LizaGazdija

1. Nem szeretem az okmányirodát. A szervezetlenséget, az információhiányt. Viszont a nénit, aki napi 8 órában ül az információn, hülye kérdéseket hallgat, és mindenkinek kedvesen, mosolyogva válaszol, annak is, aki ordít, na, őt szeretem. 2. Nem szeretem, hogy 14000 Ft egy útlevél. Ezek megőrültek? 3. Nem szeretem, hogy egyes anyukák előnyök szerzésére használják fel a gyereküket, például állati hosszú sorban előrekéredzkednek, mondván, nekik kicsi gyerekük van, miközben a kicsi gyerek békésen üldögél a babakocsiban, rágcsálja a kis kekszét, és szemmel láthatólag baromira nem hatja meg, anya közben sorban áll vagy sem. 4. Elvittem a korcsolyát élezésre, és megdicsérték, milyen szép új. Mondtam, hogy csak új állapotú, igazából már elég régen megvan, csak nem sokszor használtam. Erre a válasz: "Használja!" Úgyis ezt tervezem, mert korizni jó :) 5. Az élezés után mindjárt akartam is csúszkálni egyet a Műjégen, de mivel esett az eső, felhívtam őket, nyitva vannak-e egyált...

Régóta hallom, hogy el kellene olvasnom a Pi életét, mert nagyon jó könyv, de nem néztem utána, kb. miről szól, mert mindig volt pont elég könyv, amit olvassak. Aztán jött a hír, hogy megfilmesítik, és még többen mondták, hogy ez egy csodálatos történet. Aztán kijött a film, sokan megnézték, és fele-fele arányban hallottam olyan véleményeket, hogy zseniális és varázslatos, illetve hogy gagyi giccs. Ezek után már engem is érdekelt. Január közepén volt is molyos mozizás, aminek keretében megtekintette együtt tíz moly, és én is jelentkeztem, hogy megyek, de végül úgy alakult, hogy aznap pont Bécsben voltam (de jó is volt... *sóhaj*). Blankával beszélgettünk, mondta, ez a sztori őt is érdekelné, úgyhogy végül ma összehoztuk. Reggel 10-kor játszották a Mammutban, és mivel szerda délelőtt egyikünk sem dolgozik, úgy döntöttünk, megragadjuk az alkalmat. Ráadásul 3D-s előadás volt ez a reggeli, amit én szeretek, és Blanka sem bánta. (Ha Palace moziba megy az ember, és van 3D-s szemüvege, akkor...

Azt olvastátok, hogy a Vajdaságban egyszer csak hazaállított egy hároméves gyerek, természetesen kísérő nélkül, amikor oviban kellett volna lennie, ráadásul ehhez egy forgalmas úttesten is át kellett kelnie? És azt, hogy az ovi kivizsgálta, hogyan történhetett ez, és kiderítették, hogy a portás bácsi/néni a hibás, aki ezek után fegyelmi eljárás elébe néz? Nem tudom, megnyugtató vagy inkább kétségbeejtő, hogy nemcsak nálunk mennek így a dolgok, hanem mások is így csinálják őket.

Van most egy poszt a baba-mama oldalon arról, mit össze nem esznek a gyerekek, amit nem kéne. (Nekem nem aktuális a kérdés, amikor Kata Bencét várta, odaszoktam, és azóta is kb. hetente benézek, mindig van valami érdekes vagy vicces téma. Meg sok mindent elraktározok. For future reference.) Erről eszembe jutott két történet is. Egyszer volt velem az ügyeleten anyu egész gyerekkoromban. (Na jó, a hinta által kivert fogam miatti szájsebészetet nem számítva.) Szóval nem voltam egy kriminális gyerek. Akkor egyszer viszont valami gyógyszert kellett bevennem, ezért anyu elővette az üvegcsét, majd eszébe jutott, hogy vizet nem hozott mellé, ezért az üvegcsét lerakta, ő meg elment vízért. Ez ebben a lakásban történt, itt a konyhába kimenni és visszajönni egy pohárral kb. fél perc, de lehet, hogy kevesebb. Mindenesetre amikor visszaért, az a látvány fogadta, hogy üldögélek a földön, és körülvesznek a kis bogyók. Kétségbeesve rohant velem az ügyeletre, ahol leszidták, hogy kisgyereket nem hagy...

