Busy bee
Ilyen voltam ma.
Na jó, azért a szombaton tízig alvásból nem engedtem :) A délelőttöt reggelizéssel és magamhoz téréssel töltöttem, elég lassan ment az ébredés, miután tegnap megint negyed 2-kor feküdtem, mert előtte úgy fel voltam pörögve, hogy pl. este 11-kor még gond nélkül rakott krumplit főztem. Amikor mégis sikerült összeszedni magamat, elindultam. Tomitól kaptam két hasznos infót. Az egyik, hogy a Lónyai utcában is van korcsolyaélezés, és kiderült, hogy ott is pont annyi, mint a Keletinél, de végül nem mentem el, mert nem akartam korcsolyát cipelve bejárni a Corvint, se élezés előtt, se utána. Most egyelőre úgy látom, hogy szerda este megyek legközelebb a Városligetbe, és ha aznap délelőtt megéleztetem a korit, akkor még pont időben leszek. A másik infó az volt, hogy a Hervisben 50%-os leárazás van, tehát ha kell nekem normális kinézetű kabát kiránduláshoz, akkor ott érdemes körülnéznem. Nekem meg kell ilyen, mert mindenféle terveim vannak még a télre, amelyek egy része azzal jár, hogy idegen emberek között kell majd lenni téli öltözetben, és oda nem fogok a 15 éves kabátomban menni, amiben egyébként úgy nézek ki, mint egy Michelin-baba. Úgyhogy először a Hervisbe mentem be, ahol mintegy fél óra nézelődés után megtaláltam a megfelelő kabátot, jó is volt rám, ezért közepesen hosszú tanakodás után megvettem. 33 ezres kabát, 15-ért hoztam el, szerintem simán megérte: meleg is, szép is (szerintem), van sok zsebe kívül-belül, még valami kesztyűszerűséget is varrtak rá, ráadásul úgy voltam vele, hogy 10-12 ezerért akarok kabátot, de ha 15 ezerért látok jót, arra még rá tudom venni magam. (A nem akciós kínálatokban 20-40 ezerért kínálnak kirándulós kabátot, ami szerintem röhejes, Tomi szerint meg normális.)
Aztán még jól körbejártam a Corvint, vettem ezt-azt, és végül még a 2 óra is korainak bizonyult, amikorra hívtam Danit (aki az unokaöcsém). 3/4 2-re értem haza, lóhalálában ebédeltem, de már az ebéd utáni joghurtra nem maradt időm, mert Dani pontban 2-kor megérkezett. Itt volt egészen fél 4-ig, addig beszélgettünk, aztán a vége felé javasoltunk egymásnak sorozatokat :) Aztán mennie kellett, mert a barátnőjével találkozott, és azt tervezték, hogy elmennek valahová együtt, ha már szombat van.
Ekkor összekaptam magam (laza fél óra alatt :D), és nekivágtam Budafoknak, ahol is K. Andinak volt koncertje a fúvósokkal. Mindenféle szép zenét játszottak, de engem a Disney-válogatással fogtak meg, hiába, no, az ember nem tagadhatja meg magát. Nagyon jól sikerült a koncert, még egy csomó ráadás szám is volt. Pont úgy csináltam a koncert közben, mint gyerekkoromban, de erre csak menet közben jöttem rá: azt figyeltem, hogyan szólaltatják meg a különböző hangszereket, meg próbáltam elsorolni magamnak, melyik hangszernek mi a neve. Szégyenszemre nem mindet tudtam, pedig a zenetagozatos iskolában eltöltött négy év akár indokolná is, hogy tudjak ilyeneket. A többség azért ment, egy olyan volt, amiről lövésem sincs azóta sem, de nagyon érdekesen nézett ki. Meg az is eszembe jutott megint, hogy kár, hogy abbahagytam a hegedűt tizenegy évesen, pedig milyen jó lenne zenekarban játszani. (Mert úgyis olyan bazi sok időm van, hogy pont még egy zenekar is beleférne, cöhh.) Meg hogy az én gyerekem is fog valamilyen hangszeren játszani, és reméljük, ő nem kap majd olyan idióta tanárt, mint én ötödikben, aki megutáltatja vele az egészet, és akkor hátha felnőttkorára is megmarad ez az életében, mint például Andinak. Egyébként az előadott számok közül egyet ismertem a Disney-n kívül, ez pedig a Star Wars volt. Olyan szépen játszottak mindent, tényleg nagyon jó volt, teljesen megérte elmenni.
