A farm, ahol élünk
Vannak azért vicces pillanatok. Például a mai részben a tűzijáték ultragagyi volt: valami tűzijáték felvételét montírozták bele a részbe, majd közelről vették, mennyire idétlen arcot vágnak a gyerekszereplők, amint megpróbálják elképzelni, hogy most egy szép tűzijátékot látnak. Aztán az se volt éppen utolsó élmény, amikor Laura szájából elhangzott a következő mondat: "Ő olyan, mint a Cinderella mesében a gonosz mostoha." Jáj. Azért ez még az internetmentes időkben is megoldható feladatnak számított, még a középszótár is tudja, hogy kicsoda Cinderella. (Ezt onnan tudom, hogy ötödikes-hatodikos koromban, angolos pályafutásom és a sorozat vetítésének kezdetén fél délutánokat töltöttem azzal, hogy szótároztam: kikerestem neveket, címeket - azt a párat, ami benne van -, földrajzi helyek nevét, és rácsodálkoztam, hogy Carrie a Caroline becézése, ami Karolina, Charles meg Károly, és a becézése Charlie, míg Willie William, ami magyarul Vilmos. De szép idők is voltak azok, amikor ezzel tölthettem az időt!)
A mai résznél viszont azon mulattam legjobban, hogy egyáltalán nem emlékeztem rá, azt gondoltam, ezt talán nem is láttam gyerekkoromban, pedig két és félszer néztem végig a sorozatot, majd elhangzott a mondat: "Szólnál a lányoknak? Már azt hiszik, Minnesota kilép az unióból." Ez a mondat velem maradt azóta, hogy először adták a sorozatot 1998-ban, ugyanis elképzelni nem bírtam, miről szól ez a rész, benne ez a megjegyzés, mert nem volt még meg a kontextus, amiben elhelyezzem. Arra is emlékszem, hogy anyuval meg is beszéltük, egyikünknek sem tetszett ez a rész - nekem azért, mert nem értettem a felét se, anyunak azért, mert nem tudta átérezni ezt az éljen az USA életérzést. De most jó, hogy megint láttam a részt, mert most már tök érthető, és még tetszett is. Ugyan kicsit megmosolyogtat ennyi hazafiasság egyszerre, de közben tetszik is, hogy ennyire szeretik ezek az emberek a hazájukat.
Ja, még egy dolog a tegnapi részből. Amikor megláttam a házat, amiben az özvegy él, azt hittem, az öregemberhez érkezünk, akit kb. tíz-tizenöt résszel ezelőtt ismertünk meg, vagy az öreg a rész után megnősült, majd meghalt, és most az ő özvegyéről beszélünk. De nem. Ez egy teljesen másik özvegy, és a házat az ő férje építette. A berendezés nem stimmelt, se az özvegy, de a ház ugyanaz volt, mint pár résszel korábban az öregemberé. Hát, nem is tudom, ez kicsit azért kínos. Csak nem lehetett annyira rettenetes felhúzni még egy papírmasé házat, amikor a belső teret úgysem ott építették meg, hanem a stúdióban. (Ezt Nellie Oleson-Alison Arngrim könyvéből tudom biztosan. Mármint azt, hogy a házakat nem a stúdióban húzták fel, hanem a helyszínen, ahol minden külső jelenetet forgattak. Ez a jelenetek 80%-a így első blikkre.)
Szóval jól szórakozom. És a hibák és gagyiságok ellenére is édes a nosztalgia. ♥
A mai résznél viszont azon mulattam legjobban, hogy egyáltalán nem emlékeztem rá, azt gondoltam, ezt talán nem is láttam gyerekkoromban, pedig két és félszer néztem végig a sorozatot, majd elhangzott a mondat: "Szólnál a lányoknak? Már azt hiszik, Minnesota kilép az unióból." Ez a mondat velem maradt azóta, hogy először adták a sorozatot 1998-ban, ugyanis elképzelni nem bírtam, miről szól ez a rész, benne ez a megjegyzés, mert nem volt még meg a kontextus, amiben elhelyezzem. Arra is emlékszem, hogy anyuval meg is beszéltük, egyikünknek sem tetszett ez a rész - nekem azért, mert nem értettem a felét se, anyunak azért, mert nem tudta átérezni ezt az éljen az USA életérzést. De most jó, hogy megint láttam a részt, mert most már tök érthető, és még tetszett is. Ugyan kicsit megmosolyogtat ennyi hazafiasság egyszerre, de közben tetszik is, hogy ennyire szeretik ezek az emberek a hazájukat.
Ja, még egy dolog a tegnapi részből. Amikor megláttam a házat, amiben az özvegy él, azt hittem, az öregemberhez érkezünk, akit kb. tíz-tizenöt résszel ezelőtt ismertünk meg, vagy az öreg a rész után megnősült, majd meghalt, és most az ő özvegyéről beszélünk. De nem. Ez egy teljesen másik özvegy, és a házat az ő férje építette. A berendezés nem stimmelt, se az özvegy, de a ház ugyanaz volt, mint pár résszel korábban az öregemberé. Hát, nem is tudom, ez kicsit azért kínos. Csak nem lehetett annyira rettenetes felhúzni még egy papírmasé házat, amikor a belső teret úgysem ott építették meg, hanem a stúdióban. (Ezt Nellie Oleson-Alison Arngrim könyvéből tudom biztosan. Mármint azt, hogy a házakat nem a stúdióban húzták fel, hanem a helyszínen, ahol minden külső jelenetet forgattak. Ez a jelenetek 80%-a így első blikkre.)
Szóval jól szórakozom. És a hibák és gagyiságok ellenére is édes a nosztalgia. ♥
Én is nagyon szerettem ezt a sorozatot. Csak akkor téptem a hajam, amikor az apa nekiállt hegedülni, mert állatira látszott, hogy semmi köze ehhez a hangszerhez. Csak a vonót rángatta össze-vissza. :-)
VálaszTörlésEz a hegedűs dolog nekem még nem tűnt fel, mondjuk a második évadnál járok, nem sokszor volt a kezében a hangszer, régről meg nem emlékszem. Az megvan, hogy lendületesen húzta a vonót, de ennél több nem. De figyelni fogom :)
VálaszTörlés