Van megint koreai családom. Két kislányuk van, egyszerre kell őket tanítani, anyuka kérése alapján főleg nyelvtanra, de azért bőségesen adagolom a mesét is, mivel egyikük 11 éves, a másik meg 9, és akkor örülnek. Még csak kétszer voltam náluk, de máris volt több aranyos pillanat. 1. Olvassuk a mesét (Holle anyó), előkerül a szó, hogy honvágy. Kérdezem tőlük, ismerik-e, mondják, igen, körülírják, mi az. Kérdezem, szoktak-e ilyet érezni. Az idősebb kislány: "Hát, néha igen, amikor hiányoznak a barátaim." A húga: "Meg a családom. De anyukám itt van velem, úgyhogy nincs semmi baj." Hát, én ezen teljesen meghatódtam. Mennyi okosság lakik azért egy ekkora gyerek fejében! Mennyire igaza van! 2. Vittem nekik egy feladatot, amiben az ABC minden betűjével kell írni országot, állatot, ételt. Mivel már tíz percünk sem volt, mondtam, csináljuk meg az állatosat. Nagyon lelkesek voltak, élvezték, és nagyon sok betűhöz tudtak írni valamit. (Személyes kedvencem az u betűhöz rend...

Ilyen voltam ma. Na jó, azért a szombaton tízig alvásból nem engedtem :) A délelőttöt reggelizéssel és magamhoz téréssel töltöttem, elég lassan ment az ébredés, miután tegnap megint negyed 2-kor feküdtem, mert előtte úgy fel voltam pörögve, hogy pl. este 11-kor még gond nélkül rakott krumplit főztem. Amikor mégis sikerült összeszedni magamat, elindultam. Tomitól kaptam két hasznos infót. Az egyik, hogy a Lónyai utcában is van korcsolyaélezés, és kiderült, hogy ott is pont annyi, mint a Keletinél, de végül nem mentem el, mert nem akartam korcsolyát cipelve bejárni a Corvint, se élezés előtt, se utána. Most egyelőre úgy látom, hogy szerda este megyek legközelebb a Városligetbe, és ha aznap délelőtt megéleztetem a korit, akkor még pont időben leszek. A másik infó az volt, hogy a Hervisben 50%-os leárazás van, tehát ha kell nekem normális kinézetű kabát kiránduláshoz, akkor ott érdemes körülnéznem. Nekem meg kell ilyen, mert mindenféle terveim vannak még a télre, amelyek egy része azzal ...

Ezt a kisregényt vártam legjobban a betervezett Hrabal-könyvek közül, ezt is hagytam utoljára, mint legnagyobb durranást. De sajnos csalódtam. Humoros, persze, és nagyon cseh is, kedvet kaptam hozzá, hogy elolvassam a kb. fél éve vásárolt "New Czech Prose" c. novelláskötetet. Az író stílusát ebben a történetben is szerettem. Még a három főszereplővel sem volt bajom: Mary és Pepin bácsi olyanok, mint két óvodás, képtelen felnőttek módjára viselkedni, miközben Francin, egyiküknek férje, másikuknak öccse, nem tud hová lenni szégyenében, hogy két ilyen debil alkotja a családját. Ez olyan csehesen tragikomikus, mert az ember nevet rajta, de közben sajnálja is Francint, mert nehéz lehet egyedüli épelméjűnek lenni egy családban. A kalandok sem rosszak, amiket Mary és Pepin bácsi átélnek, de sajnos eljött a pont, amikor teljesen kiábrándultam Maryból, és kedvem lett volna félretenni a könyvet. Mucek kutya megkínzása számomra nem tűnt se viccesnek, se elfogadhatónak. Az, hogy ...