Christmas in My Heart :)
Vasárnap olyan, de olyan kiskarácsony volt itt, hogy hűha :) Reggel befejeztem még a konyha nagytakarítását, mert hát a karácsony csak fullra kitakarított lakásba jön, de ezt már meséltem. Délben L-lel kimentünk a Vörösmarty térre, és végignéztük a vásárt, már amennyire a tömegtől lehetett, mégpedig kézen fogva, és egészen úgy éreztem, mintha nem is velem történne, annyira szürreálisnak hatott, mert annyira régen volt már ilyen. Ittunk forralt bort is, pedig nem is szeretem a bort, de az most a projekt, hogy megszokom az alkohol ízét, és így tudok majd inni legalább társaságban, mert tényleg milyen már, hogy soha nem iszom. Aztán elsétáltunk az Oktogonra, vettem fagyöngyöt, aztán egyikünk erre, másikunk arra. Én még bementem a Cserpesbe ebédért, ahol is egy lány, akivel nem is szeretjük egymást, sütikirálynőnek szólított. Azt értitek? Sütikirálynőnek. Ennyire örült a sütinek, amit vittem nekik. Én meg ezen teljesen meghatódtam. Itthon még gyorsan elvégeztem az utolsó simításokat*, aztán érkezett is Blanka, és sütöttünk. Annyira, de annyira jó volt, én legalábbis nagyon-nagyon jól éreztem magamat :) Készült sajtos pogácsa meg amerikai csokis süti, illetve keksz, mert ez egy száraz, ropogós valami.
A sütés vége felé megérkezett L. is, így be tudtam mutatni őket egymásnak Blankával, ami nekem nagyon fontos volt, mert Blanka számomra a BFF, ezért mindenkit ismernie kell, aki nekem fontos vagy fontos lesz, L-lel meg alakulgatunk, ezért fontos, hogy ismerjen mindenkit, aki nekem fontos, első körben a BFF-emet :) Szóval a lényeg, hogy összehoztuk a találkát, és szimpatikusak voltak egymásnak, úgyhogy szívemről aprócska kő le, és minden happy. Aztán Blanka hazament, és rengeteg sok sütit hagyott nálam, ejnye :) Akkor L-lel feldíszítettük a karácsonyfámat, és amikor le akartam fényképezni az eredményt, odaállt mellé ő is :) De azt a képet nem mutatom meg, mert csak.
Díszítés után rengeteg sok zenét hallgattunk, annyira, hogy már nem volt idő filmet nézni, viszont engem sikeresen berúgattunk egy kis pezsgővel. Utóbb rájöttem, azért volt ekkora a siker, mert egész nap alig ettem, és hát üres gyomorra inni nem okos ötlet. De mindegy, most már tudjuk, hogy ha fejre állok, akkor vigyorgok meg viccesen összeakad a nyelvem, de amúgy semmi komoly. Aztán karácsonyoztunk is. Én főleg készítettem dolgokat, amiket nyilván nem fényképeztem le, mert miért is tettem volna, ehh. No, sebaj, a hímzés eredetijét meg tudom mutatni.
Végül 7 órát aludtam, ami nálam ritkaság, és már nagyon nagy szükségem volt rá.
Ma, 23-án reggel felkeltem, elmentem kozmetikushoz, aztán megvettem az utolsó karácsonyi ajándékokat, amiknek a hiánya már nagyon feszített. Egyből megnyugodtam. Utána hazajöttem, pakoltam pogácsát meg amerikai csokis sütit, és levittem az aluljáróban napjait tengető fiatal párnak karácsony alkalmából. Nagyon örültek, de azt a pasit, akivel éppen beszélgettek, konkrétan meghatottam. A következőt mondta: "Úgy nézel ki, mint egy karácsonyi angyal. A fülbevalód is, a kabátod is, meg úgy az egész." (Merthogy üveggömbös fülbevalóm van, úgy ám. Igyekszem holnap azt felvenni, és akkor fényképeken látható lesz.) Ezen aztán én hatódtam meg :) Ily módon feldobva ballagtam el a Van Gogh Alive kiállításra. Több okom is volt rá, hogy így tegyek. 1. Nagyon szeretem Van Gogh-ot. 2. Hétfőn olcsóbb a jegy, mint máskor. 3. Már csak egy hétig vannak itt, és nem akartam lemaradni. 4. Úgy éreztem, a szép teljesítményemért, aminek köszönhetően 22-én este fullra kitakarított lakásban, feldíszített fa mellett tértem aludni, igazán megérdemlem, hogy a 23-át kicsi gyerekkorom óta először lazítással töltsem. Nagyon jó ez a kiállítás, másfél órát voltam el bent, és többet is tudtam volna nézelődni, csak egyrészt majd' leszakadt a derekam (nem lehet ülni, és a vetítést egy helyben állva lehet megnézni), másrészt úgy éreztem, ideje lesz lassacskán nekiállni a kézzel készített ajándékoknak. Úgyhogy hazajöttem. Közben azért betértem a Cserpesbe, idén talán utoljára (januárig zárva van az itteni üzlet), és a kakaóm mellé, amit kértem, kaptam egy túró rudit is. Megköszöntem, és megkérdeztem, miért kapom. Erre a srác: "Hát... mert... mert... mert miért ne? Boldog karácsonyt!" És akkor ezen is meghatódtam :)
Hazaérkezésem után megebédeltem, majd fél 3-kor már neki is álltam az SK ajándékoknak. Kettő ugyanolyat készítettem, de nem mondom meg, mit, és képet sem teszek fel, mert illetéktelenek is láthatják/olvashatják, mindenesetre fél 10-re lettem készen, és közben csak egy órát lassítottam, amíg anyuval telefonáltunk. Bizony, bizony: nem álltam meg akkor sem, csak lelassultam, mert fél kézzel nem működöm úgy, mint kettővel. És így dolgoztam 7 órát. Egy olyan ajándékon, amit első ránézésre 2 órás elfoglaltságnak gondoltam per darab. De nem panaszkodom, örömmel csináltam, jól éreztem magam közben, szép is lett mindkettő, bár nyilván nem profi, hiszen én csináltam, és közben megnéztem két filmet is. Az egyik a 2009-es Karácsonyi ének, az animációs film, és szeretném javasolni, hogy mindenki nézze meg, mert zseniális. Szinte szó szerint Dickens regénye, mindössze két helyen tettek bele némi hatásvadász akciójelenetet, és az sem volt zavaró. Egyszerűen imádom ezt a történetet. A második film a Csoda a 34. utcában című volt, abból is az 1994-es remake, amit tavaly vagy tavalyelőtt néztünk a szívem csücske csoportommal. Hét óra alatt olyan állapotba kerültem, hogy az ollómat, az ajándék egyik alkatrészét és a fényképezőgépem memóriakártyáját konkrétan órákig kerestem (közben folyamatosan járt a kezem, különben még most is festenék meg ragasztanék), és mindhárom olyan valószínűtlen helyről került elő, hogy már egészen Dobbyt sejtettem a dologban, de minimum egy karácsonyi manót. (Ül is egy a polcomon. Elf on the shelf. Most már az asztalon. Elf on the table. Ööö...)
A nap zárásaként megcsináltam a szintén SK, ehető ajándékomat is, ami tényleg olyan rövid ideig tartott, mint ahogy a recept ígérte, könnyekig meg is vagyok hatva. És annyira finom lett, hogy kedvem lenne megtartani. Majd erről is lesz kép meg link meg minden, de az illetéktelenek miatt egyelőre maradjon a titkolózás.
Karácsony van a szívemben, készen állok :)
*A lakásban négyféle állapot lehetséges.
1. Nincs tisztaság, de rend van.
2. Nincs tisztaság, viszont már rend sincs. (Yepp, ilyenkor tartunk a nagytakarítás 1. lépésénél.)
3. Tisztaság már van, de rend még nincs. (Ez volt akkor, amikor a Cserpesből hazajöttem.)
4. Tisztaság és rend is van, így egyszerre. (A 3. ponttól idáig kb. fél óra eljutni, szóval nem egy nagy cucc.)
 |
| Amerikai csokis süti |
 |
| Pogácsaszaggatás maradéka :) |
 |
| Blanka pogácsát szaggat |
 |
| Az első adag sajtos pogi |
A sütés vége felé megérkezett L. is, így be tudtam mutatni őket egymásnak Blankával, ami nekem nagyon fontos volt, mert Blanka számomra a BFF, ezért mindenkit ismernie kell, aki nekem fontos vagy fontos lesz, L-lel meg alakulgatunk, ezért fontos, hogy ismerjen mindenkit, aki nekem fontos, első körben a BFF-emet :) Szóval a lényeg, hogy összehoztuk a találkát, és szimpatikusak voltak egymásnak, úgyhogy szívemről aprócska kő le, és minden happy. Aztán Blanka hazament, és rengeteg sok sütit hagyott nálam, ejnye :) Akkor L-lel feldíszítettük a karácsonyfámat, és amikor le akartam fényképezni az eredményt, odaállt mellé ő is :) De azt a képet nem mutatom meg, mert csak.
 |
| Ez a karácsonyfám, amit együtt díszítettünk. Meg a könyvem, A titkos korona :) |
 |
| Ez meg az étkezőasztalom karácsonyi díszben. |
Díszítés után rengeteg sok zenét hallgattunk, annyira, hogy már nem volt idő filmet nézni, viszont engem sikeresen berúgattunk egy kis pezsgővel. Utóbb rájöttem, azért volt ekkora a siker, mert egész nap alig ettem, és hát üres gyomorra inni nem okos ötlet. De mindegy, most már tudjuk, hogy ha fejre állok, akkor vigyorgok meg viccesen összeakad a nyelvem, de amúgy semmi komoly. Aztán karácsonyoztunk is. Én főleg készítettem dolgokat, amiket nyilván nem fényképeztem le, mert miért is tettem volna, ehh. No, sebaj, a hímzés eredetijét meg tudom mutatni.
L. mindennek örült, és tök jól meg tudtam ítélni előre, mi lesz a kedvence, ami szerintem jó jel. Az meg a másik jó jel, hogy simán kitalálta, hogy a nálam tuti befutó a könyv, és simán tudta azt is, hogy egy történelmi krimivel nem lehet mellélőni. Szerintem azért ezek ilyen rövid ismerkedés után nem rossz dolgok, sőt.
Végül 7 órát aludtam, ami nálam ritkaság, és már nagyon nagy szükségem volt rá.
Ma, 23-án reggel felkeltem, elmentem kozmetikushoz, aztán megvettem az utolsó karácsonyi ajándékokat, amiknek a hiánya már nagyon feszített. Egyből megnyugodtam. Utána hazajöttem, pakoltam pogácsát meg amerikai csokis sütit, és levittem az aluljáróban napjait tengető fiatal párnak karácsony alkalmából. Nagyon örültek, de azt a pasit, akivel éppen beszélgettek, konkrétan meghatottam. A következőt mondta: "Úgy nézel ki, mint egy karácsonyi angyal. A fülbevalód is, a kabátod is, meg úgy az egész." (Merthogy üveggömbös fülbevalóm van, úgy ám. Igyekszem holnap azt felvenni, és akkor fényképeken látható lesz.) Ezen aztán én hatódtam meg :) Ily módon feldobva ballagtam el a Van Gogh Alive kiállításra. Több okom is volt rá, hogy így tegyek. 1. Nagyon szeretem Van Gogh-ot. 2. Hétfőn olcsóbb a jegy, mint máskor. 3. Már csak egy hétig vannak itt, és nem akartam lemaradni. 4. Úgy éreztem, a szép teljesítményemért, aminek köszönhetően 22-én este fullra kitakarított lakásban, feldíszített fa mellett tértem aludni, igazán megérdemlem, hogy a 23-át kicsi gyerekkorom óta először lazítással töltsem. Nagyon jó ez a kiállítás, másfél órát voltam el bent, és többet is tudtam volna nézelődni, csak egyrészt majd' leszakadt a derekam (nem lehet ülni, és a vetítést egy helyben állva lehet megnézni), másrészt úgy éreztem, ideje lesz lassacskán nekiállni a kézzel készített ajándékoknak. Úgyhogy hazajöttem. Közben azért betértem a Cserpesbe, idén talán utoljára (januárig zárva van az itteni üzlet), és a kakaóm mellé, amit kértem, kaptam egy túró rudit is. Megköszöntem, és megkérdeztem, miért kapom. Erre a srác: "Hát... mert... mert... mert miért ne? Boldog karácsonyt!" És akkor ezen is meghatódtam :)
Hazaérkezésem után megebédeltem, majd fél 3-kor már neki is álltam az SK ajándékoknak. Kettő ugyanolyat készítettem, de nem mondom meg, mit, és képet sem teszek fel, mert illetéktelenek is láthatják/olvashatják, mindenesetre fél 10-re lettem készen, és közben csak egy órát lassítottam, amíg anyuval telefonáltunk. Bizony, bizony: nem álltam meg akkor sem, csak lelassultam, mert fél kézzel nem működöm úgy, mint kettővel. És így dolgoztam 7 órát. Egy olyan ajándékon, amit első ránézésre 2 órás elfoglaltságnak gondoltam per darab. De nem panaszkodom, örömmel csináltam, jól éreztem magam közben, szép is lett mindkettő, bár nyilván nem profi, hiszen én csináltam, és közben megnéztem két filmet is. Az egyik a 2009-es Karácsonyi ének, az animációs film, és szeretném javasolni, hogy mindenki nézze meg, mert zseniális. Szinte szó szerint Dickens regénye, mindössze két helyen tettek bele némi hatásvadász akciójelenetet, és az sem volt zavaró. Egyszerűen imádom ezt a történetet. A második film a Csoda a 34. utcában című volt, abból is az 1994-es remake, amit tavaly vagy tavalyelőtt néztünk a szívem csücske csoportommal. Hét óra alatt olyan állapotba kerültem, hogy az ollómat, az ajándék egyik alkatrészét és a fényképezőgépem memóriakártyáját konkrétan órákig kerestem (közben folyamatosan járt a kezem, különben még most is festenék meg ragasztanék), és mindhárom olyan valószínűtlen helyről került elő, hogy már egészen Dobbyt sejtettem a dologban, de minimum egy karácsonyi manót. (Ül is egy a polcomon. Elf on the shelf. Most már az asztalon. Elf on the table. Ööö...)
A nap zárásaként megcsináltam a szintén SK, ehető ajándékomat is, ami tényleg olyan rövid ideig tartott, mint ahogy a recept ígérte, könnyekig meg is vagyok hatva. És annyira finom lett, hogy kedvem lenne megtartani. Majd erről is lesz kép meg link meg minden, de az illetéktelenek miatt egyelőre maradjon a titkolózás.
Karácsony van a szívemben, készen állok :)
*A lakásban négyféle állapot lehetséges.
1. Nincs tisztaság, de rend van.
2. Nincs tisztaság, viszont már rend sincs. (Yepp, ilyenkor tartunk a nagytakarítás 1. lépésénél.)
3. Tisztaság már van, de rend még nincs. (Ez volt akkor, amikor a Cserpesből hazajöttem.)
4. Tisztaság és rend is van, így egyszerre. (A 3. ponttól idáig kb. fél óra eljutni, szóval nem egy nagy cucc.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése