Tove Jansson: Finn Family Moomintroll

Ez a második könyvem a sorozatból, elsőként ugyanis a Moominsummer Madnesst olvastam el.

A történet a muminok (mások szerint múminok) egy évét meséli el. Télen alszanak, tavasszal, amikor elolvad a hó, felébrednek, és aztán egészen augusztus végéig mindenféle mesés kalandokat élnek át. Felfedezőútra indulnak, kalamajkába keverednek, veszélybe kerülnek, megmenekülnek, díszebédet rendeznek. Tündéri mese, ez rá a megfelelő kifejezés. Néha komoly, néha humoros, de az egészből süt a szeretet. Littly My most nem szerepelt, így Muminmama lett a kedvencem: nyugodt derűvel szemléli a világot, és nincs az az esemény, ami miatt felizgatná magát. Nyilván száz meg száz évig fog élni, de hogy nem a stressz viszi el, az biztos.

A legszebb jelenet az egész könyvben, amikor Mumint valami torzszülötté változtatja a varázskalap, ezért senki nem ismeri fel, és az édesanyjához fordul:

"'Look carefully at me, Mother. You must know your own Moomin.'

Moominmamma looked carefully. She looked into his frightened eyes for a very long time, and then she said quietly: 'Yes, you are my Moomintroll.'

And at the same moment he began to change. His ears, eyes and tail began to shrink, and his nose and tummy grew, until at last he was his old self again.

'It's all right now, my dear,' said Moominmamma. 'You see, I shall always know you whatever happens.'"

(Magyarul: "Jól nézz meg, Mama! Fel kell ismerned! Én vagyok a te Muminod!"

Muminmama alaposan szemügyre vette. Sokáig nézett félelemmel teli szemébe, aztán csendesen így szólt: "Igen, te vagy az én Muminom."

Ekkor Mumin átváltozott. A füle, a szeme és a farka összement, az orra és a pocakja megnőtt, míg végül újra régi önmaga lett.

"Most már minden rendben van - mondta Muminmama. - Tudod, én mindig fel foglak ismerni, bármi történjék is.")

Ez a jelenet olyan gyönyörűen kifejezi a feltétel nélküli szeretet és elfogadást, ami a családot, és főleg az édesanyát jellemzi, hogy egészen meghatódtam rajta.

Legszebb kép is van, íme: 

Ha végre egyszer lesz gyerekem, jó eséllyel kikerül majd ez a kép a szobája falára. Azon még gondolkodom, ki kell-e színezni előtte, vagy jó így, ahogy van. Mindenesetre nagyon-nagyon tetszik, ahogy megjeleníti az álmodozást.

Több másik regényt és filmet felidézett bennem ez a kötet. Például megelevenedett lelki szemeim előtt a Jumanji, amikor a muminok háza dzsungellé változott, az Alice Csodaországban, amikor a Groke ügyét tárgyalták, végül a Hocus Pocus, amikor a király rubinja úgy fénylett, hogy a Holdról is látni lehetett. Érdekes dolgok ezek, és igazából érdekelne, tényleg az Alice ihlette-e meg az írónőt a tárgyalás jelenetének megírása előtt, illetve hogy a Jumanju készítői ismerték-e Jansson művét. Persze lehet az egész véletlen is, végül is nem ritka az sem, hogy két ember egymástól függetlenül talál ki valami nagyon hasonlót.

Tove Jansson azt mondta, nagyon boldog családot akart teremteni, amikor írni kezdte a muminok történetét, talán azért, mert neki nagyon boldog gyerekkora volt. Nagyon könnyen átérezhető ez: csak úgy árad a könyvből a boldogság, ugyanakkor a nosztalgia is, mert már elmúltak azok a szép napok. Én is így gondolok a gyerekkoromra, és gondolom, mindenki más is, aki szeretett gyerek lenni.

A Finn Family Moomintroll természetesen öt csillagot érdemel, és már biztos, hogy a gyerekeimmel is meg akarom majd ismertetni ezt a világot.

Akit érdekel, az megtekintheti a youtube-on többek között azt az epizódot (angolul), amelyben a gyerekek megtalálják a varázskalapot, és Mumin rosszul jár:

Valamint a film egy részletét magyarul:

Én végignéztem az angol változatot, érdemes!