Hazafelé még vásároltam kicsit, aztán kotyvasztottam ismét, aztán most leültem végre, és Barátok köztöt fogok nézni (ez az egy bűnöm van, esküszöm), és még egy fia óratervet sem csináltam, pedig jövő héten is lesz 15 órám a suliban, plusz még 4 egy cégnél, plusz még nem is tudom, mennyi, de mondjuk úgy 6-7. Szóval lesz mit csinálni holnap is.
Na jó, azért a szombaton tízig alvásból nem engedtem :) A délelőttöt reggelizéssel és magamhoz téréssel töltöttem, elég lassan ment az ébredés, miután tegnap megint negyed 2-kor feküdtem, mert előtte úgy fel voltam pörögve, hogy pl. este 11-kor még gond nélkül rakott krumplit főztem. Amikor mégis sikerült összeszedni magamat, elindultam. Tomitól kaptam két hasznos infót. Az egyik, hogy a Lónyai utcában is van korcsolyaélezés, és kiderült, hogy ott is pont annyi, mint a Keletinél, de végül nem mentem el, mert nem akartam korcsolyát cipelve bejárni a Corvint, se élezés előtt, se utána. Most egyelőre úgy látom, hogy szerda este megyek legközelebb a Városligetbe, és ha aznap délelőtt megéleztetem a korit, akkor még pont időben leszek. A másik infó az volt, hogy a Hervisben 50%-os leárazás van, tehát ha kell nekem normális kinézetű kabát kiránduláshoz, akkor ott érdemes körülnéznem. Nekem meg kell ilyen, mert mindenféle terveim vannak még a télre, amelyek egy része azzal jár, hogy idegen emberek között kell majd lenni téli öltözetben, és oda nem fogok a 15 éves kabátomban menni, amiben egyébként úgy nézek ki, mint egy Michelin-baba. Úgyhogy először a Hervisbe mentem be, ahol mintegy fél óra nézelődés után megtaláltam a megfelelő kabátot, jó is volt rám, ezért közepesen hosszú tanakodás után megvettem. 33 ezres kabát, 15-ért hoztam el, szerintem simán megérte: meleg is, szép is (szerintem), van sok zsebe kívül-belül, még valami kesztyűszerűséget is varrtak rá, ráadásul úgy voltam vele, hogy 10-12 ezerért akarok kabátot, de ha 15 ezerért látok jót, arra még rá tudom venni magam. (A nem akciós kínálatokban 20-40 ezerért kínálnak kirándulós kabátot, ami szerintem röhejes, Tomi szerint meg normális.)
Aztán még jól körbejártam a Corvint, vettem ezt-azt, és végül még a 2 óra is korainak bizonyult, amikorra hívtam Danit (aki az unokaöcsém). 3/4 2-re értem haza, lóhalálában ebédeltem, de már az ebéd utáni joghurtra nem maradt időm, mert Dani pontban 2-kor megérkezett. Itt volt egészen fél 4-ig, addig beszélgettünk, aztán a vége felé javasoltunk egymásnak sorozatokat :) Aztán mennie kellett, mert a barátnőjével találkozott, és azt tervezték, hogy elmennek valahová együtt, ha már szombat van.
