Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio
Ezt a kisregényt vártam legjobban a betervezett Hrabal-könyvek közül, ezt is hagytam utoljára, mint legnagyobb durranást. De sajnos csalódtam.
Humoros, persze, és nagyon cseh is, kedvet kaptam hozzá, hogy elolvassam a kb. fél éve vásárolt "New Czech Prose" c. novelláskötetet. Az író stílusát ebben a történetben is szerettem. Még a három főszereplővel sem volt bajom: Mary és Pepin bácsi olyanok, mint két óvodás, képtelen felnőttek módjára viselkedni, miközben Francin, egyiküknek férje, másikuknak öccse, nem tud hová lenni szégyenében, hogy két ilyen debil alkotja a családját. Ez olyan csehesen tragikomikus, mert az ember nevet rajta, de közben sajnálja is Francint, mert nehéz lehet egyedüli épelméjűnek lenni egy családban.
A kalandok sem rosszak, amiket Mary és Pepin bácsi átélnek, de sajnos eljött a pont, amikor teljesen kiábrándultam Maryból, és kedvem lett volna félretenni a könyvet. Mucek kutya megkínzása számomra nem tűnt se viccesnek, se elfogadhatónak. Az, hogy felmásznak a gyárkéményre, aztán a tűzoltóknak kell őket leszedni, az is komikus, de ez nem. Egy kutya farkát baltával levágni, ráadásul egy olyan kutyáét, aki odáig van a gazdiért, és feltétel nélkül bízik benne, az nem komikus, az kegyetlenség. Innentől kezdve már nem azt gondoltam, hogy ez a Mary egy aranyos elmebeteg, hanem azt, hogy egy kegyetlen állat. A továbbiakban már nem tudtam élvezni a történet olvasását. Lehet, hogy ez hülyeség, de nálam ez a jelenet kicsapta a biztosítékot, nagyon nem kellett volna.
Összességében végül azért négy csillagot kapott az ötből, de a filmet ezek után csak akkor vagyok hajlandó megnézni, ha valaki megnyugtat, hogy nincs benne a kutyacsonkítás. Ha benne van, akkor ezt a filmet sajnos nem fogom látni. Fel vagyok háborodva.
Humoros, persze, és nagyon cseh is, kedvet kaptam hozzá, hogy elolvassam a kb. fél éve vásárolt "New Czech Prose" c. novelláskötetet. Az író stílusát ebben a történetben is szerettem. Még a három főszereplővel sem volt bajom: Mary és Pepin bácsi olyanok, mint két óvodás, képtelen felnőttek módjára viselkedni, miközben Francin, egyiküknek férje, másikuknak öccse, nem tud hová lenni szégyenében, hogy két ilyen debil alkotja a családját. Ez olyan csehesen tragikomikus, mert az ember nevet rajta, de közben sajnálja is Francint, mert nehéz lehet egyedüli épelméjűnek lenni egy családban.
A kalandok sem rosszak, amiket Mary és Pepin bácsi átélnek, de sajnos eljött a pont, amikor teljesen kiábrándultam Maryból, és kedvem lett volna félretenni a könyvet. Mucek kutya megkínzása számomra nem tűnt se viccesnek, se elfogadhatónak. Az, hogy felmásznak a gyárkéményre, aztán a tűzoltóknak kell őket leszedni, az is komikus, de ez nem. Egy kutya farkát baltával levágni, ráadásul egy olyan kutyáét, aki odáig van a gazdiért, és feltétel nélkül bízik benne, az nem komikus, az kegyetlenség. Innentől kezdve már nem azt gondoltam, hogy ez a Mary egy aranyos elmebeteg, hanem azt, hogy egy kegyetlen állat. A továbbiakban már nem tudtam élvezni a történet olvasását. Lehet, hogy ez hülyeség, de nálam ez a jelenet kicsapta a biztosítékot, nagyon nem kellett volna.
Összességében végül azért négy csillagot kapott az ötből, de a filmet ezek után csak akkor vagyok hajlandó megnézni, ha valaki megnyugtat, hogy nincs benne a kutyacsonkítás. Ha benne van, akkor ezt a filmet sajnos nem fogom látni. Fel vagyok háborodva.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése