LizaGazdija

Még egyetlen Bond-filmet sem láttam, sem moziban, sem tévében, mert alapvetően nem érdekel James Bond. Idén viszont éppen 50 éves az első film, ennek örömére mindenféle színes-szagos cikkeket és kedvcsinálókat olvastam, és megjött a kedvem a Bond-jelenséghez. Gondoltam, miért ne kezdeném a jubileumi filmmel az ismerkedést, és miután Éva néni jelezte, hogy őt érdekelné ez a film, Tomival és vele elmentünk ma megnézni a Corvinba. Nagyon mozgalmas, nagyon látványos film, egyszer majd megnézem angolul is, mert az előzetes alapján úgy érzem, az eredeti szöveg sokkal jobb lehet, mint a magyar, de ez nem mostanában lesz - azért mégis egy két és fél órás filmről beszélünk. Bár még nem láttam Bond-filmet, mint már említettem, sokszor úgy tűnt, mintha paródiát néznék. Az első tíz percen pl. vinnyogtam a röhögéstől, pedig minden valószínűség szerint azt pont nem szánták viccesnek. Kicsit nyomi a történet, na. Viszont az eleve is humornak szánt humort nagyon eltalálták, és nekem tetszett J...

Ez a második könyvem a sorozatból, elsőként ugyanis a Moominsummer Madnesst olvastam el. A történet a muminok (mások szerint múminok) egy évét meséli el. Télen alszanak, tavasszal, amikor elolvad a hó, felébrednek, és aztán egészen augusztus végéig mindenféle mesés kalandokat élnek át. Felfedezőútra indulnak, kalamajkába keverednek, veszélybe kerülnek, megmenekülnek, díszebédet rendeznek. Tündéri mese, ez rá a megfelelő kifejezés. Néha komoly, néha humoros, de az egészből süt a szeretet. Littly My most nem szerepelt, így Muminmama lett a kedvencem: nyugodt derűvel szemléli a világot, és nincs az az esemény, ami miatt felizgatná magát. Nyilván száz meg száz évig fog élni, de hogy nem a stressz viszi el, az biztos. A legszebb jelenet az egész könyvben, amikor Mumint valami torzszülötté változtatja a varázskalap, ezért senki nem ismeri fel, és az édesanyjához fordul: "'Look carefully at me, Mother. You must know your own Moomin.' Moominmamma looked carefully. Sh...

A borítón ugyan vessző nélkül szerepel, de engem borzasztóan zavarnak a helyesírási hibák, ezért ha nem nagyon muszáj, nem másolom le őket. Most kicsit csalok, és a molyos értékelésemet másolom be, aztán majd lehet, hogy kiegészítem. Mindenesetre négy pontot kapott a könyv. A történet megismerteti az olvasóval Indiát és India lakóit, a tájakat, a szokásokat, a vallásokat, a babonákat. Ahogy az utószó is mondja: azt az életet mutatja be a regény, amit az indiaiak élnek (vagy éltek 100 éve), és ahogy nekik jó élni. Ez a kulcsszó. Ebben a történetben még a száhibok, az angolok sem akarják megváltoztatni, megtéríteni, megmenteni az őslakosokat, hanem igyekszenek minél jobban megismerni a gondolkodásukat, és annak megfelelően irányítani őket. Csak egy francia és egy orosz szereplő nem érti az indiaiakat, ők meg is látják nagyon hamar, hogy ez nem szerencsés. Ezért taszít engem a kereszténységben a hittérítés: nem értem, miért nem lehet elfogadni, hogy mások máshogy élnek, más ist...

Mindenki emlékszik még Pippára, aki után amúgy pilatesen "Pippa-segg"-nek nevezi az oktató a jó feneket, ugye? Ő az: A hölgy a szülei partiszervező cégénél dolgozott három évig, amely idő alatt akkora tapasztalatra és gyakorlatra tett szert, hogy úgy döntött, végtelen tudását könyvben osztja meg az érdeklődőkkel. Rendszeresen jelentek meg cikkek arról, hogy írja már a könyvet, nagyon izgul, stb. Aztán elkészült és megjelent a nagy mű. És kicsit furcsa lett. Az alábbi cikkben röviden elemzik, mi okozza ezt: http://www.thedrum.com/news/2012/11/04/penguin-shells-out-400000-pippa-middletons-party-advice-was-it-worth-it Hát igen, vannak érdekes tanácsok. Pl. a húsvéti tojásvadászatot úgy kell megrendezni, hogy a felnőttek eldugják a húsvéti tojásokat olyan helyekre, ahol a gyerekek elérik azokat; teázni jó, mert az igazán brit tevékenység; partiszervezésnél először ki kell találni, kit hívjunk meg; pillecukrot úgy kell sütni, hogy villára húzzuk és a tűzbe tartjuk; Vale...

Bizony, újabb zene, amit edzésen hallottam. Jót tesz nekem, hogy eljárok erre az órára, mert így késleltetve ugyan, de azért eljutnak hozzám új zenék is annak ellenére, hogy a Danubius kicsinálása óta nem hallgatok rádiót.

Mire felvirradt a kirándulás reggele, egy ember kivételével mindenki lemondta a részvételt. Úgy döntöttünk Tomival, hogy azért mi kirándulunk, csak a találkozóponton megkérdezzük az egyetlen diákot, jön-e velünk így is, hogy egyedül lesz, vagy inkább ugorja ezt a programot, és hazamegy. (Nem lakik messze Hűvösvölgytől.) Miután ezt megértekeztük, a kutyánk is felébredt, előtámolygott a kosarából, majd hányt kettőt, aztán ment a dolgára. Rendkívül érdekes egy állat ez, és annyira megdöbbentem, mikor láttam, hogy öklendezik, hogy nem tartottam a szája elé zacskót, úgyhogy persze takarítani kellett utána. Szendvics- és teagyártás, majd pakolás következett, végül elindultunk. Megálltunk azért a Moszkván is, hátha odament valaki olyan, aki eredetileg nem szólt, hogy jönne, de nem. Hűvösvölgyben aztán az az egy szem diák azt mondta, szívesen kirándulna velünk, úgyhogy útra keltünk. A Nagyrétet megkerülve indultunk Kis-Hárshegy felé, ahol felmásztunk a kilátóba, és szép, sűrű ködöt láttu...

Néha sajnos szükség van rá. Nálam a következők válnak be. 1. Olvasás, még akkor is, ha lehangoló könyvet olvasok éppen. 2. Tanítás. Biztos azért, mert szeretem a munkámat, mindenesetre elég kb. 10 perc, hogy jó legyen a kedvem. 3. A farm, ahol élünk. Akkor is, amikor direkt arra megy ki a játék, hogy alaposan megríkassák a nézőt. Nem hagyom magam, és egyébként is, A farm ahol élünk a top, nincs sorozat, amit jobban szerettem volna ennél gyerekkoromban, és most már a nosztalgiafaktor is játszik, mert azért azt már látom, hogy bőven vannak hibái ennek a sorozatnak. 4. Sütés-főzés, aztán evés. Ezt igyekszem csak végszükség esetén hangulatjavítóként bevetni, különben hamarosan gurulnék. 5. Step és erősítés. Azért elég jó kis tárházam van, és szerencsére ezek külön-külön, vagy akár kombinálva szinte mindig segítenek.