Ez a nap lassan elég is lesz
- A hó nagy része elolvadt, szakad az eső, és én NEM VOLTAM a Normafánál csúszkálni az idén.
- Megbeszéljük a tanítvánnyal, hogy negyed órával előbb jön, mert neki az úgy kényelmesebb, meg nekem is, mert negyed órával előbb el kell indulnom, negyed 3-kor. Erre megérkezik pontban fél 2-kor, és kérdezi, hogy akkor nekem ugye el kell mennem fél 3-kor, mire mondom, hogy NEM, fél 3-RA kell ott lennem, ahova megyek, ezért is beszéltük meg, hogy NEGYED 2-re jön, ugyebár. Válasz: igen, tudja, csak elment enni, mert éhes volt. De nem baj, majd legközelebb akkor ennyivel tovább marad.
- Erről eszembe jut a tegnapi tanítvány. Megbeszéltük, hogy 3-ra érek haza (MINDIG), ezért negyed 4-re jöjjön, mert akkor esetleg tudok venni addig levegőt, meg esetleg ebédelnék is valamit, így a reggel 7-es reggeli után. Ehhez képest MINDIG megérkezik 3-ra, és azt mondja, hogy ja, nem emlékezett, hogy negyed 4-ről beszéltünk. De tegnap értük el a topot, ezt már nem lehet hova fokozni, azt hiszem. Felhív 14:55-kor, hogy akkor ő megérkezett. Mondom, jó neki, én most szállok fel a metróra, amivel, mint ő is tudja, egy megállót fogok utazni, majd utána mindkettőnk számára ismert távot fogok gyalogolni. (Nem túl nagy táv, ennyit elárulhatok.) Azt mondja, jó, akkor vár. Megérkezem a ház elé pontban 3-kor, leány sehol. Mondom, biztos jött valaki, beengedte a kapun, és feljött a lakás elé. Felcaplatok a k. nehéz pakkommal: az ajtó előtt nincs senki. Felhívom, mégis merre jár. Ja, hazaértem? Akkor jön, mire lemegyek megint, addigra ideér. Jó. Lemegyek, sehol senki. Várok vagy öt percet, ekkor megérkezik. Kérdezem, hol volt, erre a válasz, most figyelj: a gyöngyboltban, mert nem volt kedve a ház előtt álldogálni. Kész, ezen behaltam. A gyöngybolt önmagában kb. 5 perc sétára van tőlünk. Mondtam is neki, hogy de hát elmondtam, amikor hívott, hogy éppen szállok fel a metróra. És ezek után még ő volt megsértve. Hatalmas.
- Szóval akkor menjünk okmányirodába fél 3-ra. UTÁLOM az okmányirodát. Ennyit elöljáróban. Beugrottam a postára, mert legutóbb azért maradtam le arról, hogy szólítanak, mert b*sztak szólni előre, hogy nem lehet majd kártyával fizetni az ügyintézőnél, hanem csekket kell befizetni a náluk lévő postán, ahol viszont szintén nem lehet kártyával fizetni. Már akkor megkérdeztem, ez az útlevéllel is így van-e, mondták, igen, adtak is csekket. Be is mentem a postára, arra, ahol már megérkeztek a XXI. századba, és elfogadják a kártyát, és befizettem a csekket. Kicsit nagy volt a sor, meg nagyon ráérősen történt az ügyintézés, úgyhogy fél három után EGY perccel érkeztem meg az okmányirodába. Rögtön oda is léptem az információs nénihez, mondtam, fél 3-ra volt időpontom, nyilván hívtak helyettem mást, de majd ugye hívnak újra, ha az illető végzett. Mondta a néni, nem, nem hívtak senkit, és még nincs egy perce, hogy szólítottak, úgyhogy szól az ügyintézőnek. Fel is hívta a belső telefonon az ügyintézőt, és szólt neki, hogy jöjjön, mert engem odaküldött az ablakához. HALLOTTAM. A FÜLEMMEL. Odamentem az ablakhoz. Laza negyed óra várakozás következett, míg végre feltűnt a színen az ügyintéző. Ráérősen eldumcsizgatott a kolléganőkkel, aztán leült az asztalához, így azt hihettem, végre velem, az ügyféllel is ráér majd törődni, de NEM: felhívott valakit a belső telefonon, elcseverésztek vagy három percig, majd AZONNAL muszáj volt megosztania az ügyintézők összességével, hogy mikor lesz a mittoménmilyen szoftverfrissítés HOLNAP ESTE, mert ez nem ért rá kicsit sem. Majd amikor végre 50 körül észrevett, a következő kérdéssel nyitott: "Hol volt fél 3-kor?" Ettől már k. ideges lettem, mert nem tetszett a hang, amit megütött, de mondtam kedvesen, hogy befizettem a csekket, majd ezek után éppen fél 3-kor nyitottam be a szomszéd ajtó mögött található valamilyen ügyfélszolgálatra. (Igen, MINDEN alkalommal eltévedek ott abban a háztömbben, ez van, kész. Ha ez nem lett volna, a többi bénáskodás ellenére beértem volna fél 3-ra.) Hát, ez érdekes, ő hívott engem fél 3-kor. Ekkor még egy kicsit idegesebb lettem, de elhatároztam, hogy nem fogja elérni, hogy bunkó legyek, ezért kedvesen mosolyogva megismételtem, hogy igen, éppen akkor nyitottam be a másik ajtón, majd 31-re ideértem, és azonnal szóltam is az információs néninek, aki értesítette a kedves hölgyet, engem meg ideküldött. Amúgy minek mentem külön a postára csekket befizetni, amikor nála lehet fizetni kártyával is. (ÉS EZT ÉN HONNAN A POKOLBÓL TUDHATNÁM? Nem lehetne, hogy egyszer valamit abban a nyomorult okmányirodában MINDENKI ugyanúgy tudjon, és az ügyfélnek is jól adják át az infót? Tényleg? Ennyire nehéz?) Hát, most nem tudja, mit csináljon, mert már a 45-ös ügyfelet kellene hívnia. (Fordulj fel, gondoltam, de nyilván nem mondtam meg neki, inkább költői kérdésnek tekintettem ezt a kérdést.) Ha legközelebb jövök, akkor PONTBAN fél 3-kor kell megjelenni előtte, nem egy perccel utána. Kész, döbbenet. Kicsit el van tévedve ez a néni, gondoltam magamban, de ezt sem mondtam meg neki, hanem kissé cinikusan mondtam neki, hogy erre magamtól is rájöttem, köszönöm. Erre rám vigyorgott: "De nem akarok én magának szemrehányást tenni." Erre ismét kissé cinikusan, mosolyogva azt válaszoltam: "Hát, azt nagyon megköszönném." Ezek után még telefonálgatott kicsit, majd közölte, hogy ja, amúgy kell az előző útlevelem is, mert neki azt be kell szedni, én erről miért nem tudok. (Azért, kedves néni, mert a honlapotokon felsoroljátok a szükséges okmányokat, úgy mint személyi igazolvány és lakcímkártya, én meg onnan tudok tájékozódni.) Hát, akkor most nem csinálunk úti okmányt, jó? (K. jó, persze, úgyis annyira ráérek fél órákat várogatni, meg hetente okmányirodába járni. Nyád.) De még ha tudnom is kéne, hogy a régi útlevelemet vinnem kell, valahogy más stílusban is lehetne ezt közölni, teljesen fölösleges így beszélni akárkivel is. Azért azt a cinizmust meg, hogy tudja jól már fél után egy perccel, hogy ott vagyok, de csakazértis b*szik visszajönni, hogy megleckéztessen, és utána még ki is oktat!!!! Mégis mit képzelhet ez a liba, hogy ő kicsoda, és mi a szerepe az univerzum működésében? Fú, basszus, komolyan mondom, meg fogom kérdezni telefonon, mikor délelőttös és mikor délutános ez a nőszemély, és akkor nem fogok odamenni, mert igen sok energiát vett igénybe, hogy ne kezdjek el ordítani vele. Biztos ő sem hallott még arról, hogy az ügyféllel úgy beszélünk, mintha ember lenne.
Na, hát eddig ilyen volt ez a nap. Még egy kutyasétáltatást terveztem meg némi fordítást, remélem, ezek közben már nem történik más, amitől kiakadhatok.
- Megbeszéljük a tanítvánnyal, hogy negyed órával előbb jön, mert neki az úgy kényelmesebb, meg nekem is, mert negyed órával előbb el kell indulnom, negyed 3-kor. Erre megérkezik pontban fél 2-kor, és kérdezi, hogy akkor nekem ugye el kell mennem fél 3-kor, mire mondom, hogy NEM, fél 3-RA kell ott lennem, ahova megyek, ezért is beszéltük meg, hogy NEGYED 2-re jön, ugyebár. Válasz: igen, tudja, csak elment enni, mert éhes volt. De nem baj, majd legközelebb akkor ennyivel tovább marad.
- Erről eszembe jut a tegnapi tanítvány. Megbeszéltük, hogy 3-ra érek haza (MINDIG), ezért negyed 4-re jöjjön, mert akkor esetleg tudok venni addig levegőt, meg esetleg ebédelnék is valamit, így a reggel 7-es reggeli után. Ehhez képest MINDIG megérkezik 3-ra, és azt mondja, hogy ja, nem emlékezett, hogy negyed 4-ről beszéltünk. De tegnap értük el a topot, ezt már nem lehet hova fokozni, azt hiszem. Felhív 14:55-kor, hogy akkor ő megérkezett. Mondom, jó neki, én most szállok fel a metróra, amivel, mint ő is tudja, egy megállót fogok utazni, majd utána mindkettőnk számára ismert távot fogok gyalogolni. (Nem túl nagy táv, ennyit elárulhatok.) Azt mondja, jó, akkor vár. Megérkezem a ház elé pontban 3-kor, leány sehol. Mondom, biztos jött valaki, beengedte a kapun, és feljött a lakás elé. Felcaplatok a k. nehéz pakkommal: az ajtó előtt nincs senki. Felhívom, mégis merre jár. Ja, hazaértem? Akkor jön, mire lemegyek megint, addigra ideér. Jó. Lemegyek, sehol senki. Várok vagy öt percet, ekkor megérkezik. Kérdezem, hol volt, erre a válasz, most figyelj: a gyöngyboltban, mert nem volt kedve a ház előtt álldogálni. Kész, ezen behaltam. A gyöngybolt önmagában kb. 5 perc sétára van tőlünk. Mondtam is neki, hogy de hát elmondtam, amikor hívott, hogy éppen szállok fel a metróra. És ezek után még ő volt megsértve. Hatalmas.
- Szóval akkor menjünk okmányirodába fél 3-ra. UTÁLOM az okmányirodát. Ennyit elöljáróban. Beugrottam a postára, mert legutóbb azért maradtam le arról, hogy szólítanak, mert b*sztak szólni előre, hogy nem lehet majd kártyával fizetni az ügyintézőnél, hanem csekket kell befizetni a náluk lévő postán, ahol viszont szintén nem lehet kártyával fizetni. Már akkor megkérdeztem, ez az útlevéllel is így van-e, mondták, igen, adtak is csekket. Be is mentem a postára, arra, ahol már megérkeztek a XXI. századba, és elfogadják a kártyát, és befizettem a csekket. Kicsit nagy volt a sor, meg nagyon ráérősen történt az ügyintézés, úgyhogy fél három után EGY perccel érkeztem meg az okmányirodába. Rögtön oda is léptem az információs nénihez, mondtam, fél 3-ra volt időpontom, nyilván hívtak helyettem mást, de majd ugye hívnak újra, ha az illető végzett. Mondta a néni, nem, nem hívtak senkit, és még nincs egy perce, hogy szólítottak, úgyhogy szól az ügyintézőnek. Fel is hívta a belső telefonon az ügyintézőt, és szólt neki, hogy jöjjön, mert engem odaküldött az ablakához. HALLOTTAM. A FÜLEMMEL. Odamentem az ablakhoz. Laza negyed óra várakozás következett, míg végre feltűnt a színen az ügyintéző. Ráérősen eldumcsizgatott a kolléganőkkel, aztán leült az asztalához, így azt hihettem, végre velem, az ügyféllel is ráér majd törődni, de NEM: felhívott valakit a belső telefonon, elcseverésztek vagy három percig, majd AZONNAL muszáj volt megosztania az ügyintézők összességével, hogy mikor lesz a mittoménmilyen szoftverfrissítés