Ekkor összekaptam magam (laza fél óra alatt :D), és nekivágtam Budafoknak, ahol is K. Andinak volt koncertje a fúvósokkal. Mindenféle szép zenét játszottak, de engem a Disney-válogatással fogtak meg, hiába, no, az ember nem tagadhatja meg magát. Nagyon jól sikerült a koncert, még egy csomó ráadás szám is volt. Pont úgy csináltam a koncert közben, mint gyerekkoromban, de erre csak menet közben jöttem rá: azt figyeltem, hogyan szólaltatják meg a különböző hangszereket, meg próbáltam elsorolni magamnak, melyik hangszernek mi a neve. Szégyenszemre nem mindet tudtam, pedig a zenetagozatos iskolában eltöltött négy év akár indokolná is, hogy tudjak ilyeneket. A többség azért ment, egy olyan volt, amiről lövésem sincs azóta sem, de nagyon érdekesen nézett ki. Meg az is eszembe jutott megint, hogy kár, hogy abbahagytam a hegedűt tizenegy évesen, pedig milyen jó lenne zenekarban játszani. (Mert úgyis olyan bazi sok időm van, hogy pont még egy zenekar is beleférne, cöhh.) Meg hogy az én gyerekem is fog valamilyen hangszeren játszani, és reméljük, ő nem kap majd olyan idióta tanárt, mint én ötödikben, aki megutáltatja vele az egészet, és akkor hátha felnőttkorára is megmarad ez az életében, mint például Andinak. Egyébként az előadott számok közül egyet ismertem a Disney-n kívül, ez pedig a Star Wars volt. Olyan szépen játszottak mindent, tényleg nagyon jó volt, teljesen megérte elmenni.
Hazafelé még vásároltam kicsit, aztán kotyvasztottam ismét, aztán most leültem végre, és Barátok köztöt fogok nézni (ez az egy bűnöm van, esküszöm), és még egy fia óratervet sem csináltam, pedig jövő héten is lesz 15 órám a suliban, plusz még 4 egy cégnél, plusz még nem is tudom, mennyi, de mondjuk úgy 6-7. Szóval lesz mit csinálni holnap is.
Nahát, tanultál hegedülni? Tök jó. Én 10 évig tanultam hegedülni (általános és középiskola alatt). Igaz megrekedtem közép szinten, de a tanár elfogadta. Aztán persze azóta jól visszafejlődtem :-)
VálaszTörlésÉn elsőtől ötödikig hegedültem. Az első négy évben nagyon kedves tanárom volt, Julika néni, imádtam. Aztán ötödikre másik tanár jött, neki már a nevére sem emlékszem, de hogy nem volt százas, az biztos. Mindenért üvöltött. Amikor két perccel előbb érkeztem, azért, amikor két perccel később, azért, amikor elrontottam valamit, azért, amikor valaki kopogás után bejött óra közben, azért, szóval kibírhatatlan volt. Hamar el is küldték, de nekem addigra annyira elegem lett, hogy az utána következő, ismét jófej tanár sem tudott meggyőzni, hogy ne hagyjam abba a hegedülést. Pedig Julika néni negyedik végén azt mondta, hogy ha még egy kicsit belehúzok, még egy kicsit szorgalmasabban gyakorlok, akkor nemsokára már elmehetek a kerületi zenekarba. Szerintem én sem voltam közepesnél jobb, de úgy gondolta, az már jó a zenekarhoz, ahol meg lehet fejlődni tovább. Hát, erre már nem került sor. Gondolom, ma már én sem nagyon tudnék eljátszani semmit, amit ötödikes koromban még tudtam :)
VálaszTörlésÖrülök, hogy jól érezted magad. Én pedig akartam mondani, hogy nagyon csinos voltál. És szívesen elmondom minden hangszerről, hogy micsoda - bár az ütősöket én sem mind tudom -, és a zenéket is el tudom küldeni, ha tetszik valamelyik. Az én kedvencem a Gabriel oboája.
VálaszTörlésJaj, köszönöm szépen :) Például érdekelne engem az a hangszer, amin a mögöttetek lévő sor szélén, a tubás pasik mellett játszott egy lány. Az nagyon érdekes volt, és nem ismertem fel. A Gabriel oboája nekem is tetszett, az el tudod küldeni? Amúgy érdekes, hogy a Disneynél egy darabig tudtam követni, hogyan jönnek egymás után a dalok, aztán a harmadik után elveszítettem a fonalat, ezért meglepetésként ért, amikor vége lett :)
VálaszTörlés