Szenteste

Eleinte azon gondolkodtam, hogy itthon maradok ma, egyedül leszek, mert én itt lakom, akkor is, ha egyedül, és ráadásul még ajándékozás élményem is lesz, mert hát ott van a molykarácsonyi csomagom, azt majd ki lehet bontani. Anyukám erre azt reagálta, hogy erre nem tud mit mondani, és azt csinálok, amit akarok (ez utóbbit nem sértetten ám, hanem tökéletesen nyugodtan), Blanka megijedt, azt mondta, ő nem fog tudni teljes átéléssel karácsonyozni abban a tudatban, hogy egyedül vagyok itthon (mondtam, hogy BFF), majd végül egy harmadik ember meggyőzött: Magyarországon december 24. "A" karácsony, menjek szépen haza a szüleimhez, ünnepeljek velük.

Úgyhogy a tervezett 9 órai kelés helyett 10-kor kivakartam magam az ágyból, bár akkor sem könnyen, megreggeliztem, beszereztem egy ajándék utolsó hozzávalóját, amit korábban jól elfelejtettem, majd megnéztem a Mixed Nuts című film 90 percéből 70-et, és közben becsomagoltam a mai és holnapi ajándékokat, mert úgy döntöttem, a holnapiakat is kiviszem anyuékhoz már ma, mert ha a holnapot már eleve a fa alatt kezdik, akkor kisebb lesz a Jézuska esélye a lebukásra*.

Anyuék 2-re hívtak, negyed 2-kor szóltam nekik, hogy ebből biztosan nem lesz 2. Ekkor szétálló hajjal, fürdőköpenyben álltam, éppen végére értem a csomagolásnak. Hogy tud a csomagolás ilyen időigényes lenni? És idén ráadásul nem is kellett sok ajándékot csomagolnom, mert főleg apróságokkal készültem. Bah. Végül 3/4 3-ra azért csak odaértem, segítettem egy icipicit takarítani, aztán anyuval feldíszítettük a fát. Óriási az a fa, nem is 10 perces munka volt, az enyémmel ellentétben :D

Akkora az a fa, hogy létráról díszítettük. Igaz, egy asztalon áll, de akkor is. Az enyém is asztalon áll, aztán csak olyan magas, mint én.

Anyu SK dísze a szobám ajtaján

Karácsonyi kisasztal

Még egy dísz

Karácsonyi vacsora

6-kor vacsoráztunk. Én teljesen elszoktam ettől, hogy több fogásos étkezés, hiába próbáltam kis adagokat enni. A végén, amikor apu elkezdte sorolni, miket ettünk, mondtam, hogy inkább ne beszéljünk most erről, annyira megviselt a dolog :D Volt halászlé, töltött káposzta és sült hal krumplisalátával. Meg még háromféle hús és húsleves, csak azokból nem ettem. Ja, meg süti: gyümölcskenyér, túrós krémes meg mézeskalács, és igen, ezeket anyu sütötte. Meg pogácsa és amerikai csokis süti. Ittam görög mazsolabort, egész keveset, tényleg kb. két ujjnyit, de nem esett jól. Viszont ittam rengeteg kólát is, nagyon csúnyán nézne rám a fogorvos, ha tudná**.

Vacsora után megérkezett a Jézuska. Nagyon bőkezű Jézuska járt idén (is...). Én például, képzeljétek, kaptam egy tévét. Mert bár nem nézek tévét, de a filmeket szeretem, és ez a tévé pendrive-val is kommunikál, ami azt jelenti, hogy szépséges, nagy képernyőn tudom ezután megtekinteni a filmeket. És akkor kaptam mellé egy pendrive-ot is, hogy tudjam min odahurcolni a megnéznivalót. Ki is próbáltuk, és nagyon-nagyon fogjuk egymást szeretni, úgy érzem :)

Ezt a képet azért, mert megfigyelhető rajta a karácsonyi gömbös fülbevalóm

Ezt meg azért, mert megfigyelhető rajta a fa is meg én is.

Végül 9-kor jöttem haza. Anyuék kikísértek a buszmegállóba, mondván, látni szeretnék, hogy tényleg felszállok a buszra :P :) Igazából szerintem azért, mert sötét is volt, meg éjszakai menetrend is délután 4 óta, meg mert szeretnek és féltenek. Azon elnevetgéltünk, mennyire vicces már, hogy soha olyan hamar haza nem érek tőlük, mint az éjszakai busszal. De most tényleg: normális menetrendnél át kell szállnom egyszer, és legalább 40 perc, mire hazaérek, így meg felszállok gyakorlatilag a ház előtt, leszállok gyakorlatilag a ház előtt, és az egész megvan fél óra alatt.

Aztán még itthon is jézuskáztam, ez egy ilyen év. Hogy én mennyi rengeteg könyvet kaptam idén, hajjaj... :) De az jó, a könyv jó, szeretem :) És jövőre sokkal kevesebb kihívásra jelentkezem, mint eddig, például kapásból kihagyom a várólista-csökkentést, mert úgy érzem, nem normális, hogy időre olvasok. Nekem az olvasás a hobbim, és nem akarom magam stresszelni ilyen hülyeségekkel, hogy úristen, ezen hónap azon napjáig még ennyi meg annyi könyvet kell elolvasnom, mert különben. Nem. Szépen olvasom, amihez kedvem van, mint régen, a Moly előtti időkben. Igaz, most még a könyvmolypárbajra jelentkeztem, de főleg azért, mert azt idén buktam (elnéztem a határidőt :D), és szeretném még egyszer teljesíteni, ha már tavaly sikerült, de többet abban sem veszek részt. Többeknél olvastam már, hogy idővel lecseng a kihívásmánia, és úgy tűnik, nálam ez olyan két és fél év után érkezett el. Ideje volt, azt hiszem.

Most meg alvás. Aztán holnap reggel egy kis karácsonyi lusti, majd anyuéknál karácsony Katáékkal. Már alig várom :)

*Talán két éve csörtetett be a két izgatott gyerek a szobába, miközben a csomagokat rendezgettem. Jó volt nekik megmagyarázni, hogy úgy izgulok, hogy már most keresem, melyik ajándékon van az én nevem. Furán néztek ugyan, de úgy voltam vele, inkább gondoljanak tökhülyének, mint hogy 2 meg 4 évesen odalegyen a varázs.
** Egyébként sem merek a szeme elé kerülni, mert iszonyú régen voltam, pedig nem engedhetem meg magamnak, hogy ne járjak, sajnos, mert a jobb oldalon annyira kicsinálta a szomszédját a bölcsességfogam, és a bal alsó is szépen szuvasodik, ahelyett, hogy kinőne gond nélkül. Utálom a bölcsességfogakat. Karácsonykor is, csak akkor kevésbé intenzíven.