LizaGazdija

Vannak azért vicces pillanatok. Például a mai részben a tűzijáték ultragagyi volt: valami tűzijáték felvételét montírozták bele a részbe, majd közelről vették, mennyire idétlen arcot vágnak a gyerekszereplők, amint megpróbálják elképzelni, hogy most egy szép tűzijátékot látnak. Aztán az se volt éppen utolsó élmény, amikor Laura szájából elhangzott a következő mondat: "Ő olyan, mint a Cinderella mesében a gonosz mostoha." Jáj. Azért ez még az internetmentes időkben is megoldható feladatnak számított, még a középszótár is tudja, hogy kicsoda Cinderella. (Ezt onnan tudom, hogy ötödikes-hatodikos koromban, angolos pályafutásom és a sorozat vetítésének kezdetén fél délutánokat töltöttem azzal, hogy szótároztam: kikerestem neveket, címeket - azt a párat, ami benne van -, földrajzi helyek nevét, és rácsodálkoztam, hogy Carrie a Caroline becézése, ami Karolina, Charles meg Károly, és a becézése Charlie, míg Willie William, ami magyarul Vilmos. De szép idők is voltak azok, amikor ezze...

Sőt még dolgozni is el tudtam menni. Sőt még a munka utáni két továbbképzésre is. Az ember mindig tanul valami újat: a hapikázik szó jelentése eszik. Számomra a hapi az kizárólag férfit jelentett eddig, míg eszik jelentésben a hamikázik szót ismertem. Azért nem vagyok szomorú, hogy jön a hétvége. Nagyon kicsit talán pihenek is majd, de főzök káposztás tésztát, desszertnek kókusztekercset, és lehet, hogy még kölcsönkérem Marcit is egy-két sétára. Ma este is így tettem, mert éreztem a lábamban a mehetnéket, tudtam, hogy hat körül fogok nekivágni a Duna-partnak, és gondoltam, akkor már miért ne vinném el a kutyát, legalább annyival kevesebbet kell vele kirándulni a többi gazdinak. Most meg majd valami értelmetlent fogok csinálni, mondjuk filmet nézek, vagy ilyesmi. Alig várom!

Ma is volt tanítványos sztori. Ma találkoztam először a lánnyal, 11-re beszéltük meg a találkozót. 3/4 11-kor nagy vígan jöttem hazafelé, és láttam, hogy áll itt a kapuban egy lány. Megkérdeztem, vár-e valakit, válasz: "Neem, csak egy ismerősömet." Én erre feljöttem. Beléptem az ajtón, letettem a táskámat, és már csörgött is a telefonom: a tanítvány hívott, hogy megérkezett. 10:46-kor. Soha nem fogom megérteni, miért gondolják sokan, hogy negyed órával a megbeszélt időpont előtt érkezni oké, én mindenesetre ilyenkor sétálok a környéken, és max. az időpont előtt 3-4 perccel csöngetek be, de hát ez én vagyok. Szóval leballagtam, és kiderült, hogy az a lány a tanítvány, akivel találkoztam a kapuban. Persze, szívesen másztam meg kétszer a három emeletet tök fölöslegesen, hiszen még fiatal vagyok és fitt. A második érdekesség az volt, amikor csizmában akart bejönni a szobába. Odakint bokáig ér a sár. Mindegy, ez nem olyan szörnyű, megkértem, hogy vegyen papucsot, megtette. Csa...

hogy mostantól nem terhelem az olvasókat a molyos szerencsesütikkel. Nyitottam inkább nekik egy polcot a molyon, oda fogom összeszedni őket. A mait még itt is megosztom azért: "Csak az nem fél, akinek nincs fantáziája!" (Hámori Tibor: Piszkos Fred és a többiek) Ebben mindenesetre van valami. Közben sikerült elővarázsolni a telefonomból azt a képet, amit meg akartam mutatni Marciról, és még továbbiakat is találtam. Mindegyiken van hó, úgyhogy öröm őket nézni. Galambok és sirályok, talán még karácsonykor Játszik, lehet, hogy szintén karácsonykor Mint fent Egy-két hete egy esti sétán futott felém így. Mit futott, ügetett! Nem tudom, látszik-e, mindenesetre a sok-sok sirály a lényeg a képen. Dugig volt velük a park. Ha egyszer elmegyek innen, olyan helyen fogok élni, ahol télen van hó. De nem úgy, mint itt, hogy háromszor két napig, hanem novembertől februárig folyamatosan. Sokan attól lesznek lehangoltak, hogy még mindig tél van, én meg attól, hogy ...

- A hó nagy része elolvadt, szakad az eső, és én NEM VOLTAM a Normafánál csúszkálni az idén. - Megbeszéljük a tanítvánnyal, hogy negyed órával előbb jön, mert neki az úgy kényelmesebb, meg nekem is, mert negyed órával előbb el kell indulnom, negyed 3-kor. Erre megérkezik pontban fél 2-kor, és kérdezi, hogy akkor nekem ugye el kell mennem fél 3-kor, mire mondom, hogy NEM, fél 3-RA kell ott lennem, ahova megyek, ezért is beszéltük meg, hogy NEGYED 2-re jön, ugyebár. Válasz: igen, tudja, csak elment enni, mert éhes volt. De nem baj, majd legközelebb akkor ennyivel tovább marad. - Erről eszembe jut a tegnapi tanítvány. Megbeszéltük, hogy 3-ra érek haza (MINDIG), ezért negyed 4-re jöjjön, mert akkor esetleg tudok venni addig levegőt, meg esetleg ebédelnék is valamit, így a reggel 7-es reggeli után. Ehhez képest MINDIG megérkezik 3-ra, és azt mondja, hogy ja, nem emlékezett, hogy negyed 4-ről beszéltünk. De tegnap értük el a topot, ezt már nem lehet hova fokozni, azt hiszem. Felhív 14:55-k...

Amióta nem vagyok gyerek, csak úgy tippelem, mikor van farsang, meg ráérzek a kisgyerekes ismerősök facebookon megosztott képei alapján. Idén pont eltaláltam: vasárnap, amikor Blanka jött, sütöttünk egy jó kis túrófánkot, és később kiderült, hogy pont farsangvasárnap tettük ezt. Egész jó lett. Még anyuék is megdicsérték! Tegnap délután áthoztam a kutyát. Előtte elmentünk sétálni, és találkoztunk egy nagyon szimpi kutyagazdival, és úgy tűnt, mi is szimpik vagyunk neki. Éppen amikor összefutottunk, Marci olyat mutatott be, amit talán még nem is láttam tőle, és többet nem is szeretnék látni: nekiesett egy kiskutyának. Vagy lemaradtam az előzményről, vagy nem volt előzmény, de nekem kicsit valószínűbbnek tűnik a második lehetőség, mert folyton a kutyán a szemem, ha sétálunk, és ez tegnap sem volt másképp. Azt láttam, hogy a kiskutya (még egy tacskónál is kisebb, annyira kicsi) odament Marcihoz, majd a következő pillanatban Marci leteperte, és rém ijesztő morgások közepette úgy t...

Nem minden esetben jó ötlet Valentin-napi órát tartani csoportoknak, sőt kifejezetten kínos is lehet. "Játszani kék tenger peremén ragyogó kavicsokkal." (Weöres Sándor: Egysoros versek) Az most jó lenne. Tegnap sushit ettem a koreai kislányoknál, életemben először fordult elő ilyesmi, és nagyon-nagyon jó volt, rá tudnék szokni. De ma estére elmúlt a jókedvem, pedig még a kutya is itt van vendégségben két napra, és a galérián aludtam tegnap, meg ma is ott fogok, azt hiszem. Szurkoljunk nekem, hogy hétvégén is legyen még hó a Normafánál, és szervezzünk nekem társaságot a csúszkáláshoz, mert azért azt egyedül csinálni talán mégis gáz! Ha ez összejönne, biztos attól is jobb kedvem lenne.