HOLNAP ESTE, mert ez nem ért rá kicsit sem. Majd amikor végre 50 körül észrevett, a következő kérdéssel nyitott: "Hol volt fél 3-kor?" Ettől már k. ideges lettem, mert nem tetszett a hang, amit megütött, de mondtam kedvesen, hogy befizettem a csekket, majd ezek után éppen fél 3-kor nyitottam be a szomszéd ajtó mögött található valamilyen ügyfélszolgálatra. (Igen, MINDEN alkalommal eltévedek ott abban a háztömbben, ez van, kész. Ha ez nem lett volna, a többi bénáskodás ellenére beértem volna fél 3-ra.) Hát, ez érdekes, ő hívott engem fél 3-kor. Ekkor még egy kicsit idegesebb lettem, de elhatároztam, hogy nem fogja elérni, hogy bunkó legyek, ezért kedvesen mosolyogva megismételtem, hogy igen, éppen akkor nyitottam be a másik ajtón, majd 31-re ideértem, és azonnal szóltam is az információs néninek, aki értesítette a kedves hölgyet, engem meg ideküldött. Amúgy minek mentem külön a postára csekket befizetni, amikor nála lehet fizetni kártyával is. (ÉS EZT ÉN HONNAN A POKOLBÓL TUDHATNÁM? Nem lehetne, hogy egyszer valamit abban a nyomorult okmányirodában MINDENKI ugyanúgy tudjon, és az ügyfélnek is jól adják át az infót? Tényleg? Ennyire nehéz?) Hát, most nem tudja, mit csináljon, mert már a 45-ös ügyfelet kellene hívnia. (Fordulj fel, gondoltam, de nyilván nem mondtam meg neki, inkább költői kérdésnek tekintettem ezt a kérdést.) Ha legközelebb jövök, akkor PONTBAN fél 3-kor kell megjelenni előtte, nem egy perccel utána. Kész, döbbenet. Kicsit el van tévedve ez a néni, gondoltam magamban, de ezt sem mondtam meg neki, hanem kissé cinikusan mondtam neki, hogy erre magamtól is rájöttem, köszönöm. Erre rám vigyorgott: "De nem akarok én magának szemrehányást tenni." Erre ismét kissé cinikusan, mosolyogva azt válaszoltam: "Hát, azt nagyon megköszönném." Ezek után még telefonálgatott kicsit, majd közölte, hogy ja, amúgy kell az előző útlevelem is, mert neki azt be kell szedni, én erről miért nem tudok. (Azért, kedves néni, mert a honlapotokon felsoroljátok a szükséges okmányokat, úgy mint személyi igazolvány és lakcímkártya, én meg onnan tudok tájékozódni.) Hát, akkor most nem csinálunk úti okmányt, jó? (K. jó, persze, úgyis annyira ráérek fél órákat várogatni, meg hetente okmányirodába járni. Nyád.) De még ha tudnom is kéne, hogy a régi útlevelemet vinnem kell, valahogy más stílusban is lehetne ezt közölni, teljesen fölösleges így beszélni akárkivel is. Azért azt a cinizmust meg, hogy tudja jól már fél után egy perccel, hogy ott vagyok, de csakazértis b*szik visszajönni, hogy megleckéztessen, és utána még ki is oktat!!!! Mégis mit képzelhet ez a liba, hogy ő kicsoda, és mi a szerepe az univerzum működésében? Fú, basszus, komolyan mondom, meg fogom kérdezni telefonon, mikor délelőttös és mikor délutános ez a nőszemély, és akkor nem fogok odamenni, mert igen sok energiát vett igénybe, hogy ne kezdjek el ordítani vele. Biztos ő sem hallott még arról, hogy az ügyféllel úgy beszélünk, mintha ember lenne.
Na, hát eddig ilyen volt ez a nap. Még egy kutyasétáltatást terveztem meg némi fordítást, remélem, ezek közben már nem történik más, amitől kiakadhatok.
Én az okmányirodás nénitől biztos megkérdeztem volna, hogy tudja e, hogy az én adómból kapja a fizetését.
VálaszTörlésIgen, lehet, hogy érdemes lett volna. Na, majd legközelebb, ha megint ő lesz, és megint bunkózik. Köszi a tippet :)
VálaszTörlés