, és ez lehangolt. Ha visszajönne, lenne mit várni, és akkor örülnék. Így meg csak a szokásos: elszomorodtam attól, hogy vége a karácsonynak.

Ma is anyuéknál voltam, és ma jöttek Katáék meg Dani. Daniról nem tudtam, úgyhogy neki nem is vittem ajándékot, jó volt. De nem az a haragvó típus, nevetett, és hajlandó volt rá, hogy hazafelé feljöjjön hozzám, hogy átadjam az ajándékomat. Sőt még a tévémet is összerakta, úgyhogy Hetty néni karácsonyát már azon néztem :) Az ünnepi ebéd után, sőt igazából már közben a két kisfiú teljesen bepörgött, hogy menjünk bontogatni, és igazuk is volt, mert gyerekek, és a gyerekeknek a karácsony fókuszában a bontogatás áll. Igen ám, de Dani még nem volt ott, úgyhogy nem jöhetett a Jézuska. Valahogy túléltük mindannyian, míg eljött az ajándékozás ideje. És jó volt. Mindenki szépeket meg jókat kapott, úgyhogy mindenki örült :) Aztán a nap többi részében az új ajándékokkal játszottunk, illetve én beiktattam egy órányi alvást, mert teljesen készen voltam, de ez nem segített, sőt még rosszabb lett a helyzet. Nem gondoltam, hogy karácsony első napját gigantikus ásítozások közepette fogom tölteni ...

Mentem haza anyuékhoz délelőtt, és felszállt a buszra egy rendkívül ellenszenves család. Harsány, kulturálatlan, ötvenes apuka, szerintem jóval fiatalabb, csinos anyuka, tíz év körüli kislány. Azt a beszélgetést! Apuka: Megint odarendelt minket a Mama délre, aztán kaja csak egyre lesz, pedig én már most éhes vagyok! Mindig ezt csinálja! Még karácsonykor is! Anyád meg lusta volt elmenni ajándékot venni a Mamának, úgyhogy becsomagolta neki azt, amit tőlem kapott! (Anyukától közbevetés, de nem hallom, mit mond, mert ő halkan beszél, ellentétben a férjével, aki üvölt.) Ne magyarázzál! Azt én neked vettem, nem a Mamának! Ilyen bunkó vagy! Azt én neked vettem! Komolyan mondom, nem is szeretnék belegondolni, milyen lehet olyan családban felnőni, ahol a karácsonynak is ez a lefolyása, hogy fröcsögünk mindenkire, tojunk a családtagjainkra, és az anyánknak/anyósunknak becsomagoljuk azt, amit mi kaptunk, mert nem fér bele, hogy esetleg szeretettel gondoljunk rá, és eltöprengjünk rajta, minek ...

Eleinte azon gondolkodtam, hogy itthon maradok ma, egyedül leszek, mert én itt lakom, akkor is, ha egyedül, és ráadásul még ajándékozás élményem is lesz, mert hát ott van a molykarácsonyi csomagom, azt majd ki lehet bontani. Anyukám erre azt reagálta, hogy erre nem tud mit mondani, és azt csinálok, amit akarok (ez utóbbit nem sértetten ám, hanem tökéletesen nyugodtan), Blanka megijedt, azt mondta, ő nem fog tudni teljes átéléssel karácsonyozni abban a tudatban, hogy egyedül vagyok itthon (mondtam, hogy BFF), majd végül egy harmadik ember meggyőzött: Magyarországon december 24. "A" karácsony, menjek szépen haza a szüleimhez, ünnepeljek velük. Úgyhogy a tervezett 9 órai kelés helyett 10-kor kivakartam magam az ágyból, bár akkor sem könnyen, megreggeliztem, beszereztem egy ajándék utolsó hozzávalóját, amit korábban jól elfelejtettem, majd megnéztem a Mixed Nuts című film 90 percéből 70-et, és közben becsomagoltam a mai és holnapi ajándékokat, mert úgy döntöttem, a holnapiakat ...

A Reszkessetek, betörők! második részében mondja Kevinnek a galambos asszony, hogy karácsonykor a jótett duplán számít. Gondolom, úgy logikus, hogy akkor a rosszindulat is.

Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek! Azoknak is, akik ezt a napot is arra használják, hogy másokat ekézzenek, például a Facebookon, vicces mémekkel :)

Vasárnap olyan, de olyan kiskarácsony volt itt, hogy hűha :) Reggel befejeztem még a konyha nagytakarítását, mert hát a karácsony csak fullra kitakarított lakásba jön, de ezt már meséltem. Délben L-lel kimentünk a Vörösmarty térre, és végignéztük a vásárt, már amennyire a tömegtől lehetett, mégpedig kézen fogva, és egészen úgy éreztem, mintha nem is velem történne, annyira szürreálisnak hatott, mert annyira régen volt már ilyen. Ittunk forralt bort is, pedig nem is szeretem a bort, de az most a projekt, hogy megszokom az alkohol ízét, és így tudok majd inni legalább társaságban, mert tényleg milyen már, hogy soha nem iszom. Aztán elsétáltunk az Oktogonra, vettem fagyöngyöt, aztán egyikünk erre, másikunk arra. Én még bementem a Cserpesbe ebédért, ahol is egy lány, akivel nem is szeretjük egymást, sütikirálynőnek szólított. Azt értitek? Sütikirálynőnek . Ennyire örült a sütinek, amit vittem nekik. Én meg ezen teljesen meghatódtam. Itthon még gyorsan elvégeztem az utolsó simításokat*, a...